Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1924. október 16
15 sichtlich der erste in jedem Monat wird in deutscher Spache abgehalten undzwar durch (>. den norvegischen Missionspfarrer, oder von ihm berufene Stellvertreter. Die übrigen drei Gottesdienste werden in ungarischer Sprache abgehalten undzwar durch Geistliche, die von dem Bischof des Montandistriktes der evangelischen Landeskirche Ungarns (A. B.) bestimmt werden. Es ist der Wunsch der norvegischen Mission, dass womöglich nur solche Prediger in Betracht kommen, welche der inneren Mission in Ungarn nahe stehen. An Fest- und Feiertagen werden ungarische und deutsche Gottesdienste abgehalten genau in derselben Weise wie in den anderen Kirchen .in Budapest, wo ungarisch und deutsch regelmässig gepredigt wird (Pest, und Altofen). 2. Amtshandlungen, welche in der norvegischen Missionskapelle vorgenommen werden, sollen eingetragen werden in die Kirchenbücher der evangelischen Gemeinde Vilma királynő-út, in deren Distrikt Gyarmat-utca sich befindet. Entgegengenommene Stolagebühren sind ebenfalls an die Kirchenkasse der erwähnten Gemeinde einzuzahlen. Falls Kollektenbüchsen aufgestellt werden, kommen die Beiträge ebenfalls der genannten Gemeinde zu, ausser, wenn für besondere kirchliche Zwecke kollektiert wird. Falls norvegische Amtshandlungen für Mitglieder der norvegischen Staatskirche vorgenommen werden sollten, sind dieselben von Stolagebühren befreit. 3. Der Bischof des Montandistriktes der evangelischen Landeskirche Ungarns (A. B.) wird ersucht, die norvegische Missionskapelle in Budapest einzuweihen und die behördliche Lizenz zum gottesdienstlichen Gebrauch derselben zu veranlassen, und die Kapelle als gottesdienstliches Zentrum für die Umgegend wird ihm besonders empfohlen und unsererseits, als ihm direkt unterstellt, betrachtet. Der Vorstand der norvegischen Israelsmission. Chr. Ihlen, prof. der Theol. P. T. Präsident des Landesvorstandes. Kristiania, 18, 12, 23." E tervezetet én elfogadhatónak ítéltem és így f. évi január hó 3-án írott válaszoméban a felajánlott együttműködést elfogadtam. Ennek alapján a céljának teljesen megfelelő [kis kápolnát f. évi február hó 24-én az egyházi és városi hatóságok képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen felavattam. Azóta az istentiszteleteket rendesen tartjuk ebben a kis templomocskában a körüllakó evang. hívek nagy örömére és lelki épülésére. Egyúttal újabb kapocs ez a tőlünk területileg távol lakó hittestvéreinkkel. Hogy a belsőleg összetartozó dolgokat összefoglaljam, már most emlékezem meg arról, hogy a hamburgi kikötő magyar lelki gondozását is megindítottuk. Hardeland lelkész ugyanis kérte, hogy a magyar évang> egyház küldjön ki a kivándorlók gondozására a legnagyobb forgalom idején egy evangélikus lelkészt. Kuthy Dezső volt szíves a nyár folyamán pár hetet Hamöurgban tölteni leginkább azért, hogy a helyzetet és a teendőket a helyszínén megismerje és hogy a továbbiakat az ő tapasztalásai és megfigyelései szerint irányítsuk. Az általa megkezdett nyomon, a nyert tapasztalatok alapján utána a most is kintlévő Fürst Ervin budapesti segédlelkész folytatja a munkát. Hogy milyen fontos ez a munkatér, nem szükséges vázolnom, csak azt akarom kiemelni, hogy nincs alkalmasabb pillanat a lelkek megnyerésére, mint a válságok pillanata. A kivándorló pedig a tengerparton a legválságosabb órákat éli át. A hamburgi magyar konzulátus a legnagyobb megértéssel támogatja istenes munkánkat, de nekünk is tervszerűen és intézményesen kell e munkát tovább folytatnunk. Ez év első egész hónapját Finnországban töltöttem el, ahova Gummerus Jaakko dr., tamperei püspök, meghívására "Podmaniczky Pál báró lelkész kíséretében mentem ki. Ez utamról hazajövetelem után azonnal volt szerencsém az egyetemes felügyelő úrhoz jelentést tenni, a finn testvérek által részünkre gyűjtött összeget pedig szórványokban használható énekeskönyv készítése céljára gyümölcsözőleg helyeztem el. Jelentésem beszámolt az út jelentőségéről és tanulságairól, azért most csak azt a kívánságomat fejezem ki, vajha mi is követni tudnók északi testvéreinket a nemzeti és vallási ébredésnek azon az útján, melyen ők az általános megelégedés, a nemzeti függetlenség és a valláserkölcsi megújhodás örömét megérték. Ehhez azonban Isten kegyelmén kívül az együttes munka és a belső megváltozás is szükséges. A protestantizmus védelmére alakult nemzetközi szövetségnek Haarlemben 1924 március hó 3-án tartott ülésén sem vehettem részt, hanem magam helyett Kuthy Dezsőt küldtem ki. Ezen a gyűlésen összesen csak három indítványt fogadtak el s azok közül kettőt én terjesztettem elő. Az egyik a protestáns testvériség vasárnapjának megtartásáról szólt. Ennek értelmében a világ összes protestáns templomaiban évenként gyűjtés rendezendő s a protestáns összetartás szent kötelességéről beszéd mondandó. Az összegyűjtött adományokat lehetőleg egy összegben minden évben más-más ország valamely nemzeti protestáns egyháza kapná, hogy ezzel vagy intézményeket alapítson, vagy erősítésére más hasznos módon használja fel. A felhasználás módjáról minden évben jelentés teendő. — A másik indítványom az volt, hogy a világ összes államai tegyenek lépést diplomatáik útján a római kúriánál, hogy a vegyesházasságok ügyében elfoglalt amaz álláspont, mely a Corpus Juris Canonici legújabb kiadásában meg van állapítva, megváltoztattassék. A Deutsch-evang. Kirchentag Bielefeldben június 17-re összehívott ülésére felkértek nemcsak a jelenléteire, hanem felszólalásra is, de csak üdvözlő iratot küldöttem a gyűlésre.
