Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1925. október 22
8 el igényeink méltánylása elől s így, amint azt megnyitómban is jeleztem, reményünk lehet, hogy az ország pénzügyi helyzetének fokozatos javulása mellett jogos igényeink kielégítése előbb-utóbb be fog következhetni. A lelkészi államsegélyek valorizálásának kérdése állandó gondoskodásom tárgyát képezte. A városi lelkészek illetményeinek felemelt államsegéllyel történt kiegészítése, továbbá a lelkészi és segédlelkészi kongruának száz százalékban foganatosított valorizálása, valamint a családi pótléknak havi öt aranykoronáról a kért tíz aranykoronára történt felemelése, mind arra a reményre bátorít, hogy a Kormány azon lesz, hogy a korpótlék dolgában is mielőbb bekövetkezzék az egyházi közvélemény által óhajtott és sürgetett rendezés. Egyházunk felsőbb köziga2 gatási fokozatainak a földbirtokreform kapcsán való földhözjuttatása ügyében az elmúlt közigazgatási év, amelyben ismételt lépéseket tettem mind a Kormánynál, mind pedig az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál, pozitív eredményt is hozott. így a bányai egyházkerület püspöki állásának javadalmazására kiutaltatott és birtokba is vétetett az igényelt földbirtokmennyiség. A dunáninneni egyházkerület ezirányú igénye is részbeni kielégítést nyert. Hihető és el is várható, hogy mind a dunáninneni igényének végleges, mind a tiszai és dunántúli egyházkerületek igényeinek sürgetett kielégítése sem várat soká magára. Itt tartom megemlítendőnek azt is, hogy több egyházi intézményünknek földbirtokhozjuttatás iránti kérelmét nyújtottam át az Orsz. Földbirtokrendező Biróságnak. Nyugdíjasaink kétségbeejtő helyzetének enyhítése céljából a Kormány 1924 július elsei joghatállyal havi 218.620,000 koronát bocsát egyetemes egyházunk rendelkezésére. Ez összeg felhasználása tárgyában egyetemes egyházunk az összeg kiutalását megelőzött minisztériumi tanácskozásokon egyházunk bevonásával megállapított elvek szemelőtt tartásával, azt maga vévén kezelésbe, a rend kedvéért és miután ez a megoldás látszott a legigazságosabbnak is, csonka egyházunknak nyugdíjasai, illetve özvegyei és árvái az illető nyugdíjas lelkészek, illetve az elhalt férjek és apák szolgálati éveinek figyelembevételével az állami fizetési osztályok mintájára kategóriákba osztattak. Államsegélyben részesült 36 nyugdíjas lelkész, 135 özvegy félárváival és 18 egész árva. Közülük és rajtuk kívül többen kaptak rendkívüli körülményeik figyelembevételével külön egyszersmindenkori segélyt. Az államnak ez a nagy megértésről bizonyságot tevő utalványozása, habár csak mint további intézkedésig szóló kivételes és rendkívüli segély eszközöltetett, hisszük, hogy állandósul, mert kétségtelen, hogy nyugdíjintézetünk tőkéinek teljes elértéktelenedése következtében nyomorba jutott nyugdíjasaink, özvegyeink és. .árváinkkal szemben az államnak is vannak elvitathatatlan kötelezettségei. Ehelyütt említem meg, államsegélyről lévén szó, hogy a népjóléti miniszter úr ez év folyamán 50 millió korona segélyt bocsátott rendelkezésünkre, amelyet szeretetintézményeink között legjobb belátásom szerint a fennforgó szükség nagyságának szem előtt tartásával szétosztottam. A felsőházi reform kérdésében elnöki megnyitómban nyilatkoztam érdemben. Itt csak azt kívánom megállapítani, hogy a kérdéssel mind a jogügyi bizottság, mind az elnökségek értekezlete is foglalkozott, amelyeknek határozatához híven felterjesztéssel fordúltam volt e kérdésben a kormányhoz, s e felterjesztés másolatát megküldöttem a felsőházi reform parlamenti bizottsága összes tagjainak s az összes protestáns nemzetgyűlési képviselőknek is. A zsinati albizottságok eddig elkészült munkálatait részben sokszorosíttattam, részben kinyomattam és rendelkezésére bocsátottam a zsinati bizottság tagjainak. Itt csak annyit, hogy a zsinat kérdéséről általában elnöki megnyitómban érdemben nyilatkoztam és az külön is közgyűlésünk tárgyát képezi. Múlt esztendei közgyűlésünk tárgyalásának anyagához tartozott a katonaegyéneknek az egyházi közgyűlési életben való részvétel jogától — felekezeti különbség nélkül — honv. min. rendelettel történt eltiltása. Ezzel szemben felterjesztésünknek — sajnos — nem volt meg a kívánt foganatja, s a nehezményezett honv. min. rendelet továbbra is érvényben maradt. Az ügy oly fordulatot vett, hogy a kormány katonagyülekezetek szervezését rendelte el, amelyeknek egyházunk egyetemes és kerületi elnökségei által is megvitatott szabályzata a kormány által megalkottatván, mai közgyűlésünkön bemutatásra kerül. Felterjesztéssel fordultam az igazságügyminiszter úrhoz, tenné lehetővé a szükséges pénzügyi eszközök rendelkezésre bocsátása által azt, hogy országos börtönmisszionáriust állíthassunk munkába, akinek ^kötelességévé tétetnék a fegyházak és börtönök lelki gondozásának ellátása, illetve, ahol van helyi lelkész, aki azt elvégzi, a helyi lelkész ezirányú munkájának irányítása. Sajnos, az igazságügyminiszter úr ezen kívánságunk teljesítését anyagi eszközök híján nem tudta eszközölni. így az illetékes püspök urak figyelmébe ajánlottam a börtönök és egyben a kórházak missziójának saját hatáskörükben leendő minél intenzívebb gyakoroltatását és ellenőrzését. Felterjesztéssel fordultam az igazságügyminiszter úrhoz oly irányban, hogy, ha lelkészek ellen, vagy lelkészek által, világi bíróságok előtt büntető per indíttatnék, arról az illetékes egyházi főhatóságokat egyidejűleg értesítsék.
