Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1924. október 16
6 2. A szabadság fejlődést, a szabadosság felbomlást eredményez. Ha szabadosság üti fel a fejét, ennek megfékezéséről idején gondoskodni a vezetők kötelessége addig is, amíg e bajokon a zsinat törvényhozásilag segíteni képes. Mikor tartjuk meg a zsinatot, az ma még bizonytalan. De jobb később tartani kellően előkészítve, mint korábban kellő előkészítés nélkül. Az előmunkálatok serényen folynak. Azonban egyházunk közállapotainak végleges és teljes javulását a zsinattól sem várhatjuk. Szeretet-sugallta megértés és minden önző egyéni érdeken felülemelkedő, önzetlen egyházszeretet hozhat csak e téren gyökeres javulást. Erre kell nevelnünk nemcsak a jövő generációt, de önmagunkat is. Szeretet. Ez az isteni ige szinte idegenül hangzó szó a mai nemzedék számára minden vonatkozásában. A háborúokozta szociális nyomor ehelyett inkább elkeseredést szült és elmérgesített minden kérdést az egész vonalon. Talán nem tévedek, ha erre az általános szimptomára vélem visszavezethetni azt a széthúzást és visszavonást, amely a felekezetek között is fennáll. Végtelenül sajnálatosnak és egyben végzetesnek is ítélem ezt a jelenséget különösen a mai szomorú időkben, amikor a szociális nyomor mellett a materializmus olyan ijesztő módon terjed, és a legkülönbözőbb nevek alatt felburjánzó keresztyénellenes világnézetek annyira hódítanak korunk emberei között. Éppen ezen szempontból kellene a krisztusi világnézet védelmére a keresztyén lelkiegység frontját megteremtenünk. Sajnos azonban, ennek az egységes keresztyén frontnak a megteremtése, úgy látszik, legalább egyelőre leküzdhetetlen nehézségbe ütközik és így legalább az egységes protestáns védelmi vonal megalkotása vált elodázhatatlanul szükségessé. Meg is alakult ez év márciusában Haarlemben a protestantizmus védelmére a világszövetség, amelybe egyházunk is belépett. Be kellett lépnie. Létérdekünk az a ránkkényszerített egyenlőtlen harcban, hogy magunk mögött tudjuk zárt sorokban a világ egész protestantizmusát, amelyre nézve ugyancsak nagy értéket jelent a magyar evang. egyház bekapcsolódása. Egyházunkat e világszövetség megalakulásánál felkérésemre nagy sikerrel Kuthy Dezső egyetemes misszionárius úr képviselte, kinek ezirányú működéséért itt, a közgyűlés színe előtt is, kötelességemnek tartom az egyház hálás köszönetét tolmácsolni. Ugyanezt a célt szolgálja általában a külföldi kapcsolatok felvétele, illetve kimélyítése. Ezeknek az összeköttetéseknek a kiépítése terén a lefolyt év ugyancsak sok értékes eseménnyel gazdagította legújabbkori magyar egyháztörténelmünket, amelynek egy külön fejezetét képezi D. Raffay Sándor püspök úrnak finnországi útja, az út fizikai erőit — sajnos — nagyon megpróbálta, Isten segítségével azonban megrongált egészsége már úgyszólván teljesen helyreállott. Azzal az őszinte kívánsággal köszöntöm őt és köszönöm meg neki egyetemes egyházunk nevében a nagy és sok fáradozást, hogy újult erővel még soká szolgálja e téren is egyházunk ügyét. Köszöntésről és köszönetről lévén szó, lehetetlen mindkettővel nem illetnünk dr. Zsigmondy Jenő egyházkerületi felügyelő urat, akit egyházi közszereplésének ötvenéves jubileuma alkalmából röviddel ezelőtt lelkes ünneplésben részesített kerülete, amelynek keretében kötelességemnek ismertem őt az Egyet, egyház nevében személyesen üdvözölni. Hálás emlékezéssel arra a sok önzetlen munkára, amit egész közegyházunk, de különösen egyetemes egyházunk szolgálatában is végzett és végez, kérem az evangélium Istenét, tartsa meg őt , hogy szívének melegsége és elméjének bölcsesége még soká sugározzék felénk, ha egyházépítő munkára egybegyűlünk. Köszöntöm az egyetemes gyámintézet most megválasztott új világi elnökét, báró Feilitsch Berthold urat is bizalommal és azzal a kívánsággal, hogy vezetése mellett legyen a gyámintézet igazán az, ami lenni hivatott: egyházunk sebeket bekötöző és gyógyító irgalmas samaritánusa. Zárnám megnyitómat, ha az 1924. évszám még egy pillanatnyi megállást nem parancsolna. Ez az év olyan százados évfordulót jelez, mely a külföldi protestantizmus figyelmét is egyházunkra irányozza. Ez év őszén van négyszázados évfordulója annak, hogy György budai könyvárúst Luther irataival együtt megégették. Történészeink egy része azt állítja ugyan, hogy tévedés van a névben. A szóbanforgó mártír nem György budai könyvárús lenne, hanem Cordatus Conrad fivérének János nevű szolgája. Bármint is legyen, az nem változtat a tényen, hogy itt négyszáz esztendővel ezelőtt a lutheri hitnek mártírja volt. Legyen emléke mai közgyűlésünk jegyzőkönyvében megörökítve. Legméltóbban azonban akkor szenteljük meg a vértanú emlékét, ha mai egész közgyűlésünket és egész életünket • az a szent elhatározás hatja át, hogy hitünket semmiért, de hitünkért mindent, ha kell, még életünket is feláldozzuk. Ilyen értelemben üdvözlöm közgyűlésünk mélyen tisztelt tagjait és nyitom meg Isten nevében 1924. évi rendes egyetemes közgyűlésünket. Az egyetemes közgyűlés nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadván a beszédet, azt egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétetni rendelte. 2. (Sz.) Egyetemes felügyelő — a jegyzői kar bejelentése nyomán, hogy az egyházkerületek küldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be és hogy a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott — a közgyűlést megalakultnak jelenti ki.
