Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1925. október 22

16 4. való testvéri együvétartozásnak bizonyságát adták s a közösen kötelező jézusi ideálok megvalósítására bizalommal egyesültek. Mi magyarok tanulhatunk tőlük. Mivé érleli majd ezt a sikeres kezdetű alakulást az Isten kegyelme, ma még senki nem tudhatja, de örömmel tölthet el mindnyájunkat annak a látása, hogy az evangelikus egyház legfőbb méltóságának, az upsalai érseknek, a kezdeményezésére alakult és az ő vezetésével megtartott első .egyetemes keresztyén világszövetségi gyűlés az evangélium lelkének gyümölcse és diadala volt. Hogy e gyűlésen a keleti egyházak főpapjainak kissé túlzott előtérbe helyezkedése némelyekre kellemetlen benyomást tett, azt egyedül csak a kezdettel járó ingadozásnak és nem a tervszerűségnek tudhatjuk be. E világszövetségben való további részvételünk föltétlenül kívánatos és lehető is, amennyiben engem az internacionális bizottság tagjává választottak, Kass Albert bárót pedig a helyettesítésre kérték fel. Stockholmban a Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetsége is bizottsági ülést tartott aug. 6—8. között. E háromnapos gyűlésen nem vettem részt, mert amint azt a mult évben már jelentettem, bizonyos okok miatt kénytelen voltam a világszövetség alelnöki és a magyar osztály elnöki tisztéről lemondani. Az angol központ azonban elküldötte hozzánk titkárát, Ramsay dr.-t, hogy a lemondás okait megszüntesse. A magyar osztály is lemondásom visszavonására kért. Nehogy a lemondáshoz való merev ragaszkodás nemzeti szempontból káros legyen reánk nézve, kénytelen voltam tisztségeimet továbbra is megtartani. A stockholmi gyűlésre azonban nem mentem el, hanem Kaas Albert bárót kértem meg a helyettesítésre. Milyen előnyös volt reánk nézve ez a helyettesítés, mutatja az, hogy a politikai bizottság titkárává őt választották meg s ebben a minőségben a hozott határozatok megalkotásában a magyar érdekeknek kiváló szolgálatokat tett. Augusztus 31-én Oslóba mentem, ahol a norvég egyház körében tartotta gyűléseit az Alig. Evang-Lutherische Konferenz. Itt a kathedrálisban alkalmam volt a norvég testvéreknek a magyar evangélikus egyház köszöntését átadni. A három napig tartó gyűlés az evangélikus egyház világnézetének és történelmi szerepének a kérdését vitatta meg. Az elnöklést Ihmels szász püspök látta el s az a háromszáz megbízott, akik a világ lutheránusait Oslóban képviselték, kétségtelenül megerősödött hitéhez és egyházához való ragaszkodásában, de egyúttal azt is tapasztalta, hogy ismét jelentős lépés történt a világ evangélikusainak egy táborba való tömörítésére. Gyűléseink nagy jelentőségét az is igazolja, hogy úgy Svédországban, mint Norvégiában is, a király személyesen nyitotta meg tanácskozásainkat. Az ilyen hetekig tartó nehéz megterheltetés kényszerít annak a javaslatomnak a megtételére, hogy a külföldi bizottságot méltóztassék kiépíteni és Egyetemes Evangélikus Külügyi Bizottság néven állandósítani. Javaslom, hogy e bizottság tagjai legyenek az egyetemes egyház elnöksége alatt a kerületi elnökségek, az egyetemes ügyész és főjegyző, továbbá Pékár Gyula dr., Feilitsch Berthold báró, Öttevényi Olivér dr., Pröhle Vilmos dr., Pröhle Károly dr., Ziermann Lajos, Kuthy. Dezső, Kirchknopf Gusztáv dr., Podmaniczky Pál báró, Farkas Győző, Leffler Béla dr. A bizottság főtitkárává méltóztassék Kaas Albert bárót felkérni, az ügyvezetést pedig addig, míg megfelelő és begyakorlott kezekbe tehetem, méltóztassék nálam hagyni. Stockholmban a Protestantizmus Védelmének Világszövetsége ülésén is részt vettem és érdekes bepillantást nyertem a katholikus és protestáns egyházak erőviszonyaiba és politikájába. Az oslói gyűlések alkalmával az amerikai testvérek összehívására az evangélikus egyházak képviselői külön ismerkedésre is összegyülekeztek. Ez az ismerkedés annál szükségesebb volt, mert nagy sokaság jött össze és mert még ma senki sem tudja, hogy a három nagy evangélikus szervezet, az Allgemeine evang. lutherische Konferenz, a Lutherischer Weltkonvent és az Evang. Bund közül melyik lesz a lutheránusok- jövendő tömörítője. A német lutheránusok az elsőt, a németeken kívül állók a világszövetséget, az unináltakat is bevonni kívánók a Bundot támogatják. Nekünk ma még állást foglalni azért sem lehet, mert a tömörülés iránya egyáltalán nincs kiforrva. Én úgy az Allgemeine • Ev. Luth. Konferenzet, mint a Weltkonventnek Morehead professor elnöklete alatt álló központi ügyvezető bizottságát meghívtam, hogy legközelebbi gyűlésüket nálunk tartsák meg. E meghívás szíves tudomásul vételét és jóváhagyását tisztelettel kérem. Meg kell még említenem, hogy mióta a külföldi összeköttetéseket felvettük, theológusaink számára a következő egyetemek nyitották meg kapuikat olymódon, hogy ott a magyar tffjak segélyeket is élveznek. Amerikában Mount Airy (Filadelfia), Franciaországban Strassburg, ahol már harmadik éve lesznek kint theológusaink, Páris, ahova az első theológus most indul ki. Svédországban Upsala, Finnországban Helsinki, Dániában Kopenhága. Hálásan emlékezem meg arról, hogy Kuthy Dezső lelkész két ízben ment ki helyettem Németországba ügyeinkben tárgyalni. Végül meg kell említenem, hogy amint azt már a múlt évben jeleztem, a külföldi segélyezés már csakugyan megszűnt. Ez évben csak Dániából kaptam négy ízben összesen 255 dán koronát, melyről az elszámolást a mult évek szokása szerint az egyetemes egyház levéltárába tettem le. Midőn jelentésem szíves tudomásulvételét kérem, egyúttal legyen szabad azt a javaslatot tennem, hogy a külföldi összeköttetések mindjobban szélesedő munkájára az eddiginél nagyobb összeget méltóztassék a költségvetésbe felvenni.