Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

22 f). kívánságra meg nem nevezhető forrásból egyházi kultűrcélokra kezeimhez befolyt 3.000 pengő adományt ugyancsak a könyvtár költségeinek részben való fedezésére fordítottam. Bizonnyal a főtisztelendő egyetemes közgyűlés helyeslésével és hozzájárulásával mondhatok a nagylelkű adományozóknak tekintélyes adományaikért ezúttal is őszinte, hálás köszönetet. A befolyt adományok terhére a könyvtár átvétele, átszállítása, berendezése és rendezése körül kifejtett fáradozásainak honoráriuma címén dr. Scholtz Oszkár egyetemes levéltárosnak 1.000 pengőt fizettem ki. A nagy fizikai fáradságot is igényelt munka erkölcsi jutalma az elért szép eredmény. A lelkészképzés kérdéskomplexumával összefüggő bejelentéseimhez érkezve, csak a legnagyobb örömmel számolhatok be arról, hogy a theológiai fakultás székházának építkezése befejezést nyert és a célhoz méltó, érdekeinek megfelelő épület október hó végén Magyarország Kormányzójának jelenlétében felavattatott és rendeltetésének átadatott. A felavató beszédet gróf Ktebelsberg Kunó, m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, mondotta, az ünnepséget megelőző istentiszteleten pedig D. Geduly Henrik, püspök, igen tisztelt elnöktársam, hivatalos akadályoztatása miatt, a hittudományi kar reám bízván az istentisztelet fungensének kijelölését, felkérésemre D. Kapi Béla, püspök, prédikált. Nekem is alkalmam nyílott a lélekemelő ünnepség keretében az egyetemes egyház nevében felszólalni és szavakba önteni az egyetemes egyház öröméi és háláját évtizedes törekvéseinknek a fakulíási székház felavatásával bekövetkezett sikerre jutása felett. Mint kedves momentumot, meg szeretném itt örökíteni a történelem számára, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós, kormányzó, úr Őfőméltósága soproni templomunkban felkereste és meghatva mutatta azt a helyet, ahol, mint soproni diák, ült. Amint már elnöki megnyitóbeszédeinben is kiemeltem, a fakultás székháza felépítésének a tényében országunk jelenlegi, súlyos gazdasági viszonyai között az államnak a felekezetek között való egyenlőség és viszonosság elvének gyakorlati megvalósítására irányuló törekvését látom és azt bizodalmas reménységgel üdvözlöm. A fakultás felavatásának ünnepélyét tanévmegnyitó közgyűlés követte, amelynek keretében dr. Deák János, egyetemi tanár, tartalmas székfoglaló beszéd kíséretében vette át a dékáni tisztséget. A dékánváltozás alkalmából szívélyes hangú irat váltásom volt mind a lelépő dékánnal, dr. Kiss Jenő professzorral, mind pedig hivatali utódjával. Itt is megismétlem azt, amit írásban már alkalmam nyílott kifejezésre juttatni, hogy dr. Kiss Jenővél dékáni minőségében való együttmunkálkodásom egyetemes felügyelői működésemnek kedves emléke marad, mert részéről messzemenő megértést, szíves előzékenységet és feltétlen egyházszeretetet tapasztaltam. Dr. Deák János professzort pedig annál is inkább bizalommal köszönthettem új minőségében, mert vele való eddigi többszörös, hivatalos és egyéni érintkezéseim meggyőztek arról, hogy gyakorlati érzékkel is megáldott férfiú, akinek a Theológus Otthon ifjúságának egy részével évek óta rendezett, ez évben is megismételt, belmissziói körútjai az egyházépítés ügyének jó szolgálatokat tesznek. A fakultás tanári karában is változás állott be. Kiváló egyháztörténészünk, D. Payr Sándor, akit tb. doktori kitüntetése alkalmából Stráner Vilmos professzor-társával együtt írásban üdvözöltem, előrehaladott korára és megrongált egészségi állapotára való tekintettel megvált a katedrától. Nyugalomba vonulásának alkalmát természetesen felhasználtam arra, hogy meleghangú üdvözlő sorokkal keressem fel. Megnyugvásunkra szolgálhat, hogy történetírói munkásságát a megérdemelt nyugalomban is folytatja. Legyen övé az egyetemes egyház hálás elismerése munkás életének eddigi alkotásaiért és adjon neki az Isten erőt, hogy még soká munkálkodhassék és gyarapíthassa értékes alkotásokkal a magyar evangélikus történetírást. Helyébe a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Wiczián Dezső vallástanárt állította előadói minőségben. A fiatal tudós, akit summa cum laude avattak a tanévmegnyitó közgyűlés keretében a fakultás első doktorává, két esztendőt töltött a berlini egyetemen. Ez idő alatt egyetemes egyházunknak is értékes szolgálatokat teljesített a hamburgi kikötő magyar kivándorlóinak lelki gondozása terén, németországi stipendiumaink ügyében való fáradozásaival és a német egyház-szövetség központi hivatalának végzett fordítói munkákkal. Működése elé várakozással tekinthetünk. A theológiai vizsgákon az egyetemes egyház képviseletét ezidén is egyházunk püspökei voltak szívesek ellátni, még pedig megállapodásuk alapján nem szolgálatuk ideje szerint évenként váltakozó sorrendben, hanem a felmerült vizsgaterminusok szerint arányosan, váltakozó beosztással. A kisebb jelentőségű és kevesebb időt igénylő vizsgákon való képviseletet D. Kapi Béla, püspök, soronkívül is vállalta. Kár, hogy a vizsgálatok