Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

28 30-34. tése útján egy egyetemes jellegű szabályrendelettervezetet dolgozzon ki és terjesszen a jövő évi közgyűlés elé. Az egyetemes közgyűlés a jogügyi bizottság javaslatát elfogadja, a Stránerféle tervezetet és az arra beérkezett észrevételeket kiadja a zsinati bizottságnak, az egyetemes jellegű lelkészválasztási szabályrendelet tervezetének elkészítésére pedig kerületközi bizottságot küld ki és utasítja a bizottságot, hogy a négy egyházkerületi szabályrendelet összeegyeztetésével a jövőévi közgyűlésnek kész tervezetet terjesszen elő. A bizottságot a közgyűlés az egyetemes felügyelő elnöklete mellett az egyházkerületi elnökségekből, a Meie, elnökéből és kerületenként az elnökségek által kiküldendő 1—1 tagból alakítja meg. 31. (Sz.) A multévi jegyzőkönyv 39. pontja kapcsán az egyetemes főjegyző előterjeszti, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztertől a segédlelkészi kongrua felemelése tárgyában hozzá intézett felterjesztésre oly értelmű válasz érkezett, mely szerint nem áll módjában az államsegélyt felemelni, közli továbbá, hogy az özvegyi és kegyeleti idő alatt teljesített szolgálatot nem tekinti rendes lelkészi szolgálatnak, miért is erre az időre csak segédlelkészi kongrua igényelhető, végül beterjeszti az egyetemes főjegyző a segédlelkészi kongrua, a lelkészi korpótlék ügyében és több hasonló tárgyban érkezett felterjesztéseket. Az egyetemes közgyűlés a miniszteri leiratokat tudomásul véve, az összes idevonatkozólag beterjesztett felterjesztések figyelembevételével, újabb felterjesztést intéz a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, egyúttal felkéri az egyetemes felügyelőt, hogy ezen kérések elintézését és rendezését személyes közbenjárásával is szorgalmazza. 32. (Sz.) Az egyetemes főjegyző bemutatja a bányai és dunántúli egyházkerületek felterjesztését, melyben egyrészt a hadikölcsönkötvények valorizációját és a hadikölcsönkamatoknak teljes értékbeni kifizetését, másrészt az alapítványok elértéktelenedett tőkéjének helyreállítását sürgetik. Az egyetemes közgyűlés mindkét felterjesztésben foglalt célzatot helyesli, de a jelen időket ennek szorgalmazására ném tartja alkalmasnak, a karitatív valorizáció tárgyában azonban felterjesztést intéz a népjóléti miniszterhez oly irányban, hogy a valorizációt az egyházakra is terjessze ki. 33. (Sz.) Ezzel kapcsolatban bejelenti az egyetemes főjegyző, hogy a népjóléti miniszternél sikerült 30.000 pengő segélyt kieszközölni azon a réven, hogy alapítványaink tőkéje nagyrészt hadikölcsönökben volt elhelyezve. Ezen összeget az egyetemes felügyelő az egyes alapok között hadikölcsönjegyzésük arányában felosztotta és a megfelelő összeg az egyes alapítványok, illetve alapok javára íratott, tekintve azonban, hogy segélyt kifejezetten oly célból kéretett, hogy a theológus otthon belső berendezésére használjuk fel, az összeget az egyes alapítványok, illetve alapoktól egyelőre ezen célra kölcsönvettük és felhasználtuk; a kölcsönvett összegeknek az alapítványok és alapok részére leendő visszatérítése tekintetében alkalmasabb időben fog kelleni gondoskodni. Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi, az elnökségnek és a pénzügyi bizottságnak az előterjesztésben körvonalazott eljárását helyesli, köszönetet mond az egyetemes felügyelőnek fáradozásáért, a népjóléti miniszternek pedig a segély engedélyezése körüli jóakaratáért. 34. (Sz.) A pénzügyi bizottság előterjeszti, hogy a hírlapokban megjelent közlések szerint a kormány azon tervvel foglalkozik, hogy az 1930/31. évi költségvetésben az egész vonalon 5 százalékos redukciót vigyen keresztül. Bár a pénzügyi bizottság át van hatva azon érzéstől, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyházak iránti jóindulatát ezen kérdésben is dokumentálni fogja azzal, hogy az ő minisztériumát érintő redukciót nem az egyházak hátrányára és kárára fogja eszközölni, mégis indítványozza, hogy a református testvéregyházzal együttes küldöttség járuljon a kormány elé, amely, figyelmét ezen kérdésre felhíva, nyomatékosan hasson oda, hogy ezen redukció ne érintse az egyházaknak juttatott állami segélyösszegeket. Az egyetemes közgyűlés az indítványt megáévá teszi és elhatározza, hogy lehetőleg a református egyházzal együtt felterjesztéssel járul a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé, hogy figyelmüket a kérdésre felhíva, arra kérje őket, hogy ezen költségvetési redukció alkalmából az egyházak segélyezését ne szorítsák meg.