Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1926. november 11

11 tudom azért elég nyomatékosan kérni erről a helyről is a kultuszkormányt, hogy, a lehetőség végső határáig elmenve, vigye ezt a rég vajúdó kérdést kedvező megoldásra. A theológus otthon ügyének halasztást nem tűrő rendezésénél is számítunk a kormány megértő segítségére. Az eddig a soproni gyülekezet árvahazában sem kedvezően elhelyezett otthon a most folyó tanévvel, a gyülekezetnek magának is szüksége lévén az épületre, onnan nagyrészt kitelepíttetett. A theológus ifjúság nagyobb része most magánházakban lakik. Helyzetén nem sokat lendít sem az a 30 millió korona lakbérsegély, amelyet egyetemes egyházi forrásból, sem az a 15 millió koronás lakbérsegély, amelyet a népjóléti miniszter úr 20 millió koronás adományából neki juttattam, (további 3 millió a Luther Otthonnak, 2 millió korona pedig a protestáns diákmenzának jutott), amelyért a népjóléti miniszter úrnak köszönettel adózunk. Ugyanoly keveset segíthetett az ifjúság helyzetén a mult félévben javára általam folyósított 10.000,000 korona élelmezési segély. A szuplikáció tervbevett újbóli bevezetése sem hozhat helyzetében könnyebbülést és főképen nem kárpótolhatja az ifjúságot azokért a fontos nevelési előnyökért, amelyeket számára csak az otthon biztosíthat. Az otthonépítés elodázhatatlan szükségesség, ezért ajánlottam az adakozást és gyűjtést körlevélben a püspök urak meleg pártfogásába. Ezért láttam el ajánló záradékkal a kibocsátott, adakozásra szóló felhívást. Ezért éltem ismételt felterjesztésekkel a vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz az otthonépítés érdekében, amely felterjesztéseimnek 10 esztendőre évi 40 millió korona engedélyezése lett az eredménye. Ezért fogadtam és köszönöm meg olyan mélyen átérzett hálával Sopron városának nagylelkű elhatározását, hogy 1600 négyszögöl területű telket, továbbá nagymennyiségű anyagot ajánlott fel az építkezéshez. Sopron szabad királyi városnak ez a ténye egyetemes egyházunkat őszinte hálára indítja. Indítványozom, hogy az otthonépítés ügyének hathatós előmozdításáért a kultuszminiszter úrnak, valamint Sopron városnak is szavazzon köszönetet a közgyűlés, nemkülönben a népjóléti miniszter úrnak is, aki kérésemre egy milliárd korona építkezési kölcsönt volt kegyes engedélyezni. A lelkészi pályára lépők nagy száma azt mutatja, hogy egyházunkban nem fenyeget a lelkészhiány veszedelme. Egyetemes közgyűlésünknek kell ma mindenképen gondoskodnia arról, hogy ez az új lelkészi generáció megfelelő lelkészi nevelés mellett valóra is tudja majd váltani a hozzá fűzött reményeket. Ugyanezen szempont juttatja előtérbe a szeminárium létesítésének a kérdését. Ebben az egyetemes közgyűlés már állást is foglalt volt, de a szükséges anyagi eszközök híján a szeminárium felállítása mindeddig nem bizonyult keresztülvihetőnek. A vezető személye, megfelelő dotálásának előteremtése, az ifjúság elhelyezéséről és ellátásáról való gondoskodás azok a nehézségek, amelyekkel eddig nem sikerült megküzdenünk, azok a szükségletek, amelyeknek fedezete ezidőszerint nincs biztosítva. Intézményt létesíteni anélkül, hogy fenntartása pénzügyileg biztosítva lenne, sem az egyház tekintélyével, sem pedig a józan ész előrelátásával össze nem egyeztethető. A szeminárium felállítása a Luther-Otthonnal kapcsolatban vétetvén kombinációba, tárgyaltam szakértőkkel a Luther-Otthon épületének egy emelettel való megnagyobbíttatása, illetve az épület mai elrendezésének más beosztása tárgyában. Az utóbbi anyagi áldozatokkal megoldható lenne. Fedezet is van rá a szeminárium céljaira kapott amerikai segélyben. De csak úgy vihető keresztül, ha a jelenlegi igazgatói lakás alakíttatik át, viszont annak céljaira bérházunkban lehetne megfelelő lakást szabaddá tennünk. Ez pedig a lakások 1927. évre várható felszabadulásával kapcsolatban következhetik csak be. Ha azonban a helyiség kérdése rendeződnék is, még mindig nyilt kérdés maradna a szeminárium vezetője fizetésének és az ifjúság ellátásának a fedezése. Mégis mindenképen azon kell lennünk, hogy a szükséges eszközöket áldozatok árán is előteremtsük, hogy a szeminárium felállítható és felállíttatván, az az intézmény lehessen, amely feladatának meg tud felelni és valóban arravaló lelkészeket képez az evangélium szolgálatára. A Luther-Otthon új szabályzata mai közgyűlésünk asztalán fekszik. Megalkotásáért és általában az Otthon fokozottabb és célirányosabb munkájáért igaz köszönet és elismerés illeti a Luther-Otthon-szemináriumi bizottság nagybuzgóságú és kiváló pedagógiai képességgel megáldott ügyvezető elnökét, dr. Mágócsy Dietz Sándor urat, akivel szemben, indítványozom, fejezze ki a közgyűlés is háláját és elismerését. Főiskolai ügyekről lévén szó, itt kell megemlékeznem a miskolci jogakadémia működéséről. Rámutatok arra az élénk tudományos életre, amely a jogakadémián folyik. A tanári kar irodalmi munkássága valóban figyelmet érdemel. Főkép kiemélendőnek tartom a jogakadémia dékánjának kiváló tevékenységét, akit a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választatott meg s aki Svédországban utaztában a magyar lutheránia melegszívű barátjának, Söderblom svéd érsek úrnak, figyelmét elismerésreméltó módon felhívta jogakadémiánkra. Nem maradhat említés nélkül a tanári karnak az a gondossága sem, amellyel a jogakadémia ifjúságát különböző célú és feladatú egyesületekbe tömöríti és munkáját irányítja. 2*