Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

VIII. Jelentés a magyarhoni ág. h. ev. egyházban folyó ifjúsági belmissziói munkáról. Az 1929. évi egyetemes közgyűlés ifjúsági, belmissziói bizottságot választott, amelynek feladatává tette, hogy figyelje meg, milyen irányú ifjúsági, belmissziói munka folyik egyházunkban, tegyen erről jelentést és esetleg terjesszen javaslatot az egyetemes közgyűlés elé a további teendőkre nézve. Az egyetemes közgyűlésnek ezen intézkedése nyilvánvaló bizonysága annak, hogy egyházunk vezetői érzik, tisztán látják, hogy égető szükség van az ifjúság fokozott lelki gondozására, ev. szellemben való megtartására, ha azt akarjuk, hogy az ultramodern, egyháztól, sőt Istentől egyre távolodó, a keresztyén etikát kigúnyoló és lábbal tipró szellem ne tegye tönkre ifjúságunkat és vele együtt a magyar életet is. Mert nyilvánvaló, hogy a szovjet szelleme, erkölcsi nihilizmusa itt bujkál, Európa minden országában. Titokzatosan, föld alatt rejtőzve, munkálkodik az ifjúság megmételyezésén, megrontásán. Elég csak a szomszédos német, osztrák, cseh ifjúságra vetnünk egy tekintetet, hogy megdermedjünk. Ott már nyiltan rombol az ,,új szellem". Lapjaik megdöbbentő cinizmussal vezetik az ifjúság nagy részét a legszélsőbb baloldal felé. De itthon, nálunk is folyik a munka. Szeptember elsején már az utcán is tombolt az elkábított, félrevezetett ifjúság. A romboló munkát legalul kezdik. Jól tudjuk, hogy vannak szabadon működő ifjúsági szervezetek, amelyek nyiltan hadat üzennek a ,,már elavult és ósdi" keresztyén világnak. De még nagyobbarányú a titkos munka. Nemcsak a munkásifjúság, hanem az iskolába járó fiatalság, sőt az egyetemi polgárság körében is hallhatók nagyon aggasztó hangok. Szinte úgy érzi az ember, hogy morajlik alatta a föld, és a föld alól kitörni készülő robbanást mi, felnőttek, már aligha fogjuk tudni visszafojtani. Ha nem nevelünk olyan ifjúsági tömegeket, amelyek fiatalos erejükkel, krisztusi vallásosságból fakadó, erkölcsi súlyukkal, erős hit, mély meggyőződés táplálta megállókészségükkel eltorlaszolják a feltörni akaró láva útját, akkor könnyen elönthet bennünket is a vörös ár, a vallástalanság, erkölcstelenség, nihilizmus mindent felforgató ereje. Ugyanakkor, amikor az ellentétes világnézet képviselői teljes erővel vetik magukat az ifjúságra, mi nem lehetünk tétlenek, hacsak nem akarjuk lelkiismeretlenül és könnyelműen odadobni szent örökségünket az új szellem martalékául. Jól meg kell ezt értenie minden szervnek, amely őrtállást vállalt. Világosan kell látnia, hogy komoly a veszély, amely egyházunkat, sőt a keresztyénséget fenyegeti. Legjobban felismerte a veszedelmet a katholicizmus, amely újabban hallatlan erővel vetette magát az ifjúság felkarolására. S ha mi ezt a munkáját — mert elvégre a keresztyénség mentéséről van szó — nem is nézzük túlzott féltékenységgel, de azt látnunk kell, hogy ez a munka mégis csak elsősorban katholikus és, ha intenzitásában ellenáll is a baloldali veszedelemnek, egyben könnyen felszívhatja az evangélium egyházának ifjúságát is. így vagyunk mi két tűz között. A nagyobb veszedelem kétségkívül a keresztyénellenes, vörös áramlat, de fenyeget a katholikus mozgalom is. Nincs más menedékünk, mint ez: erőteljesen foglalkozni az ifjúsággal, még pedig nemcsak az iskolában, nemcsak a vallásórákon, hanem az iskolán kívül, ifjúsági egyesületekben is. Kétségkívül legjobb a helyzet azokban az egyházakban, ahol annyi evangélikus iskola van, amennyi elegendő az ev. ifjúság befogadására és nevelésére. Ha a gyermek 6 esztendeig ev. elemi iskolába járt, azután az ismétlőiskolában is evangélikus tanító vezeti — kiváltképen, ha nem nagyvárosban él, csaknem meg van mentve. De már kedvezőtlenebb viszonyok között vannak a nem ev. iskolába járó gyermekek, akik hetenként csak egyszer, vagy kétszer találkoznak agyonhajszolt, órával túlterhelt vallástanárukkal. Ugyancsak elég jó az állapot általában a kis gyülekezetekben, ahol a lelkész szinte minden családot és minden gyermeket ismer és bizonyos fokig gondoz is. De elhanyagolódik a nagy gyülekezetek ifjúsága, ahol a tömeggel — kivált, ha nincs elég ev. iskola — nem foglalkozhatik a lelkész.