Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1932. november 18

25 megalapozottnak, azt az egyetemes egyház intézményéül el nem fogadhatja és ennélfogva 39-40-41a kért bizottságot annál kevésbbé küldheti ki, mert ilyen irányú intézkedés könnyen anyagi 42-43-44. kötelezettséget is vonhatna maga után, aminek vállalását pedig az egyetemes egyház jelenlegi anyagi helyzete nem engedi meg. 40. (Sz.) Az egyetemes tanügyi bizottság bejelenti, hogy az év folyamán a következő érdemes pedagógusok haltak el: D. Stráner Vilmos, theol. tanár, Vidovszky Kálmán, vallástanár, a Luther Otthon igazgatója, Ulbrich Sándor, ny. gimn. tanár, Smikli János, ny. tanító, Bolla Lajos, ny. címzetes igazgató, Aikelin Lajos, tanító, Geyer Adolf, ny. tanító, Adamcsik Lajos, tanító, Csatáry Kálmán, igazgató-tanító, Szabó László, tanító, Klimek Rezső, ny. igazgató-tanító. Az egyetemes közgyűlés, a bejelentést tudomásul véve, az elhunytak emlékét kegyelettel jegyzőkönyvbe iktatja. 41. (Sz.) A tanügyi bizottság bejelentése alapján az egyetemes közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul, hogy az állam a középiskolák segélyét 10, a tanítóképzőkét 150/0-kai szállította le újólag július i.-étől, és hogy az, egyetemes felügyelő ezirányú felterjesztése eredménytelen maradt, elhatározza,, hogy újabb felterjesztést intéz a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, rámutatva, hogy az újabb levonás igen erősen érintette létalapjukban iskoláinkat. 42. (Sz.) A tanügyi bízottság bejelentéséből sajnálattal veszi tudomásul az egyetemes közgyűlés, hogy a miskolci, ,szarvasi és soproni képzőkben egy-egy tanár, a budapesti leánykollégiumban újabb tanári állások ügyében tett minden lépés eddig a vallás- és közoktatásügyi miniszternél eredménytelen volt, ennek folytán felterjesztést tesz és rámutat az egyenlő elbánás elve alapján is minket jogosan megillető államsegélyek kiutalásának szükségességére. 43. (Sz.) Tárgyalás alá kerül a tanügyi bizottság jelentése arról, hogy az egyes iskolafenntartó egyházközségek részéről hovatovább nagyobb nehézségekbe ütközik az iskolák személyi és dologi kiadásaival járó iskolafenntartási terhek viselése. Számos egyházközségben a tanítók nem jutnak hozzá törvényes járandóságaikhoz s e részben nem tesz különbséget Iaz a körülmény, hogy az iskolafenntartó a lélekszámbelileg nagyobb, vagy kisebb egyházközségekhez tartozik-e, mert egyrészt az iskolafenntartói terheknek a világháború óta történt nagymérvű emelkedése, másrészt a súlyos létfenntartási gondokkal küzdő népnek a viszonyok következtében bekövetkezett nagymérvű teherviselő képességében az általános gazdasági visszaesés a nagyobb tanítói létszámot fenntartó egyházközségeket épen úgy sújtja, mint a kisebb egyházakat. Ez a jelenség az összes iskolafenntartóknál, felekezetre és iskolai jellegre való tekintet nélkül, tapasztalható. Éppen azért sokfelé kísérleteket tettek az iskolafenntartási jogról való lemondás útján a terhektől való szabadulásra. A kormány az általánosan jelentkező bajok orvoslása céljából összesen 9 ízben tartott az egyházi főhatóságokkal értekezletet, amelyeken egyetemes egyházunk és egyházkerületeink minden alkalommal képviselve voltak és a részünkről elhangzott észrevételek és megoldási tervek megfelelően figyelembe vétettek. Ezeknek az értekezleteknek az eredményeként végre is egy törvényjavaslatban történt megállapodás, amelynek a lényege a helyi iskolai pótadó bevezetése által az iskolai terhek viselésének a lehető arányosítása. A törvényjavaslat végleges szövege a r. kath. és prot. egyházi főhatóságok képviselőinek jelenlétében külön-külön tartott értekezleteken még szeptember havában azzal a miniszteri kijelentéssel készült el, hogy ebben a formájában az lehetőleg még azon hónapban a képviselőház elé kerül. Azóta azonban, sajnos, nincs értesülés az ügy előrehaladásáról, míg a baj terjedéséről az iskolafenntartó egyházközségek egyre szélesebb köréből érkeznek orvoslást sürgető panaszok. Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi s tekintettel arra, hogy a súlyos gazdasági válság az egyházközségeknek nemcsak iskolafenntartási nehézségeit fokozza, de az egyház hitéleti f eladatainak a teljesítésében és az egyháztagok egyházhűségének a megóvásában is jelentős és pedig úgy társadalmi, mint országos szempontból meggondolásra késztető visszaélést okoz, felterjesztést intéz a vallás- és közoktatásügyi kormányhoz, kérve az ügy haladéktalan rendezését és az immár elodázhatatlannak látszó országos iskolafenntartási pótadó intézményének bevezetésével a mutatkozó bajok gyökeres orvoslását. 44. (Sz.) Az egyetemes tanügyi bizottság bemutatja az iskolák állapotáról, a nem evangélikus iskolákban folyt hitoktatásról és a konfirmációi oktatásról szóló 1931/32. tanévi jelentést: I. A miskolci jogakadémia, egyetemes egyházunk egyetlen főiskolája, az elmúlt évben töltötte be fennállása sokszor dicsőséges, de nem ritkán szenvedésekben gazdag esztendőinek négyszázadik évfordulóját. Sajnos, hogy ezt a nevezetes kultúreseményt megfelelő elhelyezkedésének hiánya miatt nem ünnepelhette országos jubileumi keretben s ezzel is nem vonhatta magára, egyházunkra s hazánkra az egész kultúrvilág figyelmét. A tanári kar hat nyilvános rendes, két nyilvános rendkívüli, két címzetes nyilvános, két magántanárból és két lektorból állott. A hallgatók száma az I. félévben 392 (tavaly362), a második félévben 338 (tavaly 367) rendes joghallgató. Ezek közül az I. félévben 62, a II.-ban 57 evangélikus vallású. A hallgatók szorgalma és magaviselete kifogástalan s tanulmányi eredménye teljesen kielégítő volt. A tanári kar ez iskolai év-