Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27

III. templomépítési, vagy más segéllyel támogattam, két esetben személyi segélyt is engedélyez- 4 tem s mindenik az egyetemes egyház gondozta gyülekezetben építő iratokat oszttattam szét. Ezek sorából különösen kiemelendő a Marcsek János és Túróczy Zoltán szerkesztette szórvánvprédikációk és Szigethy Lajos „Luther lelke" című művének második kötete. A Németh Sámuel szerkesztésébe átment Luther-Naptár új évfolyama is azt ígéri, hogy a naptár továbbra is ugyanazt a hivatást teljesíli egyházunkban, ugyanolyan áldással, mint néhai Hetvényi Lajos idejében. A Harangszó és a Harangszó könyvtára szintén elismerésre méltó missziót tölt be. Ezúttal is meg kell emlékeznem dr. Deák János professzornak theológusokkal tett somogyi missziói útjáról, valamint a balatoni íürdőmisszióról, amelyet segéllyel támogattam. Az egyet, egyházi missziói munka költségeinek jórésze a Gusztáv Adolf-Egylet nagy hálával fogadott 6000 márkás szórványgondozási segélyéből került ki, amelynek felét hasonló célra átengedtem a Gyámintézetnek. Nagy a fontossága az ifjúsági munkának. Azért örvendetes, hogy a Keresztyén Ifjúsági Egyesületeknél az egyházkerületek evangélikus titkári állást szerveztek, amelynek dotálásához mindenik hozzájárul egy meghatározott összeggel s amelyet egy kerek összegre felemelt egyetemes misszionáriusi kongruával az egyetemes egyház részéről kiegészítettem és külön segéllyel is támogatok. Az ifjúsági munkának nemcsak ez az ága van ellátva. A fővárosban, ahol az ifjúság a legtöbb veszélynek van kitéve, a vallástanári kar különösen nagy buzgósággal és szép eredménnyel tevékenykedik. Ez évben hiterősítő előadássorozatot rendezett, amiben a testület minden tagján kívül főképp Gaudy László vallástanítási igazgatóé az elismerés, aki nagy szolgálatokat tett azáltal is, hogy „A keresztyén vallás a mai szellemi életben" címen értékes tankönyvet írt és dr. Elért, erlangeni tanár, „A lutheri egyház tanrendszere" című kiváló művét magyarra lefordította és kiadta. Az egyházi sajtó. A misszió terén nagyfontosságú szerep jut az egyházi sajtónak. Azért támogattam a sajtót a multévi egyetemes közgyűlés által megállapított segélyezést meghaladó mérvben. Meggyőződésem, hogy ez a cél nemcsak segélyezést, de áldozatot is érdemel ! Ezzel szemben azonban nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fájlalom az erők szétíorgácsolódását. Ha itt-ott egyes gyülekezeteink híveinek anyagi teljesítőképessége megbírja, nagy áldás a gyülekezeti lap. De az legyen valóban helyi, gyülekezeti jellegű és egylelől ne igyekezzék híranyag dolgában, de másfelől ne igyekezzék elterjedés tekintetében se országos jellegű lap szerepét vinni. A szarvasi sajtókonferencia alkalmából vezércikkben fejtettem ki idevonatkozó nézetemet. Most csak röviden hangsúlyozom, hogy egyházunk jelen hívőlétszáma mellett és híveink teherbírásának mai állapotában teljesen elegendőnek tartanék két országos jellegű lapot. Az egyik a lelkészek és a közegyházi kérdésekkel foglalkozó művelt társadalom lapja, a másik belmissziói néplap. Megvan mindkettő, csak fel kell karolni, csak dolgozni kell bele, csak el kell látni híranyaggal és csak erre a kettőre kell koncentrálni minden hivatalos egyházi támogatást és minden egyéni áldozatot. És — megvannak a jó lapok, megvan minden igény kielégítése, és meg van oldva a sokat vitatott sajtókérdés ! A sajtóiroda. A világi sajtó egyházi hírszolgálata ügyében az 1925/26. közigazgatási évben a református testvéregyházzal közösen a Magyar Országos Tudósítóval megkötött szerződés a lefolyt közigazgatási év május hó végével lejárván, annak megújítása szükségessé vált. A szerződés megújításával kapcsolatban költségtöbblet is merült fel, amelynek reá eső részét a református testvéregyház vállalta, a reánk eső részt utalványoztam. A szerződés megújítása feltétlenül kívánatosnak mutatkozott, mert megítélésem és a közvélemény szerint a sajtóiroda jó eredménnyel végezte feladatát, minek következtében ma már foglalkozik, mégpedig rendszeresen foglalkozik a napisajtó, még hozzá annak minden politikai irányzatú orgánuma a mi ügyeinkkel. A magam részéről csak elismerés hangján szólhatok a Magyar Országos Tudósítóról, különösen is kiemelve Farkas Sándor hírlapíró fáradhatatlan buzgalmát és dicséretes hozzáértését. Az Ungarisch-Protestantischer Pressedienst. Az ő általa gyűjtött híranyagot felülbírálja és a külföld szükségleteihez alkalmazza a református testvérek részéről azzal megbízott dr. Benedek Zsolt, konventi tanácsos és az én megbízásomból Kuthy Dezső, egyetemes főtitkár, akiknek együttes munkája termeli ki annak az Ungarisch-Protestantischer Pressedienst címet viselő tájékoztató iratnak az anyagát, amely ez év júliusa óta minden hó elsején a szükséghez mért terjedelemben német nyelven szétviszi a külföldi protestáns sajtóirodáknak, lapoknak, egyházi hivataloknak és vezető egyéniségeknek a magyar protestantizmus küzdelmeiiől, problémáiról szóló tájékoztatást. Nyelvünk elszigeteltségénél fogva a hazai protestáns sajtótermékek hírei nem jutottak el eddig a protestáns világsajtóba. A világ eddig csak azt tudta, amit rendszerint ferde beállításban mások írtak rólunk. Sorainkból egyes buzgó magánvállalkozóknak gyakran sikerült nem egy félreértést, vagy szándékos ferdítést heíyreigazítaniok