Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1918. szeptember 11

b) Jegyzőkönyvi kivonattal : 1. Károlyi Endre, Fischer Elemér, Freyler dr. Mohácsy Lajos, Izsó Vincze, Nagy Lajos, Csemez Elek, Mechwart Ernő, Jenő, Németh Károly, Vértessy Zoltán, Andorka Elek, Dukai Takách Ferencz, Schöll Lajos, Varga József, Pócza Ferencz, Mihályi Sándor, dr. Pesthy Pál; Zsiray Lajos, Luthár Ádám, Tompa Mihály, Wagner Adám, Czipott Géza, Czipott Áron, /fy!»izmann Károly, Breyer Jakab, Balikó Lajos, Rajter János, Mód Aladár, Bohár László. ÍV. A tiszai egyházkerületből: á) Megbízó-levéllel: Csillaghy István, Medveczky Sándor, Kubinyi Géza, Szentiványi József (gömöri), Münnich Kálmán, Zsadányi Róbert, Nóvák Pál, Kübecher Albert, Materny Lajos, Paulik János, Kallath Károly, Liptai Lajos, Möhr Béla; Gömöry János és Fischer Miklós főgimnáziumi igazgatók. b) Jegyzőkönyvi kivonattal: br. Hámos Antal, dr. Szánthó Gyula, Dobó Banczik Samu, Hronyecz József, Duszik Adolf, Bányai Béla, Bruckner Károly, Lajos, Baloghy Farkas, Fábry Viktor, Madarász Pál, dr. Institorisz Endre, Tóth József, Baráth Károly, dr. Vietorisz József, Csengery Gyula, dr. Bencs Kálmán, Oltványi Ödön, dr.Tomcsányi Pál; 1. (Sz.) A gyűlést dr. Baltik Frigyes püspök bevezető imája után br. Prónay Dezső lelépő egyetemes felügyelő a következő nagyszabású beszéddel nyitotta meg: Főtisztelendő és méltóságos egyetemes egyházi közgyűlés! Mély megilletődéssel üdvözlöm ez alkalommal magyarhoni evangelikus egyházunknak ezen egyetemes közgyűlésén egybegyűlt tagjait, mert üdvözlő szavaim egyúttal a búcsú szavai. Utoljára szólok ez elnöki székből, amelybe harmincöt évvel ezelőtt egyházunk bizalma emeli. Meghatva gondolok vissza a letelt hosszú időre és köszönöm azt a szíves támogatást, melyben egyházunknak számos tagja részesített. Nagy alkotásokra nem mutathatok. Azonban megemlítem, hogy az egyetemes felügyelői tisztségbe való beiktatásomkor Péchy Tamás, a tiszai egyházkerület fölügyelője, leánynevelő-intézetek fölállítására hívta föl figyelmemet mint egyházunknak egyik igen nagy érdekére és fontos föladatára. Akkor egyházunknak még nem volt leánynevelő-intézete. Ma négy leánynevelő-intézetünk van. Az elsőnek a bányai egyházkerület aszódi leánynevelő-intézetének létesítésében nekem is van némi részem. Külömben, nyugodtan tekintek vissza a letelt időre. A közéletben egyéni célok sohasem vezettek. Óhajtásom és törekvésem mindig az volt, hogy egyházunk közvéleménye szabadon nyilvánuljon és ha a közvélemény minden kétséget kizáró módon határozottan megnyilvánult, mindig igyekeztem azt figyelembe venni. Legfőbb törekvésem egyházunk szabadságának és önkormányzatának teljes és sértetlen megóvása volt. Ha a multakról való megemlékezés mellett a jelenre fordítom figyelmemet, mély aggodalom száll meg. Válságos időket élünk. Végtelen nagy a szomorú háború által okozott pusztulás. Igen nagy a veszteség anyagi javakban, még szomorúbb az emberi életben, az emberek testi épségében szenvedett vesztesség. És mindezek mellett a háború az emberiség legfőbb erkölcsi értékeit is veszélyezteti, sőt ezeknek megsemmisítésével fenyeget. Eldurvultak az erkölcsök. Megrendültek azok az alapelvek, amelyeken — és az ezeken alapuló intézményeken — a társadalmi és állami rend és az egész közművelődés nyugszik. A tulajdon, a család, a haza, a vallás, ezek azok az eszmék, alapelvek, amelyeken és az ezeken alapuló intézményeken nyugszik egész közművelődésünk. És ezek az intézmények egymással szorosan összefüggenek, ha megrendül az egyik, megrendül mindenik. Attól kell félnünk, hogy a pusztulásnak hasonló korszaka kezdődik, aminő a népvándorlás kora volt. Midőn a népvándorlás a régi görög-római közművelődést, jelen-