Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1922. október 12
6 3—9. 14. Akarattal maradt jelentésem végére az eperjesi evang. kollégium Miskolcra menekült jogakadémiájának Bethlen-emlékkönyve. Kiválóan tölti be a szép mû azt a feladatot, amelyet dr. Mikler Károly dékán hozzá írt előszavában megrögzít, így írván: „Emlékkönyvünk közrebocsátásával a nikolsburgi békekötés történetét elevenítjük fel s a nagy fejedelem iránti kegyeletünk adóját rójuk le, egyúttal bizonyságot kívánunk adni arról, hogy a nikolsburgi béke sziklaszilárd talapzatán kisarjadt v eperjesi evang. kollégium jogakadémiája magyar földön, új otthonban, de Bethlen Gábor szellemében él tovább s tanárai a magyar tudományosság szolgálatában a dicső ősöktől rájuk rótt kötelességet teljesíteni igyekeznek". 15. Ezekben a napokban ünnepelte az evangélikus világ Luther német újtestámentoma megjelenésének négyszázados emlékünnepét, amelyen mi is hálával kell hogy megemlékezzünk a nagy reformátorról és arról, amit mi az ő bibliafordításának köszönhetünk. Hassa át mai közgyűlésünket a Luther- és Bethlen-jubileum nekünk szóló azon intelme, hogy egyedül a biblia és Bethlennek a bibliából született és táplálkozott szelleme képes felhozni, de ez feltétlenül felhozhatja nemzetünkre és egyházunkra a feltámadás, a boldogabb jövendő hajnalát ! Az egyetemes közgyűlés a helyettes egyetemes felügyelő jelentését és annak külön határozatot nem igénylő pontjait tudomásul veszi. 4. (Sz.) Az elnöki jelentés kapcsán az egyetemes közgyűlés elsősorban a száműzetésben oly tragikusan korán elhunyt IV. Károly király emlékezetét jegyzőkönyvében megörökiti. « 5. (Sz.) Ugyancsak az elnöki jelentés kapcsán az egyetemes közgyűlés mély megilletődéssel emlékezik meg két buzgó és igazi egyházias jellemű tagjáról, dr. Meskó László tiszakerületi felügyelő és dr. Liedemann Frigyes bányakerületi főjegyző elhunytáról és emléküket jegyzőkönyvileg megörökíti. <>. (Sz.) Az elnöki jelentés kapcsán egyetemes főjegyző beterjeszti Petri Pál v. és k.-ügyi uj államtitkár beköszönő átiratát. Az egyetemes közgyűlés a maga részéről is bizalommal üdvözli az új államtitkárt és reménnyel néz az ő működése elé. 7. (Sz.) Az elnöki jelentés kapcsán az egyetemes közgyűlés melegen üdvözli Kiss Istvánt, a dünáninneni kerület újonnan megválasztott püspökét, úgyszintén melegen üdvözli a kerülettől visszavonuló dr. Berzsenyi Jenő dunántúli egyházkerületi felügyelőt és neki nyugodalmas pihenést kiván. 8. (Sz.) Az elnöki jelentés kapcsán végül az egyetemes közgyűlés hálás köszönetét fejezi ki külföldi, főleg amerikai evangélikus testvéreinknek az elmúlt évben is juttatott bőséges adományaikért, Rúzsa István clevelandi lelkésznek és hitvesének, Maurer Annának pedig a theol. akadémiánk részére tett nagylelkű alapítványért. í). (Sz.) Ezután dr. Raffay Sándor püspök terjeszti elő a lefolyt évben a külföldi érintkezés ápolása körül kifejtett tevékenységről szóló következő jelentését : Az egyetemes egyháztól nyert megbízatásom alapján a múlt év folyamán a külföldi testvérekkel az összeköttetést és az érintkezést részint személyesen tett utazásokkal, részint megbízás adásával és levelezéssel igyekeztem nemcsak fenntartani, hanem mélyíteni is. A múlt év őszén Parmoor lord meghívására Londonban vettem részt egy nemzetközi kongresszuson, ahol előadást is tartottam az egyházaknak a világbéke érdekében végzendő munkájáról. Maga a kongresszus a háború okozta nyomorúságok és visszáságok megszüntetésének és az általános kiengesztelődésnek a kérdéseivel foglalkozott. Ez év május havában a Wittenbergben tartott Luther-ünnepen vettem részt s tartottam az egyetemes egyház nevében üdvözlő beszédet. Ez ünnepnek, mely a reformáció négyszázados ünnepsorozatának egyik része volt, legjelentősebb mozzanata azon a napon folyt le, melyen négyszáz évvel ezelőtt a nagy reformátor elhagyta a wartburgi magányt és Wittenbergában újra felvette a harcot a túlzók és a félszegek ellen. Ez alkalommal a velem együtt egyetemes egyházunkat képviselő Kaas Albert báró is tartott ünnepi beszédet az összegyűlt s a világ összes evangélikusait képviselő hatalmas ünneplő seregnek. Júliusban Erdélyben és Romániában jártam, hogy az evangélikus testvérek közt felmerült ellentéteket kiegyenlíteni segítsek. Ez ellentétek egyrészt a tőlünk elszakított egyházközségekben, másrészt pedig köztük és az erdélyi evangélikus Landeskirche közt merültek fel s a szervezkedést niindezideig megakadályozták, ami nagyon sokat ártott az evangélikus egyház ügyének. A több héten át tartott út alkalmából a vezető egyéniségeknek legtöbbjével személyesen volt módom az ügyről beszélgetni, aminek örvendetes következménye lett az ellentétek enyhülése. Bukarestben a kormány két tagjával is szerencsés voltam találkozni és beszélgetni s úgy náluk, mint a Landeskirche püspökénél és más vezetőinél a megértés teljes készségét tapasztaltam. Különösen fontos a bukaresti kdtmány azon hajlandósága, hogy az evangélikus lelkészi pályára lépő magyar ifjakat nem fogja gátolni abban, hogy tanulmányaikat nálunk
