Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15
29 35. (Sz.) Az egyetemes felügyelő jelentése kapcsán az egyetemes főjegyző bemu- 35-39. tatja Degenfeld-Schomberg Pál grófnak adományozó- és alapítólevelét a ,,Báró Podmaniczky Géza és hitvese, született gróf Degenfeld-Schomberg Berta könyvtáráéra vonatkozólag, amellyel a néhai aszódi báró Podmaniczky Lajos és a néhai báró Prónay Sándor, magyarhoni ev. egyetemes felügyelő könyvtárát is magában foglaló, néhai báró Podmaniczky Gézáról és hitveséről, gróf Degenfeld-Schomberg Bertáról örökségképen reászállt könyvtárat az egyetemes egyháznak ajándékozza oly feltétellel, hogy azt a fenti elnevezéssel, mint önálló könyvtárat, megfelelően elhelyezi, elidegeníthetetleniil megőrzi és gondosan kezeli. Az egyetemes közgyűlés ezen nagylelkű adományt a legmélyebb hálával fogadja és az adományozó nemes gróf által megállapított feltételek mellett a könyvtárt ,,Báró Podmaniczky Géza és hitvese, született gróf Degenfeld-Schomberg Berta, könyvtára" néven önállóan helyezi el, azt elidegeníthetetleniil megőrzi, megfelelő gondossággal kezeli és tudományos kutatásokra rendelkezésre tartja. Az adományozó Degenfeld-Schomberg Pál grófnak az egyetemes közgyűlés hálás köszönetet mond és a könyvtár jobb hazába tért gyűjtőinek emlékét a könyvtár gondos őrizetbentartása által is kegyelettel örökíti meg, felhatalmazza egyben az egyetemes felügyelőt, hogy a könyvtár elhelyezésével kapcsolatban szükséges intézkedéseket megtegye. 36. (Sz.) Az egyetemes főjegyző bemutatja a m. kir. igazságügyminiszter 5441/1929. VI. számú leiratát, amelyben a fogházi istentiszteletek helyére nézve nyilatkozik és kilátásba helyezi alkalmas istentiszteleti helyiség létesítésének mielőbbi megoldását. Hasonlóképen bemutatja az egyetemes főjegyző a m. kir. belügyminiszter leiratát az adománygyűjtések kérdésében. Az egyetemes közgyűlés ezen miniszteri válaszokat tudomásul veszi. 37. (Sz.) Tárgyaltatik a komádii ev. missziói egyházközség ügyében a bányai egyházkerület által tett felterjesztés, amelyben Kornádi hovátartozásának eldöntését kéri és felhívja a figyelmet egyes adóbehajtási nehézségekre és az áttérésekkel kapcsolatos panaszokra. Az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy az érvényben levő szabályrendelet szerint Kornádi a tiszai egyházkerülethez tartozik, felkéri a tiszai egyházkerület püspökét, hogy ezen egyházat azonnal vegye gondozásba és az esperes közreműködésével igyekezzék ott megnyugvást teremteni, egyben köszönetet mond a bányai egyházkerület püspökének, hogy a Komádiban bekövetkezett tömeges áttérésekkel kapcsolatban a híveket a protestantizmus számára megmentette és ed dig gondozta. 38. (Sz.) Tárgyaltatik a tiszai egyházkerület felterjesztése, melyben a szabályrendeletek összegyűjtését és könyvalakban leendő kiadását sürgeti. Az egyetemes közgyűlés az indítványt magáévá teszi, utasítja a főtitkárt, hogy a szabályrendeletek összegyűjtésére és kinyomatására nézve az előmunkálatokat tegye meg, felkéri egyben az elnökséget, hogy fedezet esetén a kinyomatást illetőleg mielőbb intézkedjék. 39. (Z.) Tárgyaltatnak a multévi jegyzőkönyv 35. sz. határozata alapján az egyházkerületeknek egyházközségeik és egyházmegyéik hozzászólása tekintetbevételével adott véleményei a Duszik Lajos miskolci lelkész által az egyházi címadományozás megszüntetése tárgyában benyújtott indítványra. Az egyetemes közgyűlés arra való tekintettel, hogy a tiszteletbeli cím adományozása egyrészt alkalmasnak mutatkozik az egyházi tisztviselők munkásságának közegyházi szempontból kívánatos fokozására, illetve, mint hosszas és buzgó szolgálat után nyújtott elismerés, egyházi szempontból sem kifogásolható, más részt az egyházi tisztviselők egyházunkon kívüli, szintén óhajtandó megbecsültetésének célját is szolgálja, figyelemmel az egyházkerületek azon egyöntetű állásfoglalására, amely érdemes egyházi tisztviselők kitüntetését nemcsak, hogy nem ellenzi, hanem kívánatosnak tartja, illetve tényleg gyakorolja, addig is, amíg e kérdésben a zsinat intézkedik, azt tartja helyesnek, hogy a tanítókat továbbra is a püspökök ruházhassák fel igazgatói címmel, a magasabb egyházi tisztségek címeit pedig azon testületek közgyűlései adományozzák volt, érdemes vezető tisztviselőiknek, amelyek élén ezen vezető tisztviselők ténylegesen működtek. Megengedhetőnek tartja végül az egyetemes közgyűlés, hogy a magasabb egyházi tiszt5*
