Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1931. november 27

15 lat. Hivatalba lépő rektorát táviratban köszöntöttem. A filozófiai és jogi fakultás székházának 3. felavatása, valamint két elhunyt jeles professzor emlékszobrának leleplezése alkalmából egyetemes egyházunk üdvözletét tolmácsoltam. Az egyetembe bekapcsolt theológiai fakultás hosszú, évtizedes, jogos törekvéseink vívmánya. Annál közvetlenebbül érintett minket, hogy röviddel ezelőtt olyan hírek terjedtek el, mintha az általános takarékossági intézkedésekkel kapcsolatban tervbe vétetett volna a M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem megszüntetése. Bár az erre vonatkozó híresztelések időközben elcsendesedtek és nem is tartjuk lehetségesnek, hogy annak a Pozsonyból Pécsre átmentett kultúréitéknek, amely összekötő kapocs a csonkaország és az elszakított nyugati országrészek között, megszüntetése komolyan szóba jöhetett volna, már a puszta híresztelés is elég ahhoz, hogy hangot adjunk egyházunk azon kívánságának, hogy ez az egyetem önmagáért és az evangélikus theológiai fakultás útján egyházunkkal való kapcsolatáért a paritás elvének érvényben tartása érdekében minden körülmények között fenntartassák ! A fakultási vizsgálatokon az 1930/31. tanévben D Kapi Béla, püspök, látta el felkérésemre az egyetemes egyház képviseletét. Személyesen egy alkalommal vettem részt a fakultás fennállása óta a vizsgálatokon, különben a püspököket kértem fel az egyetemes egyház számára biztosított képviselet ellátására. Hálásan veszem a püspöki kar azon készségét, amellyel a részemről esetrőlesetre püspökeinkre, mint szaktheológusokra, áthárított és általuk szívesen vállalt feladat arányos megosztása érdekében a képviselet sorrendjére vonatkozólag maguk között megállapodtak. Az 1931/ 32. tanévben D. D. Raffay Sándor püspökre esett volna ez a feladat, ő nem tudván ennek eleget tenni, a képviseletet felkérésemre helyette D. Kapi Béla, püspök, vállalta. A vizsgalatokon nyert benyomásai hozzám intézett irata szerint tudományos és egyházi szempontból egyaránt kedvezőek. A kar ez év áprilisában korunk szellemi válsága címén több napos konferenciát rendezett, ezáltal is be akarván kapcsolódni egyházunk életébe és leszűrt tudományos megállapításait gyakorlatban hasznosítani akarván az egyház javára. Dicsérőleg kell kiemelnem a kar közegyházi érdekű tevékenysége egészéből dr. lie. Karner F. Károly, rk. tanár, „A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában" című művét, amely hézagpótló munka. Hogy mint érzik magukat a fakultás tanárai állami státusukban is az egyházzal egybeforrottnak, annak jellemző megnyilatkozása, hogy dr. lie. Karner F. Károly, rk. tanár, a javadalmas egyházi tisztviselők házasságkötésére vonatkozólag megalkotott szabályrendeletre való utalással lojálisán közölte velem házasságkötési szándékát. Dr. Wiczián Dezső, egyetemi előadó, „Luther, mint professzor" címen kiadta jeles doktori disszertációját, úgy tudom, hogy ilyen tartalmú mű eddig hiányzott a Luther-irodalomban. A fakultás hallgatóinak létszáma a mult tanév nyári szemeszterében 100 volt. A most folyó tanévre már 110 hallgató iratkozott be a fakultásra, közülük 40 I. féléves. Nem tudom elhallgatni, hogy engem ez a theológus-létszám állandó növekedésével fokozódó aggodalommal tölt el. Mégpedig nemcsak azért, mert a tömegtől a minőséget féltem, de azért is, mert lehetetlennek tartom ennyi embernek egyházi szolgálatban való elhelyezkedését. Hiszen így néhány év alatt többet termelünk, mint lelkészeink és vallástanáraink teljes létszáma. Hová vezet ez? Aggodalmam arra késztetett, hogy a kérdést püspökeinkkel írásbeli eszmecsere anyagává tegyem és keressem a helyzeten való segítés módozatait. Megvallom, nem jutottunk pozitív eredményhez. Indítványozom, bízza meg az egyetemes közgyűlés az egyetemes theológiai bizottságot e kérdés tanulmányozásával és kérjen ettől a jövő évi egyetemes közgyűlés elé érdemi javaslatot. Az államsegély redukciója következtében a theológiai tandíj-vizsgadíj, valamint a lakásélelmezési segélyt is megfelelően csökkentenem kellett. A Theologusok Otthonának bizottsága elhatározta az élelmezésnek saját üzemben vaió ellátását. Az egyetemes közgyűlés jóváhagyásának előfeltételezésével a szemináriumi alapból 5.000 pengő kölcsönt helyeztem kilátásba erre a célra, de figyelmeztettem a nehézségekre, amelyekkel egy ilyen vállalkozásnak a mai gazdasági helyzetben számolnia kell. Bizonnyal ennek hatása alatt állt el a bizottság a terv kivitelezésétől, legalább is erről a kérdésről további jelentést nem kaptam. Egy a theológiai fakultásra beiratkozott és az otthonban elhelyezkedett ifjú, finn lelkész eltartásához nehéz helyzetünkben is szükségesnek ítéltem 300 pengő hozzájárulás biztosítását. Külföldi ösztöndíjak. A tanulmányaikat külföldön folytató theologusok tanulmányi segéllyel és ösztöndíjjal való ellátása ügyében a fakultással egyetértésben jártam el. A Gyámintézet egyházi elnökével pedig érintkezést tartottam fenn a Gusztáv Adolf-Egylet ösztöndíjaira vonatkozó ajánlásokat illetőleg. Az egyetemes egyház engedélyezte külföldi tanulmányi segélyből Viszkok Lajos dorpati tanulmányi útjára 300 pengőt kapott, az amerikai hartfordi szemináriumban tanuló Blatniczky Jenő 240 pengőt, míg a következők egyenkint 120 pengőt : Urbán Ernő, Fuchs Pál, Nóvák Elek, Kiss György, Kósa Pál, Sommer Károly, Lehel Ferenc, Renner István, Szrna János, Pölöskey Miklós. Az Egyházi Segélyakciók Európai Központja által nyújtott ösztöndíjakból Rusznyák Fe-