Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1921. november 10

3 azon véleményének adott kifejezést, hogy a nehéz időkben az egyháznak erélyes kezekre, odaadó és buzgó 1. vezetőre lett volna szüksége, aki az egyetemes egyház jogait s érdekeit erélyesen megvédje s akinek irányító intézkedésétől várta volna a szabadulást a válságos helyzetből — akkor az egyetemes felügyelő távol volt és kétségessé tette a vele való érintkezés és közlekedés lehetőségét — fájdalmasan érintett. Tele ambícióval foglaltam el állásomat és minden igyekezettel és buzgalommal tettem volna eleget hivatásomnak, mert hisz soha életemben nem vállaltam hivatást csak azért, hogy az elnyert címmel és méltósággal hízelegjek magamnak s azzal dicsekedjem, tanuk reá azok, akik engem tanítottak s akik velem együtt dolgoztak. Jöttem volna én szívesen, de nem jöhettem. — A panasz ellen azonban nekem is van panaszom. A Budapesten székelő vezető egyének is megtehettek volna annyit, hogy engem közléseikkel felkeressenek. Úgy nézett ki a dolog, mintha szándékosan kerülnék a velem való összeköttetést. Egész távollétem alatt emlékem szerint késő ősszel egy jegyzőkönyvet kaptam és az egyetemes főjegyző úrtól egy levelet, melyben figyelmeztet, hogy az egyetemes gyűlést meg kellene tartani. Ez a levél is jóval a közgyűlés megtartása után jutott hozzám. Nem szoktam magam mentegetni, de, ha úgy gondolja a tisztelt egyetemes közgyűlés, hogy mulasztást követtem el, még akaratomon kívül is — becses elnézését kérem. Jóval előbb, mielőtt Budapestről eltávoztam, megalkottam az elnöki tanácsot a püspök urak, kerületi felügyelők és egyetemes főjegyzőből, tehát az egyetemes egyház ügyeiben minden kerületre nézve jártas és tapasztaltabb egyénekből, mint jó magam, tehát az egyház ügyének védelme, irányítása jobb kezekben nem lehetett, köszönöm is nekik egyúttal szíves buzgalmukat és fáradozásaikat minden téren, bár azt hiszem, sok felesleget végeztek mindaddig, míg a viszonyok folyton változtak és normálisabb rányba nem jutottak, mert nem jó mindenre azonnal reagálni. Az előrelátó gondosság nem hiányzott tehát nálam. — Önálló és kezdeményező intézkedést tehet az egyetemes felügyelő, de hogy állandó változó viszonyok között érdemes-e, célszerű-e, felette kérdéses. Ha az igen tisztelt egyetemes egyház bölcsesége ambicionáltabb, buzgóbb és tehetségesebb embert óhajt az élére állítani, megsértve nem leszek, szerényen visszalépek és az egyház színteréről eltűnök. Alkotmányos úton választatván meg, alkotmányos megnyilvánulást kérek ! Ezek után áttérek évi jelentésemre. A múlt év december hő 9-én tartott egyetemes közgyűlésnek alkalma volt meghallani mindazon nevezetesebb eseményeket, amelyek egyházunk életében az 1918. év október havától kezdve a közgyűlés napjáig előfordultak és amelyek az egyházi életben nagy rázkódtatásokat idéztek fel, így azok ismétlesébe nem bocsájtkozom. Fájdalmasan kell megemlékeznem a református testvéregyházat ért veszteségről, Petri Elek, dunamelléki püspök haláláról. Az egyházunkkal való jóviszonyt szorgalmazta, velünk testvéri egyetértésben működött, miáltal halála minket is fájdalmasan érint. Emlékét mi is megőrizzük. Indítványozom, hogy emlékét jegyzőkönyvben örökítsük meg és erről a református egyház konventjét értesítsük. A református testvéregyház örömében is részvettünk. Balogh Jenő, dunántúli főgondnok és dr. Ravasz László, dunamelléki püspök, beiktatása alkalmából egyet, egyházunk együttérzésének azáltal is kifejezést adott, hogy beiktatásukon magát képviseltette. Indítványozom, hogy a református egyház konventjét együttérzésünkről jegyzőkönyvi kivonatban értesítsük. A vallás- és közoktatásügyi minisztertől 69,892—1921. II. szám alatt leirat érkezett, melyben közli, hogy a minisztertanács elvben hozzájárult egy protestáns tábori püspöki állás szérvezéséhez s felkérte a közös protestáns bizottságot, hogy ezen kérdésben kívánságait közölje. A kérdés tárgyalására a közös bizottság albizottságot küldött ki, mely albizotíság a püspöki állás szervezésére szabályzatot dolgozott ki, melyet megvitatás céljából a református konvent elé terjesztett. A református konvent egy másik szabályzatot dolgozott ki, melyet a zsinathoz beterjeszteni rendelt. A szabályzatot a közös bizottság is újból tárgyalván, azt elfogadta és a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez terjeszteni határozta. Az egész kérdés egyébiránt a tárgysorozatba fel van véve és bővebben tárgyalva lesz. A főjegyzői iroda referensi állására Liptay Lajos főesperes, majd ennek távoztával Kuthy Dezső lelkész neveztetett ki. Az iroda helyiségéül az egyetemes levéltár első szobája jelöltetett meg. A német birodalmi kultuszminiszter a halle-wittenbergi egyetemmel kapcsolatos bibliotheca hungarica-t egy Haliéból kapott levél szerint Berlinbe rendelte átvinni a berlini magyar intézet használatára, ami ellen ugyan tiltakozásunkat jelentettük be, azonban, utóbb kapott értesülés szerint, a könyvtár mégis Berlinbe szállíttatott. A kultuszminiszter 113,240—1920. számú rendelettel a magyarországi középiskolák rendtartását közvetlenül a gimnáziumoknak küldte meg. Az eljárásnak ez a módja alkotmányellenes, miből kifolyólag felkértük a püspököket, hogy szólítsák fel az összes iskolákat, hogy a rendtartást saját véleményükkel az egyetemes tanügyi bizottsághoz küldjék fel. Az elmúlt év folyamán külföldi vendégei is voltak egyházunknak. Dr. Söderblom svéd érsek megbízásából Nystedt, dalai svéd lelkész, járt közöttünk egyházunk helyzetének tanulmányozása céljából. Megtekintette nevesebb egyházi intézményeinket is. Dickinson, a World Alliance főtitkára, ugyancsak meglátogatta egyházunkat. A svéd és angol vendég tiszteletére egyaránt ünnepélyes fogadtatást rendeztünk a deáktéri templomban. Köztünk járt egyházunk amerikai barátja, Dr. Morehead tanár is, aki átvizsgálta az amerikai segélyről szóló számadásokat, azok feletti megelégedésének adván kifejezést. Egyházunk felhívást kapott, hogy a Krisztus egyházainak világkonferenciájába tagokat küldjön ki. A konferencia bizottságába megneveztettek: Dr. Raffay Sándor, Pelényi János és báró Kaas Albert. De nemcsak a Krisztus egyházaival általában, hanem különösen a mi hitünkbeli testvérekkel is kereste egyházunk az érintkezést, a külföldi evang. egyházakkal. A wormsi jubiláris ünnepen megjelent