Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

73 Milyen szervezetben folyjék a munka? Egészen bizonyos, hogy leghelyesebb volna az ifjúsági belmissziói munkát egységes szempontból, egyetlen központból irányítani. Ha ilyen egységes szervezetünk volna, amely tudná biztosítani a munka megszervezését és vezetését, akkor azt indítványoznám, hogy mindenféle ifjúsági belmissziói munkát kapcsoljunk bele ebbe a szer vezetbe. Szó lehetne itt a Luther-Szövetségről. Ennek a munkáját azonban nem látom mindenütt úgy megszervezve, hogy ide merném parancsolni az eddig szórványosan más alakulatokban folyó tevékenységet. De egyébként is az ifjúsági munka természeténél fogva én a lehető legteljesebb szabadságot adnám, azért az a véleményem, hogy leghelyesebb, ha a most folyó keretek közöít tovább folytatjuk az ifjúsági munkát. Ezen a téren teljes szabadságot adnék az ifjúsági munkával foglalkozni akaróknak. Reájuk bíznám, hogy vájjon a K. I. E., vagy a M. E. K. D. Sz. (egyetemi hallgatók) keretében, vagy a Luther-Szövetség fennhatósága alatt óliajtanak-e működni. Már csak azért is helyénvalónak látom a K. I. E. és M. E. K. D. Sz. munka támogatását is, mert ezeknek már megvan a szervezetük, sőt van bizonyos jól bevált gyakorlatuk is. A középiskolások nem lehetnek ugyan tagjai a M. E. K. D. Sz.-nek, de az ottani vezetőség készséggel áll rendel kezésre, ha a vallástanárnak segítségre van szüksége. Az egységet nem látom veszélyeztetve, mert az egyetemes egyháznak módjában van (sőt kötelessége!) befolyást gyako rolni az összes egyesületekben működő vezető egyéniségek (titkárok) személyének megválasztására, illetőleg kijelölésére. Konkrét indítványom tehát ezen a téren ez: támogassa az egyház a maga erkölcsi súlyával s a lehetőséghez képest anyagiakkal is az összes evangélikus belmissziói ifjúsági munkákat. Alakítson egy néhány tagból álló egyetemes ifjúsági belmissziói bizottságot, amely az összes belmissziói munkákról jelentést kér és azokat lehetőleg egységes szempont szerint irányítja. A belmissziói munka módszere. Igen fontos elvnek tartom, hogy a belmissziói munka minden vonatkozásban önkéntes legyen. Igaz, hogy így egészen bizonyosan nagyon sokan kivonják magukat ennek a munkának áldásai alól, de tapasztalaton alapuló meggyőződésem, hogy minden lelki munka olyan mélységesen egyéni, hogy arra kényszeríteni senkit sem lehet s azt tömegmunkává tenni egyenesen veszedelmes. Ha olyanokat kényszerítünk bele a belmissziói munkába, akiknek ahhoz sem kedvük, sem lelkületük nincs, ezek sokszor az egész munkának sikerét veszélyeztetik. Viszont bizonyos, hogy egy lelkesen, buzgón, szeretettel működő csapat óriási vonzóerőt gyakorol. Tapasztalati tény, hogy az eredménnyel működő, lelki munkát végző egyesületek önmaguktól fejlődnek és ez az egészséges fejlődés. Azért is volnék a munka önkéntessége mellett, mert egyelőre nincs is rendelkezésünkre megfelelő vezetősereg, amely az egyetemesen kötelező belmissziói tevékenységbe be volna állítható. Legyen az elv: kis csoportokban, szinte családiasan kezdeni a nunkáí, hogy a sok kis mustárpalánta terebélyes fákból álló erdővé fejlődjék. A másik fontos elvi szeinpçnt véleményem szerint a belmissziói munkánál az, hogy ne jelentsen túlságos megterheltetést se az ifjúságra, se a vezetőre. Ne legyen a munka sok, de legyen alapos és teljes odaadással végzett, hogy arra, annak üdítő, lelket mélyítő erejére szüntelenül vágyjanak. A belmissziói munkásságra vágyó ifjúságot két nagy csoportra kell különítenünk. Mindkét nemen külön kell foglalkoznunk a középiskolás ifjúsággal és az iskolán kívüli ifjúsággal. (Az elemisták belmissziói munkásságát nem tartom elsőrendűen fontosnak, erre csak akkor térnék rá, ha már van bőségesen vezetőnk. Hiszen tizenkét éves kor után úgyis mindenki bele kerülhetne az építőmunkába). A középiskolás fiúk belmissziói munkáját feltétlenül a vallástanárokra bíznám, akik ezt a vasárnapnak alkalmas órájában végeznék el, vagy úgy, hogy az istentiszteletre előkészítik a fiukat, vagy úgy, hogy az istentisztelet után tartanának megbeszéléseket. Az iskolán kívüli fiúk számára a belmissziói munka idejét ugyancsak vasárnapra tenném a leventeoktatókkal történő barátságos megbeszélés alapján. Meggyőződésem, hogy erre a munkára készséggel bocsátanák el az egyébként vasárnap elfoglalt leventeköteles ifjúságot, csak az a fontos, hogy ezt a munkát mindig a helyi viszonyok szerint s a levente-vezetőséggel való legteljesebb egyetértésben végezzék. A középiskolás leányok munkája egészen a fiúké szerint igazodnék, éppúgy az iskolán kívüli leányoké is, azzal a különbséggel, hogy az ő foglalkoztatásukra alkalmasabbnak találnám a vasárnap délután korai óráit. Természetesen a munkabeosztás a helyi viszonyok szerint más és más lehetne. Az iskolán kívüliek legjobb vezetői a lelkész irányítása mellett az evangélikus ta-