Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1926. november 11

13 Ez okból folytattam tovább az egyetemes egyház évekkel ezelőtt megkezdett missziói 3 munkáját ezidén is. A tiszai egyházkerület által az egyetemes egyháznak átengedett Szolnok, valamint a bányakerület részéről ugyancsak gondjainkra bízott Monor és Vecsés ez évben is egyetemes gondozás alatt állottak. Kuthy Dezső egyetemes misszionárius úr vezetése mellett dr. Helle Ferenc, dr. Gunesch Károly, Nandrássy Elek és Hamvas József urak végezték e helyeken rendszeresen a munkát, de egyes alkalmakkor nagy készséggel és áldással vettek részt az egyházépítő szolgálatban dr. Kirchknopf Gusztáv, dr. Varsányi Mátyás, dr. báró Podmaniczky Pál, Farkas Győző, Gaudy László, Papp Ferenc, Kimer Gusztáv és Ruttkay-Miklián Gyula urak is. Külön kiemelendő dr. Deák János professzor úrnak és derék theologus-gárdájának buzgósága, akik Monoron vallásos estét tartottak. Monor azonban csak egy stációja volt annak az országjáró missziói útnak, amelyet, amerre csak vitt, nagy áldással jártak meg. Hála legyen mindnyájuknak, akik a misszió ügyében fáradoztak, a vallásos és egyházi felbuzdulásért, amely munkájuk nyomán fakadt Szívesen foglalnám jelentésembe mindazoknak a nevét, akik szerte az országban bárhol is buzgólkodtak a misszió ügyében, de csak azokéval tehetem meg, akiknek munkájáról közvetlen tudomásom van. Ilyenek Draskóczy Lajos nyugalmazott theol. akad. igazgató és D. Kovács Sándor egyetemi tanár urak, kik közül az előbbi Komáromot, az utóbbi Esztergomot és Tatatóvárost látja el dicséretes buzgósággal és látható eredménnyel. Itt kell a legnagyobb elismerés hangján arról a buzgóságról is megemlékeznem, amelyet D. Kovács Sándor úr a Luther-könyvtár és múzeum érdekében kifejt. Missziói eseménynek minősül dr. Szigethy Lajos: „Luther Lelke" című művének a megjelenése, amelyért méltán kijár neki az egyetemes közgyűlés elismerése. A lutheri öntudat ébresztése és erősítése terén kiváló szolgálatokat fog tenni e mű egyházunkban. Melegen ajánlom egyházi köreink figyelmébe. Missziói érdekből, különösen méltányolva a Fébe derék főnökasszonyának, Pauer Irmának és buzgó diakonisszáinak értékes munkáját, akik már egy budapesti kórház ápolási munkáját is átvették, — rendelkezésükre bocsátottam az Üllői-úti imatermet minden vasárnap délutánra, amelyet egyébként az Evangéliumi Diákszövetségnek és a Bethániának is átengedtem volt konferenciáinak céljára. A Bethlen Szövetségnek pedig 5 ezer példányban kinyomattam a reformáció emlékünnepére az Erős vár a mi Istenünk-et. A misszió ügyét szolgáltam néhány egyházközségnek szólott segély kiutalásával is. Ezek összege 20 millió korona. Ezenkívül Komáromnak keresztelőkészletet adományoztam. Részben ugyanezt a célt szolgálta az a 13.500,000 koronát kitett segély is, amellyel egyes lelkészeket az esetek legtöbbjében külföldi útjukkal kapcsolatban támogattam. Sajnos, az ily célt szolgáló segélyek forrása kiapadt, miért is ilyen irányú segélyezésektől a~ jövőben el kell tekintenem. A misszió ügyével kapcsolatban tartom megemlítendőnek a Gyámintézet működését, amely a Gyámintézet jelenlegi vezetőinek nagy buzgósága és hozzáértése alapján hatalmas lendületet vett. Hogy befolyó jövedelmei egészben a nemes célra legyenek fordíthatók, vállaltam a gyámintézeti felhívás kinyomatási költségeit, valamint segélyt utaltam ki a Gusztáv Adolf Egylet düsseldorfi közgyűlésén való képviseltetésre is. A gyámintézeti munka kiváló eredményeiért és a Düsseldorfban való eredményes fellépésért Feilitzsch Berthold báró és Ziermann Lajos elnök uraké a köszönet. A Gusztáv Adolf Egylet düsseldorfi közgyűlésén való részvétel részben már a külföldi összeköttetések körébe vág. E fontos kérdésben, az ismétléseket elkerülendő, D. Raffay Sándor püspök úr e tárgyban teendő jelentésére utalással itt csak azon momentumokra térek ki, amelyekben személyesen vettem részt. Mindenekelőtt azonban ismételten megállapítom, milyen értékes szolgálatokat teljesített D. Raffay Sándor püspök úr a külföldi kapcsolatok ápolása terén ez évben is Kaas Albert báró úrral együtt. A Nemzetközi Protestantizmust Védő Szövetség dresdeni kongresszusára kiküldöttem Kuthy Dezső egyetemes főtitkárt is, aki a dresdeni kongresszus egyik nagy nyilvános ünnepélyén előadást tartott. Ugyanezen útjával kapcsolatban megbízásomból tárgyalásokat folytatott odakünn berlini protestáns-védelmi és hamburgi missziói körökkel, valamint a Britt és Külföldi Bibliatársulat kontinentális igazgatóságával. A lutheránus világgyűlés végrehajtóbizottságának körünkben járt elnökét és tagjait, D. Morehead, D. Boe és D. Jörgensen urakat fogadtam és tárgyaltam velük. A Nemzetközi Protestantizmust Védő Szövetség főtitkárával, a közeli napokban köztünk időzött dr. Ohlemüller Gerhard úrral, is több ízben személyesen érintkeztem és tárgyaltam. Ugyanígy a Kontinentális Belmissziói Szövetségnek a mult ősszel nálunk járt képviselőjével, D. Füllkrug Gerhard úrral, valamint a jelenleg is körünkben időző Hagen evangelizator úrral, Beronka János norvég lelkész és Nelson Christananda John, ind lutheránus vándorpredikátor, urakkal. Röviden megemlítem végül, hogy, mint a mult évben, ez idén is, 100 liter úrvacsorai bort küldettem a wittenbergi vár- és városi templomoknak s hogy körlevélben fel-