Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1926. november 11
22 13—15. Ezekben terjesztve elő ügyvivői jelentésemet és kérve annak jóváhagyását, azzal a bízó reménységgel fejezem be azt, hogy ez volt az utolsó, amely nehézségekről, bajokról számolt be, s legközelebbi nyugdíjintézeti ügyvivői jelentésem már azt tartalmazhatja, hogy készen áll a javaslat, mégpedig olyan javaslat, amely teljesen biztos alapon helyezi lelkészeink és lelkészcsaládjaink jövőjét. • Azt adja Isten! Az egyetemes közgyűlés az alábbi határozatokat hozza : 1. köszönetet szavaz az Egyetemes Felügyelőnek a nyugdíjintézet ügyének szentelt, megkülönböztetett érdeklődéséért és annak felkarolásáért; 2. köszönetét nyilvánítja dr. Mikler Károly dékánnak, Lorge Róbert szakértőnek, Schöll Lajos főesperesnek és Wagner Ádám lelkésznek a nyugdíjügy végleges rendezését kiválóan szolgáló munkálataikért; 3. megbízza a nyugdíjintézeti bizottságot, hogy a két rendelkezésére álló javaslat szemmeltartásával legjobb belátása szerint készítse el új javaslatát, úgyhogy az a legközelebbi egyetemes közgyűlésen szabályrendeleterőre emeltethessék; 4. evégből a szabályrendelettervezet előkészítésének időtartamára kerületenként 3—3 lelkésztaggal kiegészíti a nyugdíj intézeti bizottságot, ezek: Kovács Andor, Majba Vilmos, Margócsy István, Mihalovits Samu, Irányi Kamill, Szekej András, Schöll Lajos, Wagner Ádám, Hanzmann Károly, Farkas Győző, Duszik Lajos, Tóth József; 5. kimondja, hogy a fenntartói és tagdíjjárulékok 1926-ra az 1925-re érvényes kulcs szerint és összegben vettetnek ki ; 6. kimondja, hogy a nyugdíjintézet részéről eddig kifizetésre került összegek a nyugdíjintézet rendelkezésére álló összegekben nem nyervén továbbra fedezetet, felkéri az Egyetemes Felügyelőt, bocsásson a lehetőség szerint a kivételes és rendkívüli nyugd. államsegélyből akkora összeget a nyugdíjintézet rendelkezésére, hogy ezen kötelezettségének a jövő évben is meg tudjon felelni, s ilymódon a nyugdíjas állomány által a nyugdíjintézet részéről jelenleg élvezett nyugellátási díjaknak az 1926. évre leendő folyósítása lehetővé váljék ; 7. kimondja, hogy a felvételre jelentkező tagok felvétele az új szabályrendelet hatálybalépéséig a réginek a rendelkezései szerint eszközlendő ; . 8. a nyugdíjüggyel « kapcsolatos felterjesztéseket tekintetbevétel céljából a bizottság elé utalja. 14. (Sz.) Olvastatik a tiszai egyházkerületnek 16. jkvi pont alatti felterjesztése, melyben a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az Országos református lelkészegyesület multévi kongresszusából a felekezetközi sérelmek tárgyában tett felterjesztésére egybeállított munkálatot küldi le. Az egyetemes közgyűlés ezen munkálatot kiadja a jogügyi bizottságnak, egyben utasítja, hogy a mi sérelmeinkről állítson össze kimerítő munkálatot, mely célból hívja fel az összes egyházi s iskolai közegeket az adatok beküldésére. 15. (Sz.) A jogügyi bizottság nevében dr. Rásó Lajos egy. ügyész bemutatja a dunáninneni egyházkerület 84. jkvi pont alatt hozott határozatát, melyben felhívja a közgyűlés figyelmét a róm. kath. részről fenyegető, a magyar egységnek megbontására irányuló kísérletre és egyben ' a bizottságnak véleményét, melynek kapcsán többek hozzászólása után különös figyelemmel arra is, hogy a zászlószentelések kérdésében a róm. kath. egyház újabban ismét belátóbb álláspontot foglal el, az egyetemes közgyűlés így határoz : Az egyetemes közgyűlés mélységes keresztyéni és hazafiúi aggodalommal állapítja meg, hogy a legutóbbi időben inindgyakrabban merültek fel oly események és történtek a róm. kath. egyházban oly rendelkezések, melyek alkalmasaknak mutatkoznak a keresztyén egyházfelekezetek közötti békének hazánkban való megzavarására. Holott kétségtelen az, hogy a felekezetek közötti békének nemcsak fenntartása, de az eddiginél szilárdabb alapokra fektetése egyrészről létérdeke ma minden időkénél súlyosabb megpróbáltatást szenvedő magyar hazánknak, másrészről elengedhetetlen előfeltétele a hazánk és az egyetemes keresztyénség érdekében végzendő azon munka eredményességének, amelynek elvégzése a világháború folytán leromlott erkölcsök egészséges regenerálása és a valláserkölcsi életnek új életre keltése terén éppen most fokozottan súlyos felelősségű kötelezettsége a keresztyén egyház minden felekezetének. Ezzel szemben megnyugvással látja az egyetemes gyűlés a magy. kir. kormány erre hivatott tényezőjének: a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a felekezetek közötti béke megzavarására alkalmas jelenségek kiküszöbölését és az
