Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1925. október 22

18 7—10. ványok elszakítása folytán 100 koronával leszállította, nagy aggodalomra ad okot, mert épen a trianoni határmenti községekben van szükség nemzeti szempontból is a szórványok gondozására ; ennek folytán ez ügyben felterjesztést intéz a v. és k. miniszterhez. 8. (Sz.) A misszió ügyével kapcsolatban olvastatik a tiszai egyházkerület újabb kérelme, hogy az ő missziói ügyét tekintse a közgyűlés egyetemes egyházi feladatnak és nyújtson ezen célra a rendes segélyeken felül külön hathatós és rendszeres anyagi támogatást. Az egyetemes közgyűlés figyelemmel arra, hogy a missziói ügy egyetemessétételének kérdése még végleg eldöntve nincs, ilyen segélyeket ezidőszerint nem nyújt. 9. (Sz.) A diakonissza ügy kérdésénél olvastatik a bányai egyházkerület felterjesztése, melyben a piliscsabai Fébe ev. diakonisszaegylet működését áldásosnak mondja és kéri az egyletnek nemes munkájában való támogatását. Az egyetemes közgyűlés örömmel értesül az egyesület fejlődéséről és azt erkölcsi támogatásban fogja részesíteni. 10. (K.) Az egyetemes nyugdíjintézet állapotáról szóló jelentést és ugyanannak 1924. évi számadását Kuthy Dezső nyugdíjintézet ügyvivő a következőkben terjeszti elő : Mióta átvettem az egyetemes nyugdíjintézet ügyvitelét,, minden ügyvivői jelentésem, sőt mi több, az összeomlás óta minden ügyvivői jelentés egy-egy jeremiáda volt. Tavalyi jelentésemben megcsendült ugyan már a reménység hangja is, de csak félénken, nehogy az ügynek időelőtti nyilvánosságrajutása ártalmára legyen annak a nyugdíjasaink helyzetét illető nagyon kedvező megoldási lehetőségnek, amelyre utalnom szerencsém volt. Hála az Isten kegyelmének és a magyar kormány megértő jóindulatának, az elmúlt közigazgatási év meghozta a kedvező megoldást, az egyetemes felügyelői jelentésben említett s az egyetemes egyház kormánya által bölcsen felosztott államsegély, bár szerény darabka, de létfenntartásukhoz mégis elegendő kenyeret adott nyomorgó nyugdíjasaink, kétségbeesett özvegyeink és éhező árváink kezébe. Az erről szóló jelentéstétel nem a nyugdíjintézet hatáskörébe tartozik, miután annak kezelése az egyetemes egyház kezében van, de mégis meg kellett itt is emlékeznem róla, mert hacsak azt venném, amit a nyugdíjintézet a saját erőiből tudott ez évben a nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak nyújtani, nem volna sok épületes adat e jelentésemben. A békebeli összegeknek ugyanis ezidén is csak 250-szerese jutott az arra jogosultaknak. És nagyobbmérvű emelést a nyugdíjintézet a következő esztendőre sem bírna meg, miért is javaslom ezen szorzószám további érvénybentartását. Jelentésem második érdemi része nem a nyugdíjasok és hátramaradottakra, hanem az igényesekre, a működő nyugdíjintézeti tagokra vonatkozik. Amit nekik nyújthatok, az a biztatás, hogy a nyugdíjintézeti ügy radikális rendezése jó kezekben van. Matematikai szakértő dolgozik anyagi aláfundálásának a tervén, minden nyugdíjintézeti tagra vonatkozó egyénenkénti számítások alapján, a jogi struktúra tervezetének megalkotása pedig egyik legkiválóbb jogászunk, dr. Mikler Károly ny. jogakadémiai dékán, kezében van. Előre kell bocsátanom, hogy itt nagy anyagi áldozatok meghozataláról lesz szó ! De bármily túlzott anyagi erőfeszítések árán is csak tudjuk biztosítani a magunk és családunk jövőjét. A nyugdíjintézeti bizottság nevében bejelentem, hogy a nyugdíjintézeti kérdéskomplexummal behatóan foglalkozott, de érdemleges határozat provokálása még nem áll módjában, mivel az új pénzegység behozatala és egyéb okok miatt nem tartja ma cél- és időszerűnek a végleges állásfoglalást, kéri egyben az egyetemes gyűlést, bízza meg a bizottságot munkája folytatásával és azzal, hogy, amennyiben annak elkészülése után szükségesnek ítéli, éljen előterjesztéssel rendkívüli egyetemes közgyűlés összehívása iránt. Tisztelettel jelentem, hogy az alábbi tagfelvételek eszközöltettek, még pedig egy részük ügyvivői hatáskörben, utóbb a bizottság jóváhagyása alá bocsáttatván, részben közvetlenül-a bizottság által: Abaffy Gyula, Drenyovszky János, Fúria Zoltán, Weiss Vilmos, Magassy Sándor, Nagy László, Genersich Tivadar, Schöck Gyula, Kiss Ferenc, Pétermann Adám, ifj. Szlancsik Pál, Szilárd Gyula, Wikkert Lajos, Wolf Lajos, Tomcsányi László, Tóth Szöllős Mihály, Fodor Kálmán, Krecsák László, Lábossá Lajos, Puskás Jenő és Schlitt Gyula. Nyugdíjaztattak: Poputh Viktor, Oláh Károly, Kovács Mihály és Berecz Gábor. Özvegyi ellátási díj és részben gyermekneveltetési és betegápolási díj állapíttatott meg : özv. Hutter Zsigmondné, özv. Linder Károlyné, özv. Seregély Dávidné, özv. Szeberényi Lajosné, özv. Török Józsefné, özv. Dubovay Gézánénak. Rendkívüli segélyt kapott 550.000 korona összegben özv. Zettel Józsefné. Teljes árvaneveltetési díj állapíttatott meg a nagykorú Jeszenszky Aranka, özvegy Jeszenszky Nándorné árvája részére, aki már anyja életében, állapotára való tekintettel, félárva díjat élvezett.