Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15
niél átviharzik leikünkön a veszteség minden fájdalma és áldás száll ma innen is oda, ahol annyi könnyet ont az őket sirató gyász és fájdalom. Csendes felállással tegyünk tisztességet egyházunk halottai és az elpihent hősök emlékének. Xem fejezhetem be évi jelentésemet anélkül, hogy meg ne emlékezném azokról a jubiláris évfordulókról, amelyek által nagy történelmi emlékek megelevenítése útján az isteni gondviselés ebben az esztendőben életünket gazdagította, szívünket hálával töltötte meg és lelkünket, nagy eszmékért való lelkesedésre ihletve, magához közelebb emelte. Luther kis- és nagy kátéja megjelenésének négyszázados jubileumi esztendeje ez az év. Egyházunk ennek a jubileumnak méltó ünnepet szentelt, istentisztelet keretében történvén minden templomunkban megemlékezés arról a kegyelemről, amelyben Isten egyházunkat Luthernek ezen örökértékű alkotásai útján részesítette. Az egyetemes egyház azzal szentelte meg ezt a jubileumi évet. hogy —' hála az annak sikere érdekében fáradozóknak — Luther eredeti kiadásához alkalmazkodó formában, annak eredeti képeivel kiadta a kiskáté jubileumi fordítását. Adja az Isten áldását erre a vállalkozásra, hogv mélyüljön általa a lelkekben a lutheri hit és izmosodjék annak csodálatos ereje. A másik jubiláris eseménynek méltó megünnepléséről jelentésem más helyén már beszámoltam. De itt szavakba kell öntenem Isten iránti mélységes hálánkat azért, hogy lelkének ereje által az evangélium igazaiért való síkraszállásra indította a speyeri hitvallókat és, kiállásukat 400 esztendő igazolásának nyomatékával állítva elénk példa képül, minket is tanít bizonyságot tenni az igazságról és tiltakozni minden ellen, ami azt elhomályosítani, vagy elnyomni akarná. Magyar vonatkozásban is két jubileumot hozott az alkonyodó esztendő. Károli Gáspár születésének négyszázados évfordulója az egyik. Dicsőítsük az Isten jóságát, hogy férfiút támasztott ebben a hazában is, aki a mi édes zengésű magyar nyelvünkön szólaltatta meg az Isten beszédét, hogy hívó szavát a mi népünk is megértve, odaborulhasson atyai szívére. Bethlen (tábor, erdélyi fejedelem, halálának 300.-ik évfordulója a másik hazai jubileum. Áldva legyen poraiban is az elpihent bibliás hős, akinek küzdelme és diadala biztosította azt a lelkiismereti szabadságot, amelynek áldásait élvezték századok és élvezzük mi is. Indítványozom, hogy ezeknek a jubiláris eseményeknek az emlékét mai közgvü lésünk jegyzőkönyvében megörökítsük. Ne úgy, mint elmúlt dolgokét, mert a cél. amelyet szolgáltak, örök. Ha, .erre az örök célra irányozva figyelmünket, előretekintünk, feltűnnek előttünk az 1930. év a jövő ködébe burkolt ismeretlen országában a hitvallás városának, Augsburgnak, a jubileumi ünnep dicsfényében sugárzó tornyai és kupolái. Szálljon oda az ünnepre készülődő város fölé hálás lelkünk áldó gondolata és kérje az Istent, hogy, ami Augsburgban négyszáz esztendővel ezelőtt elvégeztetett, úgy tegye azt a magunk és a világ egész lutheranizmusának a lelkében és életében megáldottá, hogy legyen mindnyájunknak a lelke és élete olyan, mint a jubiláló Augsburg, amelyben szüntelenül hangzik és amelyből kicsendül az Istennel és az Isten egész világával harmóniát hirdető hitvallás magasztos melódiája. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelő minden jelentős kérdésére kiterjeszkedő, alapos, iránytjelölő évi jelentését tudomásul veszi, azért, valamint a nagy munkateljesítményért hálás köszönetét nyilvánítja és kimondja, hogy a jelentés külön tárgyalást igénylő pondjaival a napirend során fog foglalkozni, a külön nem tárgyalandó kérdéseket illetőleg pedig következőleg határoz: 1. a jelentésben körvonalozott százados jubiláris események emlékét jegyzőkönyvében Isten iránti hálával, a nagy ősök emlékére áldást mondva, megörökíti : 2. kimondja, hogy az ágostai hitvallás 400 éves jubileuma alkalmából minden gyülekezet templomában, mint a jubileumhoz legközelebb eső vasárnapon. 1930. évi június hó 22-én, ünnepi istentisztelet és minden iskolában 1930 szép-, tember hó 22-én az alkalomhoz méltó ünnepély tartandó; 3. köszönetet mond dr. báró Kaas Albertnek a külföldi összeköttetések vitelében való részvételéről történt lemondása alkalmából a közegvház érdekében e téren kifejtett munkálkodásáért; 4. köszönetet mond D. báró Prónay Dezső tb. egyet, felügyelőnek a báró Podmaniczky Géza és hitvese gróf Degenfeld-Schomberg Berta könyvtárának adományozása körül kifejtett buzgóikodásáért; Végül a közgyűlés örömmel hozzájárul az egyetemes felügyelő által mun katársa, Kuthy Dezső főtitkárral szemben kifejezett elismeréshez.
