Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

14 Ez a létszámszaporulat a tandíj, vizsgadíj, lakás- és élelmezési segély összegének megállapításánál is lehetőleg figyelembe veendő, amit egyébként a fakultás és az otthon vezetősége egyértelműen kér, tekintve, hogy a theológusok túlnyomó többsége teljesen vagyontalan szülők gyermeke és továbbtanulásra többnyire semmit, vagy a legjobb esetben is csak nagyon keveset tud áldozni. Ez okból különös hálával kell fogadnunk a Gusztáv Adolf Egylet nagylelkű jóindulatát, amellyel ismét több, tanulmányait Németországban folytatni kívánó ifjúnak adott ösztöndíjat, akiknek egyébként én is folyósítottam nrészben ösztöndíjat, részben utazási segélyt. A külföldi ösztöndíjak ügyének állásáról az illetékes egyetemektől beszerzett nyilatkozatok alapján sikerült tájékozódnom. Sajnos, azoknak csak egynéhánya reprezentál ma számottevő értéket. Itt képezze hálás megemlékezésem tárgyát az amerikai testvérek áldozatkészsége is, amellyel 1000 dollárt juttattak nekünk részben kötött célra, amelynek legnagyobb része — kisebb része más személyi és dologi segélyekre használtatván fel — a szeminárium, a Theológusok Otthona és a theológusok élelmezésének céljaira fordíttatott. A theológusok létszámának állandó növekedése az előbb említetteken kívül más szempontból is magára kell hogy vonja a hivatalos egyház figyelmét. A theológusok mai létszáma ugyanis a nyugdíjintézet taglétszámának 34% -át teszi ki. Tehát néhánv esztendő alatt nagyobb a termelés, mint az össz-szükséglet. Ha már most számba vesszük azokat a nehézségeket, amelyekkel ma nem csupán lelkészi, de még segédlelkészi állá sok kreálása is jár, ilyen létszámnövekedéssel szemben csak aránytalanul kisebb állásszaporulatra lehet számítanunk. Nyugdíjazás alapján pedig a jövőben annál kevesebb állás üresedik, mivel az új nyugdíjintézet szabályrendelete szerint a negyvenéves szolgálat betöltése önmagában még nem adja meg a nyugdíjbavonulás jogát, hanem arra negyven évi szolgálat után is csak a munkaképtelenség beállása jogosít. Félő, hogy, ha a végzett theológusok közül néhány az elszakított területeken helyezkedhetik is el, a munkanélküliség ilymódon a lelkészi státusba is beköszönt, ami pedig semmikép sem mondható kívánatosnak. Amíg tehát egyfelől igen örvendetes jelenség, hogy sok a theológus. másfelől ok a meggondolásra. Örvendenék, ha ezt a körülményt az ifjúság kedvező lelki átalakulásának a javára írhatnám, attól tartok azonban, hogy a könnyen kitanulás és a könnyen, biztosan tekintélyes állásban való elhelyezkedhetés reménye teszi sokak számára a lelkészi pályát kívánatossá. A „hogyan" megfontolás tárgyát kell hogy képezze, de valamiképen mindenesetre módját kell ejteni, hogy az ifjúság lelki hajlama és erkölcsi arravalósága is vizsgálat tárgyát képezze a theológiai pályára való bocsátás előtt, és a tudományos felkészültség értékelése is szigoríttassék a vizsgálatoknál. Ezt a kérdést melegen ajánlom a Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlésnek komoly megfontolásra. Kifejezést óhajtok ezúttal is adni hálás köszönetemnek a szíves készségért, amelylyel Kapi Béla és D. Raffay Sándor, püspökök, a theológiai vizsgákon szívesek voltak az egyetemes egyház képviseletét ellátni. Geduly Henrik, püspök, elnöktársamat pedig azért illeti köszönet, hogy a lelkészképesítési szabályzat tervezetét elkészítette. Hogy ez a szabályzat minél tökéletesebb legyen, abban szívesen fáradozott a theológiai kar is, amely egyébként, mint testület és minden egyes tagjában külön-külön is, a legnagyobb buzgóságot és előzékenységet tanúsítja az egyetemes egyházzal szemben, nemcsak a lelkészképzéssel szorosan összefüggő, de minden egyéb közegyházi kérdésben is. Hálásan emlékezem meg itt arról a meleg fogadtatásról, amelyben a kar és az ifjúság részesített, amikor gróf Klebelsberg Kunó, vallás- és közoktatásügyi miniszter, díszpolgári oklevelének átadása alkalmából Sopronban megjelentem. E helyen adózom köszönettel a meszszemenő jóindulatért és a fáradhatatlanságért is, amellyel a miniszter minisztériuma államtitkárával és egyetemi ügyosztályának vezetőjével együtt kíséretemben a Theológusok Otthona telkét megtekintette mindazokkal a telkekkel együtt, amelyek a fakultás építkezésével kapcsolatban az illetékes helyi tényezők részéről kombinációba vétettek. A fakultáson a folyó tanévvel dékánváltozás állt be. D. dr. Pröhle Károlv, mandátuma lejárván, megvált tisztségétől, és helyét dr. Kiss Jenő foglalta el. Mind a távozó, mind a hivatalba lépő dékán között és közöttem szívélyes iratváltás folyt ebből az alkalomból. Nem mulasztottam el D. dr. Pröhle Károlynak köszönetemet fejezni ki az egyetértésért, amelyre mindég minden kérdésben törekedett és dr. Kiss Jenő új dékánt hivatalában bizalommal köszönteni. Sajnálom, hogy a fakultás megnyitásán külföldi utam miatt nem vehettem részt és csak távirati üdvözlést küldhettem. D. dr. Pröhle Károly prodékán, — ez sem maradhat említetlenül — abban a kitüntetésben részesült, hogy meghívást kapott a helmstetti theológiai konferenciára tudományos előadássorozat tartása céliából. A tisztesség, amelyet ott aratott, személyén keresztül a magyar evangélikus egyházat is érte. Figyelmet és elismerést érdemel egyébként általában a fakultás összes tanárainak tudományos és egyházépítő munkássága is. A theológiai ügyek után az általános tanüggyel kívánok foglalkozni. Az e téren folyt munkáról a tanügyi bizottság jelentése és előterjesztései adnak a közgyűlés során