Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

29 Megemlékezések. fi. Egyházunk belső építésének munkájáról rátérek azon, jelentésem eddigi részeiben még meg nem említett örvendetes és szomorú eseményekre, amelyeket az esztendő hozott és amelyekben vagy személyesen vettem részt, vagy írásban adtam kifejezést érzésben való részvételemnek. Örvendetes események. Üdvözöltem Kiss István püspököt lelkészi szolgálatának 40. és egyben püspökhelyettesi, illetve püspöki működésének 10. évfordulója alkalmából. Ez az alkalom sem múlhat el anélkül, hogy üdvözletemet meg ne ismételjem, kérve az Istent, hogy tegye további életét és közegyházi munkáját gazdagon megáldottá. írásban köszöntöttem Balog István esperest, az egyetemes törvényszék bíráját, lelkészi működésének 40. évfordulója, Kovács Andor esperest pedig kormányfőtanácsosi kitüntetése alkalmából. Most fejezem ki jókívánataimat, mint egyetemes közgyűlési tagtársunkkal, Nagy Lajos esperessel szemben, aki 40 éves lelkészi jubileumát röviddel ezelőtt ünnepelte. Felkerestem üdvözletemmel, mint egyházunk jeleseit, Walkó Lajos m. kir. külügyminisztert magas kitüntetése és Gömbös Gyula m. kir. honvédelmi minisztert tábornoki kinevezése, továbbá Németh Károly esperest a Misszió Egyesület elnökévé való megválasztása, Brocskó Lajost, az Országos Protestáns Árvaház igazgatóját és hitvesét szolgálati jubileumuk alkalmából. Egyházunknak két érdemes férfia nemrég töltötte be életének hetvenedik esztendejét. Dr. Szlávik Mátyás, az eperjesi theol. akadémia nyugalmazott dékán-tanára az egyik, akihez életének ezen a fontos napján meleg üdvözletet intéztem. Nemes szolgálatban eltöltött életének fáradságos munkájából gazdag áldás áradt egyházunk életébe, méltán kéri számára egyházunk Isten áldását. — Bereczky Sándor a másik ünnepelt. Vallástani könyveiből sokan tanulták meg közgyűlésünk tagjai közül is ismerni a bibliát, evangéliumi hitünk igazságait és egyházunk történetét. írásban köszöntöttem őt az egyetemes egyház nevében, köszönetet mondva neki áldásos életének maradandó értékű alkotásaiért. Nagymagyarország csonkítatlan egyházának jelenleg elszakított területen élő két kiváló funkcionáriusa is életének fontos fordulópontjához ért. Dr. Mayer Endre volt eperjesi theol. akad. dékán-tanár 70. születésnapját érte meg. Frint Lajos aradi lelkész, egykori főesperes pedig, jelenleg a romániai zsinatpresbiteri egyház szuperintendense, 80. születésnapját és szolgálatának 55. évfordulóját ünnepelte. Mindkettőjüket üdvözöltem, biztosítva őket afelől, hogy személyük és munkájuk nincs nálunk sem elfeledve. Itt jelentem be végül, hogy résztvettem az épülő kőbányai templom alapkövének elhelyezési ünnepélyén. A Magyar Iskola-Szanatórium ünnepélyes megnyitásán pedig a személyes megjelenésben való akadályoztatásom miatt, felkérésemre az azóta jobb hazába tért Czipott Géza lelkész látta el egyetemes egyházunk képviseletét. Az ő körünkből való fájdalmas elköltözésének a megemlítése emlékezetembe idézi mindazokat a szomorú eseményeket, amelyeknek hosszú sorozata esik az elmúlt munkaévre. Emlékezés halottakról. Az egész nemzetet lelke mélyén megrendítette és mély gyászba borította dr. Vass József m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter halála. De nemcsak a nemzet egyetemének e kiváló államférfiú elvesztése felett érzett mélységes fájdalma kötelez arra, hogy róla itt kegyelettel megemlékezzem, hanem az a szoros kapcsolat is, amelyet az ő kiváló személyisége és egyházunk között az a tény létesített, hogy az ő vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején az ő megértő szellemének segítségével jutott el a megvalósulás stádiumáig az állami egyetembe bekapcsolt evangélikus theol. fakultás. Ezen kívül is sokszorosan függ össze az ő nevével egyházunknak erkölcsi és anyagi javakban való gyarapodása. Mint a saját egyházának meggyőződéses híve, meg tudta becsülni a mi vallási meggyőződésünket is és amikor jövendők jeleit figyelő előrelátással a maga egyházának javát munkálta, segédkezet tudott nyújtani a mi egyházunk jövőjének az építéséhez is. Nemes lelkét a mi áldásunk is elkísérte az örökkévalóságba és emlékét mi is híven fogjuk mindenkor megőrizni. Az egyetemes egyház több értékes munkását vesztette el. Tisztviselőkarának egyik kiváló tagja, dr. Zsigmondy Géza, az egyetemes számvevőszék buzgó elnöke, elköltözött körünkből. Kétszeresen fájdalmasan érint az ő elvesztése, mert benne a magyar evangélikus egyház életében tisztes tradíciójú Zsigmondy-családnak egyik oszlopa is kidőlt. — Horváth Sándor v. főesperes, az egyetemes törvényszék bírája, a prófétalelkű patriárcha, akinek lénye a bibliai parancs erejével hatott: „A vén ember előtt felkelj, és a vén ember orcáját megbecsüljed", akinek halk szava mindig bölcseséget szólt, nem jön fel többé hűségesen gyűléseinkre, mert hűséggel szolgált Ura magához szólította, begyűjtetett a patriárchákhoz. — Kruttschnitt Antal főesperes, az egye-