Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. március 22

nek megfelelően, az igazi krisztusi világnézet alapján tartalomban gazdagítani és fejleszteni. Ezen munkának itt e földön való végzésére az egyházunk tanítása szerint a kereszténység eszményét jelentő láthatatatlan egyháztól megkülönböztetett és a hívek földi közösségét alkotó látható egyház van hivatva a maga szerveinek összességével. A látható egyháznak minden egyes szerve és intézménye egyaránt fontos és értékes tényező, minden egyes tisztviselője egy-egy őrszeme és harcosa a láthatatlen egyház fogalmában rejlő fenséges nagy eszménynek. Ez teszi kötelességemmé, hogy mint e szervezet élére elhívott tényező, első felszólalásommal vázlatosan körvonalazzam jövendő működésemnek irányelveit. Az egyetemes felügyelőnek, Főtiszt. Egyetemes Közgyűlés, egyrészt eszmei magaslatokra, másrészt a földi élet reális követelményeire kell irányítania tekintetét. Látnia kell a multat összes tanulságaival és bizonyságaival, ugyanakkor azonban a jövő fejlődés irányát jelző termő barázdát is kell hasítania a jövendő földjén. 1. Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Egyházi alkotmányunk az egyetemes felügyelő jogés kötelességkörét oly módon jelöli meg, hogy az egyetemes egyház egyházi és iskolai felügyelője kormányozza és képviseli az ágostai hitvallású evangélikus egyházat. Ezen kettős kötelességemnek megfelelően egyházi alkotmányunk szellemében és annak rendelkezései szerint, továbbá legjobb meggyőződésem és szerény képességeim egybevetésével, valamint egyetemes egyházunk minden munkás tényezőjének megbecsülésével és felhasználásával fogom kormányozni és képviselni egyházunkat. Az egyház képviselésére vonatkozó kötelességemből kifolyólag igyekszem, Főtisztelendő Közgyűlés, egyházunkat közjogi helyzetének és méltóságának megfelelően képviselni az állammal, a többi egyházakkal, a nemzet társadalmával és a külföldi prot. egyházakkal szemben. Amennyire elhibázottnak tartanám erőimnek e feladat teljesítésében való kimerítését, annyira mulasztásnak minősíteném, ha az egyház képviselésének jelentőségét nem értékelném kellően. Egyházunknak van számbeli, de még inkább erkölcsi és kulturális súlya, egyházunk integráns része a magyar államnak és a nemzet társadalmának. Alkotó tényezői voltunk a múltnak, munkás tényezői vagyunk a jelennek és éppen ezért van hivatásunk a jövőben is. Ezen történelmi hivatás és erő ismeretében és annak elismertetése érdekében képviselni fogom egyházunkat minden szükséges esetben, de sohasem személyem előtérbe helyezése, hanem mindenkoron csak az egyház igazi érdekében.