Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

43 meg és felkéri, hogy a felosztás tárgyában a jövő évi közgyűlés elé kész javaslatot 98terjesszen be. A bizottság megalakulása és a feldolgozás elveinek előzetes megállapítása tárgyában a bizottság mielőbbi összehívására kéri fel a közgyűlés elnökségét. 99. (Sz.) Ezzel kapcsolatban beterjesztetnek az egyes egyházkerületek jelentései az adóalapi segélyek hovafordításáról. Az egyetemes közgyűlés a jelentéseket tudomásul veszi. 100. (Sz.) Kuthy Dezső, egyet, nyugdíjintézeti ügyvivő, beterjeszti a nyugdíjintézet működéséről szóló jelentését: A nyugdíjintézeti munka ügyviteli része a szabályrendelet és ügyviteli utasítás által megállapított keretek között folyt. Csupán a járulékszámla kibocsátása szenvedett négy heti haladékot, amit technikai okok idéztek elő. Eredeti tervem az volt ugyan, hogy a járulékszámlát még a szabályrendeletben megállapított határidőnél is előbb, a kora tavasz folyamán kibocsátom, tekintve azonban, hogy a járulékok gyéren folytak be az előírt időre, vártam, amíg tekintélyesebb összeg áll a kivetett járulékokból rendelkezésre. A járulékszámla kibocsátásáig a következő kép alakult ki: az 1928. évre esedékes kivetésekösszege: 165.642 77, a járulékszámla kibocsátásáig lerovatott 101.670-85 pengő, azóta 17.849 55 pengő folyt be. Összesen tehát 119.520 40 pengő. Az 1928. évre az esedékes járulékokból be nem fizetett összegek 46.122 37 pengő, ami összesen 210 fenntartó és tag kötelezettsége. Ez aránylag igen nagy összegű hátralék, amely komoly aggodalmakat támaszt. A nyugdíjintézet megalapításával kapcsolatos matematikai számítások ugyanis azt mutatták, hogy ha egyáltalán akarunk nyugdíjintézetet fenntartani, a tényleg elfogadott matematikai számítások tételeit redukálni nem lehet, viszont az általuk tagokra és fenntartókra rótt kötelezettségeket pontosan teljesíteni kell. Kétségtelen, hogy a szabályrendeletben megállapított járulékok sokak, fenntartók és tagok számára egyaránt erejüket meghaladó anyagi megerőltetést jelentenek. Ámde az is kétségtelen, hogy a hátralékok összegének ez a mérve bizonyos fokig egyesek nemtörődömségében is leli magyarázatát. A bizottság ugyanis kimondotta és az illetékes főhatóságok tudomására hozta, általuk viszont bizonnyal közöltetett az érdekeltekkel, hogy a járulékok befizetésére időhaladékot az illetékes püspök engedélyezhet. Az említett nagyösszegű hátrálék mellett mindössze 7 esetben kapott az ügvvivőség értesítést arról, hogy az érdekeltek halasztást kértek és kaptak. Bizonnyal az is egyik módja lenne a baj orvoslásának és biztosítása a nyugdíjintézet akcióképességének, ha jobban belemenne a köztudatba, hogy a nyugdíj intézet olyan komoly, fontos szerve egyházi berendezésünknek, amellyel szemben személyi és egyházi közérdekből egyaránt pontosan kell teljesíteni a kötelességeket. Érthető, hogy ez a tudat egy kissé meggyengülhetett egyes régi és nem fejlődhetett ki egyes új tagokban. A nyugdíjas állománynak különösen is az államsegély kiutalást megelőzött időben átélt nyomorúsága, amelyet mindnyájan nemcsak mélységes együttérzéssel, de a saját jövőnk feletti aggódással is szemléltünk, továbbá a magunk befizetéseinek a nyugdíjinté zet tőkéjével való teljes elértéktelenedése, a régi nyugdíjintézet kimúlását megelőzött vonaglása idején szedett járulékok elenyésző volta, majd azok hirtelen olyan összegre való felszökése, amely minden közület és egyes költségvetésében súlyos tehertétel, olyan események, amelyek mentik a járulékfizetés körül ma fennálló helyzetet. Annál inkább kell azonban ez ellen küzdenünk, hiszen lelkésznemzedékünk és a lelkészcsaládok jövőjéről van itt szó, amely, szinte azt merném mondani, egyházunk jövőjével egyértelmű. Az egyetemes egvház szabályrendeletben vállalt pénzügyi kötelezettségeinek megfelelt. A nyugdíjintézeti bizottság az esztendő folyamán két ülést tartott. Mindkét ülésében foglalkozott a kelenföldi egyházközségnek teinplomépítése céljaira nyújtott 25.000 pengős kölcsön ügyével. A kölcsönkamatok némi késedelem után rendben befolynak. A tőke ügyében való eljárásra, amelynek visszafizetése 1928 december 31-én lett volna esedékes, az egyetemes ügyész kapott megbízást. A napokban vett bejelentés szerint az egyházközség 25.000 pengős, költségvetésben biztosított segélyt remél a fővárostól, amelyet ennek a kötelezettségének a teljesítésére kíván fordítani. A kelenföldi kölcsön ügyében előállt bonyodalmak miatt a bizottság konkrét kérelemmel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyházi közületeknek szóló kölcsön folyósítása elől ezidő szerint elzárkózik, de az ügyet további megfontolás tárgyává teszi. Biztos fedezetei nyújtó, hívek körében elhelyezni kért magánkölcsönök tekintetében úgy határozott a bizottság, hogy azok folyósítása elől elvben nem zárkózik el, de a gyakorlati kivitelt egyelőre még nem tartja időszerűnek. A bizottság több tisztázatlan kérdést tisztázott és több folyóügvet intézett el. Néhány javaslata az egyetemes közgyűlés asztalára kerül. Az elmúlt év folyamán felvétettek a nyugdíjintézet tagjai sorába: Budaker Oszkár, Csőváry Dezső, Fadgyas Aladár, Hulvej István, Ittzés Mihály, Szabó Lóránt, Tátrai Ká-