Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. október 25

9 esperes lett. Az alkalmazott lelkészi kar a létszámcsökkentés következtében három taggal 6. kevesbedett. Ezt annál is sajnálatosabbnak tartom, mert ugyanazzal a pénzügyi leromlással arányban, amellyel az állam ezt az elbocsátást indokolja, sülyedt népünk erkölcsi nívója is, ami inkább létszámemelést tenne szükségessé ezen a téren. Nagyon kívánatos volna, hogy minden dandár területén alkalmaztassák egy a honvédség evangélikus egyéneinek lelkigondozását végző evangélikus lelkész. Külföldi protestáns testvéreinkkel a kapcsolat közös szervek megteremtése által jelentékenyen mélyült. Az ezévi rendkívüli közgyűlés megbízta az elnökséget, hogy a Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetsége magyar osztályának tagjait jelölje ki. A bizottság az elnökség intézkedése következtében a következő tagokból alakult meg : báró Radvánszky Albert, Geduly Henrik, Kapi Béla, D. Raffay Sándor, dr. Kéler Zoltán, báró Kaas Albert, dr. Szelényi Aladár, dr. Polner Ödön, D. Kovács Sándor, dr. Rasó Lajos és Kuthy Dezső rendes tagok, Landgráf János, dr. Pröhle Károly, dr. Pröhle Vilmos és Ziermann Lajos póttagok. A Protestáns Közös Segélyzőbizottság magyar osztálya pedig az ugyanazon közgyűléstől vett megbízás alapján ugyancsak az elnökség által eszközölt tagkijelölés eredményekép így alakult meg: báró Radvánszky Albert, D. Raffay Sándor, báró Kaas. Albert és Kuthy Dezső rendes tagok, továbbá Landgráf János, dr. Pröhle Károly, dr. Pröhle Vilmos és Ziermann Lajos póttagok. Itt kell megemlítenem az örvendetes tényt, hogy ennek az európai protestantizmus anyagi megsegítésére alakult segélyzőbizottságnak már áldásaiban is részesültünk. Két ízben is érkezett legutóbbi közgyűlésünk óta adomány, mégpedig először 6.347,897 korona, amely gyümölcsözőleg elhelyeztetvén, a felállítandó lelkészképző seminárium céljait szolgálandja, mindössze kamataiból vonatott el 115,900 korona a Luther-Szövetség sajtóorgánumának, az Evangélikusok Lapjának, segélyezésére. A második 2900 frank összeget kitett segélyből 300 frankot a Luther-Társaság kapott szokoltartozásának fedezésére, 200 frankot pedig a Luther-Szövetség. A fennmaradt összeg a semináriumi alaphoz csatoltatott. Egyházunk erősen rá is szorult a segélyezésre. Pénzértékünk rohamos leromlása válságos anyagi helyzetbe juttatta egyházunkat. Sajnos azonban, az államsegély felemelése tárgyában tett felterjesztéseink eddig még, az utolsó percben, úgyszólván a 12-ik órában, tudomásunkra hozott újabb kiutalással sem hozták meg a méltán várt eredményt. Elvárjuk, hogy az állam egyházunk jogos igényeit továbbra is fokozottabb mértékben kielégíti és ezáltal egyházunk háztartásának már-már bekövetkezett felborulását megakadályozza. A lelkészi kongrua ügye is feltétlen rendezést követel. Hogy segédlelkészi kongrua címén még mindig évi 21,000 koronát utalványoz a kormány egész segédlelkészi kongruaszükségletünk fedezésére, az teljesen tarthatatlan helyzet és a fizetéskiegészítés ügyét szinte illuzóriussá teszi. Ugyanígy áll a dolog a nyugdíjas lelkészek, özvegyek és árvák segélyezésével. Igényeink kielégítését annál is jogosabban elvárhatjuk, miután ezt a jogot szár munkra országos törvény biztosítja. Az iskolaügy terén egyházunk életében nagy és sok tekintetben szomorú jelentőségű az államkormánynak a „kisebb népességű" elemi iskolák tanítóitól elvonandó államsegélyekre vonatkozó rendelkezése. Itt csak az a megnyugtató jelenség, hogy a kormány ez eljárás során — saját nyilatkozata szerint — az egyházi főhatóság tudtával kíván intézkedni. Megnyugtató a ministernek arra vonatkozó leirata is, hogy esetenként hajlandó tárgyalni s revízió alá venni ama tanítók javadalmi jegyzőkönyvét, akik lévitai feladatot is teljesítenek s e tárgyalás során a lévitai és tanítói fizetést elkülöníteni. Igen fontos a ministernek október 15-én megjelent rendelete, mely az önálló és óraadó hitoktatók helyzetét rendezi s képesítésüknek megfelelő díjazásukról gondoskodik. Sok tekintetben megnyugtató e rendelet s haladást jelent, de vannak a „kisebbségi egyházakéra nézve olyan káros intézkedései, melyeket az egyetemes gyűlésnek mérlegelnie és esetleg a közös protestáns bizottság útján a kormánynál megváltoztatásukat sürgetnie bizonyára szükséges lesz. Ezzel kapcsolatban kell állania a vallástanítás reformjára vonatkozó munkálatoknak és a hitoktatók pragmatikájának, amikkel a vallástanítási és tanügyi bizottságok már foglalkoznak is. Fontos kérdés a három tanítóképzőnek az egyetemes egyház által leendő esetleges átvétele és megfelelő székhelyekre áthelyezése. Ezekkel a kérdésekkel mind a négy egyházkerület foglalkozni fog. Az iskolaügy terén vannak a ministernek autonómiánkra vagy egyházunkra s egyházi alkalmazottainkra nézve sérelmes rendelkezései. Ezekre a kormányhoz, illetve ministerhez intézendő feliratban rámutatnunk szükséges lesz. Megemlítendőnek tartom, hogy a lefolyt közigazgatási év folyamán két jelölt tett theológiai tanári vizsgát. Mégpedig Kiss Jenő, soproni theológiai akadéma tanár és Karner Frigyes, pécsi hitoktató, mindkettő az újtestámentomi tudományokból. A lelkészsegélyezési-alap bizottság által kiosztásra ' került az elmúlt évben 38. gyermek után 76,000 korona rendes-, 11 gyermek után 22,000 korona rendkívüli-, továbbá 3 tag részére összesen 10,000 korona kivételes-, illetve különleges segély.