Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1926. november 11
59 1-2. IV. AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG 1926 november hó 10-én, a Deák-téri ev. polgári leányiskola dísztermében tartott KÖZGYŰLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE. Jelen voltak: báró Kaas Albert dr., egyetemi magántanár, az ÖLSZ. elnöke, dr. Rásó Lajos, az ÖLSZ. alelnöke, kormány főtanácsos, D. Raj fay Sándor, bányakerületi püspök, Kapi Béla, dunántúli püspök, dr. Zelenka Lajos, a tiszai egyházkerület felügyelője, dr. Mesterházy Ernő, a dunántúli egyházkerület felügyelője, herceg Hohenlohe Károly Egon, a bányakerületi LSZ. elnöke, dr. Scholtz Oszkár, a bányakerületi LSZ. főtitkára, dr. Scholtz Géza min. tan., Broschko G. Adolf esperes, Wenk Károly esperes, Németh Károly esperes és az Evangélikusok Lapja szerkesztője, Pálmai Lajos lelkész és az Evangélikusok Lapja kiadója, D. Kiss Jenő egyetemi tanár, PauUk János a M. E. L. E. elnöke, dr. Deák János egyetemi tanár, Hérints Lajos, Németh Gyula, Nemes Károly esperes, dr. Bertha Rezső, Molitónsz János, Táti ai Károly, Bahkó Lajos, Baldauf Gusztáv, Schmidt János, Sommer Gyula, Kálmán Rezső, dr. Knng Jenő, Turóczy Zoltán, Ligeti Ede, dr. Lehotzky Antal, kir. közjegyző, dr. Kirchknopf Gusztáv, az ÖLSZ. igazgatója, stb. 1. Kaas Albert báró elnök megnyitójában az ÖLSZ. évi működésének tapasztalatait sorakoztatja föl. A LSZ. iránti részvétlenséget, mint évi tapasztalatot, nem a még mindig élő közönynek, hanem a belmisszió szálainak rendszertelen szerteágaztatásában látja. E rendszertelenségnek tudja be azt is, hogy az ÖLSZ. anyagi forrásai az elmúlt évben annyira elapadtak, hogy szövetségünk a legminimálisabb társadalmi kötelezettségeinek sem tudott eleget tenni, pedig a központi iroda kiadásait szinte teljesen megszüntettük. Jelzi azonban, hogy a tapasztalt hibák kiküszöbölése lesz a legközelebbi jövő legelső feladata. Ha ehhez a munkához a szövetség barátai segédkezet nyújtanak, ehhez megértésüket odaadják, reményű, hogy a szövetség munkája nélkülözhetetlen tényezője lesz a mi ev. egyháztársadalmunknak, melynek öntudatos kiépítése már nem késhetik sokáig és nem azért, mert ez már nem is megállást, hanem a lejtőn való lefelé haladást jelentene. Amilyen méltatlan volna ez a múlthoz, melyben az ev. egyház történeti hivatást végzett és kultúrtényező volt, éppoly szégyene volna a jelennek, melyben minden rendeltetése tudatában élő egyházi közület majdnem lehetetlenségekre vállalkozik azon célok érdekében, melyben a múltja fölfelé ívelő pálya volt. Ez ellen küzdeni, elkerülni az önmagában való kiéltség szégyenét és bizonyságot tenni az apáknak ma még inkábbi igaza mellett, a hivatalos egyház mellett, az eg}^házi társadalom legfőbb munkája, mely kell, hogy egy táborba tömörítsen minden munkást, a gályarabokra való emlékezés évében, a jó jövő és hitünk diadala reményében, mellyel köszönti a megjelenteket és az ÖLSZ. közgyűlését megnyitja. 2. Mielőtt, — folytatja Elnök, — az ÖLSZ. évi jelentésével lépnénk a t. közgyűlés fóruma elé, hadd álljak meg egy pillanatig két gyászkeretbe került név előtt. Az egyik Zsilinszky Mihályé. Érdemeit, melyek miatt emlékezete áldott, itt nem méltatjuk. Bevonult azok közé, akik márványnál és ércnél maradandóbb emléket emeltek maguknak a szívekben. A másik, Székács unokája, Győry Vilmos fia, Győry Lóránd, ny. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a bányakerületi L. SZ. elnöke, aki tragikus körülmények közt ment el közülünk, július 2-án, a minden élők útján, megpihenni apáinak általa rajongva szeretett hazája szent földjébe, a kerepesi temető egyik díszsírhelyének síri nyugalmat biztosító, nekünk a feltámadás reménységét hirdető rögei alá. Győry Lóránd szövetségünknek lelkes, páratlan, pótolhatatlan, fáradhatatlan munkása volt. Emlékét kegyeletünk áldja időtlen időkig. Illő tisztelettel kérem a közgyűlést, örökítsük meg két halottunk emlékét jegyzőkönyvünkben és fejezzük ki halottaink hátramaradottjai előtt írásban részvétünket és áldozzunk most azzal, hogy helyeinkről felemelkedünk. A közgyűlésen jelenlevők helyeikről felállanak. Elhatározzák dr. Zsilinszky Mihály és Győry Lóránd emlékének jegyzőkönyvi megörökítését és családjuknak részvétirattal való megkeresését.
