Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27

III. 4. alá vette az ügyet, minek folytán egyházaink elnöksége memorandumot terjesztett a 'kormány elé kimerítő statisztikai melléklettel. Az ügyet a mai közgyűlés tárgyalja. A magam részéről — anélkül, hogy prejudikálni akarnék a közgyűlés döntésének — csak annyit kívánok előrebocsátani, hogy az így alakult helyzetben közegyházi érdekből nekünk is csatlakoznunk kell a hivatalos római katholikus részről megindult követeléshez és a római katholikus egyházzal egyértelmüleg nekünk is követelnünk kell az 1848. XX t.-c-nek már nem, mint eddig, fokozatos, hanem teljes végrehajtását. Az eziiányban meginduló tárgyalásokra kellőkép felkészülendő, a protestáns közös bizottság útján ki kell dolgoztatnunk a legpontosabb katasztert különös tekintettel is a kegyúri terhekre, kíváltkép az ú. n. avertált párbér kérdésére és az egyházak adóterheire, valamint ellogulatlan tudományos tanulmány tárgyává kell tennünk az ú. n. alapok, — a vallási, tanulmányi és egyetemi alapok — kiváltképen e két utóbbi eredetét, jogi természetét és rendeltetését, mivel csak ezen kérdések bekapcsolásával lehet az ügyről tiszta képet nyerni és azt közmegnyugvást keltő megoldásra vinni. Jogakadémia. Másik legjelentősebb problémájává lett a lefolyt közigazgatási évnek az eperjesi kollégium jelenleg Miskolcon székelő jogakadémiájának a létkérdése. Mult évi egyetemes felügyelői jelentésemben azt a bejelentést tehettem az ügy akkori állása szerint, hogy : „sikerült annak a veszélynek az elhárítása, amely a kormány körében felmerült, a jogakadémia, mint főiskolatipus, megszüntetésére vonatkozó tervvel kapcsolatban az eperjesi kollégium Miskolcon működő jogakadémiájának létét fenyegette". Ez a reménység meddőnek bizonyult. Ugyanis a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az államvizsga-bizottságok meg nem alakítására és a felvehető hallgatók létszámának újabb redukálására irányuló rendelete míg egyfelől a jogakadémia értéknívóját leszállítja, megvonva tőle a vizsgáztatási jogot, mástelől határozott lépést jelent a jogakadémia megszüntetése, mint végső cél, felé. A közgyűlés természetesen e tárgyban is határozni fog. Itt csak azt állapítom meg, hogy mind írásban, mind élőszóbeli tanácskozásokon a vallás és közoktasásügyi miniszternél, a kormány többi illetékes tényezőinél és a vallás és közoktatásügyi minisztérium illetékes faktorainál is többizben is elkövettem minden lehetőt a hivatkoztam rendelkezések visszavonása, a jogakadémia létének biztosítása érdekében. Habár eddigi eljárásaimnak, a tiszai egyházkerület, mint fenntartó, minden erőfeszítésének és a többi egyházkerületek egyértelmű állásfoglalásának sem lett meg eddig a kívánt eredménye, még mindig reménylem, hogy sikerül a kormányt e kérdésben más elhatározásra bírnunk. Annak belátására, hogy, bár intézkedése mindhárom hazai jogakadémiára egyaránt vonatkozik, legközelebbről egyházunk érdekeit érinti, lévén jogakadémiánk a magyar evangélikus egyházjog tudományos művelésének egyetlen színhelye, az evangélikus jogász-succrescentia biztosításának s egyházjogunkban jártas világi tagok egyházi életünk számára való kiteimelésének egyetlen intézménye. E hármas feladatának a jogakadémia tanári karának mai Összetételében a legjobban megfelel. Az a magas színvonalú tudományos munkásság, amelyet a tanári kar kifejt, kell, hogy magára vonja nemcsak egyházunk, de az állam hivatott tényezőinek a figyelmét is. Mar mult évi jelentésemben elismeréssel adóztam Bruckner Győző dékánnak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává történt megválasztása alkalmaból. Ma nem maradhat említtetlenül a jogakadémia Almanachja, a Miskolci Jogászélet című folyóirat és annak könyvtára sem és külön is kiemelendők Hacker Ervin, Surányi-Unger Tivadar, Schneller Károly, Sztehló Zoltán, Szontagh Vilmos, Zsedényi Béla, Henszelmann Aladár tanárok, tudománj^os irodalmi művei, amelyek mind, együtt és külön-külön a magyar jogtudomány mindmegannyi gazdagodását jelentik és méltán tarthatnak számot általános elismerésre és különös méltánylásra. Ennek a munkásságnak a méltánylása is a jogakadémia fennmaradása érdekében megindult akció mellett való kitartásra kell hogy indítsa egyházunkat. Mert ennek a munkásságnak igazi értéke szerinti méltánylása segít megérttetni a veszteség nagyságát, amelyet egyházunk tudományos munkájára nézve a jogakadémia kapuinak bezárulása jelentene. Államsegély. Az államsegély felemelése érdekében tett felterjesztéseink eredményekép az egyetemes egyháznak az 1848. XX. t.-c. alapján jutó államsegélye kb. 40,000 pengővel lett magasabb, mint az 1926/27. évi állami költségvetési évben volt. Ez az eredmény nem kielégítő, és egyházunk kénytelen lesz az államsegélynek gyorsabb ütemű valorizálását kérelmezni. Tényleg tetemesebb összeggel emeltetett az államsegélyünk, de a többletet szükséges alkotásokra szóló törlesztéses segélynek szánta a vallás- és közoktatásügyi miniszter és mint ilyent osztotta meg azt egyházunk egyes intézményei között. Ezekből kitűnik szükségleteink honorálásának erkölcsi készsége, minek alapján reméljük, hogy az államsegélynek a tényleges szükségletnek megfelelő mérvű felemelése sem várathat soká magára, ami annál is kívánatosabb, mivel jövő évi költségvetésünk mintegy 60,000 pengő deficittel zárul.