Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1924. október 16

8 3—4. A róm. katholikus egyházhoz való viszonyunk az evangélium alapján áll, annak lelkét a krisztusi szeretet képezi. Most legutóbb is a katholikus nagygyűlésen történhettek olyan kijelentések, amelyek fájdalmas érzést ébresztettek, de egészbenvéve, meg kell állapítani, hogy maga a hivatalos katholikus egyház és annak jogosult reprezentánsai a krisztusi szeretetnek és testvériségnek elvét hangoztatják protestáns egyházainkkal szemben. Egészen más oldalról, tehát nem a hivatalos egyház részéről érik protestáns egyházunkat azok a nagyon is tervszerűnek látszó koncentrikus támadások, amelyek egyházunk létjogosultságát, kulturális, nemzeti és történelmi hivatását és érdemét akarják kétségbevonni. A krisztusi szeretet a békességet úgy állítja elénk, hogy azért tűrni is kötelesség s a protestántizmus bizonyára nem egyszer, de sokszor rátette lelkére a türelmesség lakatját és elcsendesítette annak háborgását, amelyet igaztalan támadások váltottak ki belőle. De tűrni csak addig kötelesség, amíg az a jogos önérzetet el nem tapossa és csak addig, amíg az igazság megtagadását nem jelenti. Mi a róm. kath. egyházzal keresztyén testvéri jó viszonyban akarunk együttélni. Becsületes testvéri békességet ajánlunk fel és kérünk a magunk számára. Vallási türelmességet kérünk. Nem olyan türelmességet, amely kegyképen engedélyezett vallási türelmesség, hanem olyant, amely a lelkiismereti szabadság a hitbeli jog alapján ébred és virul elő valósággá. Mi azt követeljük, hogy ismertessünk el a haza egyenértékű polgárainak és ne legyen joga senkinek kétségbevonni azt, hogy ezért a házért és a nemzet jövendőjéért mi is tudunk, akarunk és fogunk dolgozni. A róm. kath. testvérekkel álltunk már mi egy mezőn, évszázadok messze távolában jártunk együtt harctereket és összecsurgott protestáns és katholikus vér, protestáns és katholikus verejték, állottunk együtt egymás mellett a közös, a nemzeti kultúrának oltáránál és vitte mindegyik a maga lelke lángolását, hogy tűztengerben világítsa meg ezt a nemzetet és ennek történelmi értékét. Alltunk már velük együtt a szeretet, a közjó szolgálatának szent templomában és tudtunk már együtt dolgozni és együtt imádkozni. És én bizonyságot akarok tenni e néhány utolsó mondatban arról, hogy akarunk most is és a jövendőben is velük együtt állani, együtt dolgozni és együtt imádkozni és arról a hitemről, hogy mindez lehetséges, ha Krisztus keresztje az, ami alatt együtt állunk és együtt imádkozunk. Az államtól mi igazságot, a római katholikus egyháztól pedig szeretetet kérünk és várunk. Végül még Duszik Lajos lelkész is nyilatkozván, — az egyetemes közgyűlés egyhangúlag kimondja, hogy a Kapi Béla püspök nyilatkozatában elfoglalt álláspont tekintendő az ev. egy. egyház hivatalos álláspontjának. 4. (Sz.) Egyetemes felügyelő ezután beterjeszti felolvastatja következő évi hivatalos jelentését: . Az 1923/24. közigazgatási évről szóló egyetemes felügyelői jelentésemet az alábbiakban van szerencsém az Egyetemes Közgyűlés elé terjeszteni: Egyetemes egyházunkra nézve a lefolyt esztendő építőmunka esztendeje volt. Építőmunkáé egyfelől abban az értelemben, hogy iparkodtam benne közegyházunk számára élő központi szervet kiépíteni. De építőmunkáé másfelől a szó lelki értelmezése szerint is. Azon igyekeztem ugyanis, hogy megszűnjék az egyetemes egyház csupán adminisztráló szerv lenni. Egyetemes egyházunknak, mint az egész ország lutherániáját magában foglaló közösségnek, ezen jellegéből folyóan a lelkekkel szemben is vannak kötelezettségei. Igyekeztem tehát az e téren a mult évek folyamán már megindult építőmunkát kimélyíteni és az ezirányú fejlődésnek az eddiginél nagyobb lendületet adni. Csak természetes, hogy mindkét irányban a kezdet nehézségeivel kellett küzdeni, s így még sok a kívánnivaló, de remélem, ha közegyházunk e munkában helyeslő bizalmával támogat, és ha elegendő anyagi erő is áll a jövőben rendelkezésemre, rövid időn belül sikerül szervezetünk ilyirányú befejezett kiépítéséről beszámolnom. Az anyagi feltételt előre kellett bocsátanom, hogy a közgyűlés igen tisztelt tagjai ebből a nézőpontból is mérlegeljék az évi jelentésemben foglaltakat, és az egyetemes közgyűlés a munkateljesítményhez mérten dotálja az egyetemes egyházat, egyben ennek szem előtt tartásával bírálja el azt a tényt is, hogy, ami egyébként a korona romlásával is összefügg, az egyetemes egyház ügyvitele, beleértve az egyetemes missziót és a nyugdíjintézeti ügyvitelt, a lefolyt évben jóval nagyobb összeget emésztett fel, mint eddigelé, amiről azonban merem állítani, hogy jó befektetés volt és busás kamatot hozott. Egyetemes egyházunk közigazgatási munkájáról az alábbiakat tartom szükségesnek jelenteni. Igyekeztem minden egyházi közérdeket szolgáló ügyben megtenni a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket, amelyéknek megtárgyalása körül elismerés illeti az elnökségek értekezletének tagjait, akik hívó szavamra ez évben is több ízben siettek fel Budapestre és voltak bölcs tanácsaikkal segítségemre.