Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1916. november 8

8 29—31. 2. A Csengey Gusztáv által elfoglalt ó-szövetségi és egyháztörténeti tanszéknek elválasztásához — a mi a theol. tanügyi szervezetnek is megfelel — az egyetemes theol. akad. bizottság hozzájárul és kimondja, hogy az eperjesi theol. akadémián az ó-szövetségi és egyháztörténeti tanszékek mindegyike külön, önálló tanszék. 3. Az egyetemes theol. akad. bizottság az eperjesi ág. hitv. ev. egyet, theol. akadémián az ó-szövetségi theol. tudományok tanszékére, a pályázati hirdetést mellőzve, egyhangúlag megválasztja: dr. Deák János okleveles rendkívüli theol. tanárt f. é. szept. 1-től kezdődő hatálylyal rendes tanárul, az egyetemes theol. tanügyi szervezetben és az 1913. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 128. pontjában megállapított rendes illetményekkel. 4. Az egyháztörténeti tanszékről külön gondoskodni ezúttal nem szükséges, mivel ezt a tanszéket ellátja dr. Obál Béla rendkívüli theol. tanár. A 6-ik tanszék ügyét pedig az egyet, theol. akad. bizottság most függőben hagyja. 5. A nyugdíjügy rendezése tekintetében a lelkészi pályán töltött éveknek a theol. tanárok nyugdíjigényébe beszámítása, mind a három theol. akadémiának egyenlőképen érdeke lévén : äz egyetemes theol. akad. bizottság arra kéri az egyetemes közgyűlést, hogy megújított kéréssel igyekezzék a m. kir. kormánynál kieszközölni és biztosítani azt, hogy az állami nyugdíjintézet a theol. tanárok nyugdíjigényébe a lelkészi pályán töltött éveket beszámítsa. Az egyetemes közgyűlés az egyet, theol. akad. bizottságnak fentebbi határozatait tudomásul veszi. Csengey Gusztáv theol. akad. tanár úrnak a tanári pályán 46 éven át hűségesen és eredményesen folytatott munkásságáért a maga részéről is elismerő köszönetét nyilvánítja. Dr. Deák János tanár urat a rendes tanári széken bizalommal üdvözli. A theol. tanárok nyugdíjügyében, vonatkozással a mult évi közgyűlés jegyzőkönyvének 88. p.-ra, — az egyetemes közgyűlés elhatározza, hogy a m. kir. kormányhoz intézendő felterjesztésben a most működő tanárokra nézve a nyugdíjtörvény 90. §-a alapján, — a jövőre nézve pedig — ha másképen nem lehetséges — a törvénynek novelláris módosítása útján kéri a lelkészi pályán töltött éveknek a nyugdíjigénybe beszámítását. 30. (B.) Az egyet, theol. akad. bizottság beterjeszti jelentését a f. é. nov. 7-én tartott rendes üléséről, a melyen mindenekelőtt meghallgatta az eperjesi és soproni theol. akadémiák igazgatóinak az' 1915/16. iskolai évekről szóló jelentéseit. A jelentések szerint ebben az évben mindkét akadémia zavartalanul folytatta működését, ámbár az isk. év Sopronban csak szept. 30-án volt megnyitható. A háború hatása feltűnően látható az I. és II. évfolyam hallgatóinak megfogyatkozott számán. Az eperjesi theol. akadémia június 10-én megünnepelte Theôl. Otthona 10 évi fennállásának évfordulóját, mely alkalommal a nógrádi esperesség 4000, az arad-bekési esperesség 1000 koronás alapítványt tett az Otthon javára. Az egyetemes theol. akad. bizottság az igazgatói jelentéseket tudomásul veszi. Az eperjesi Theol. Otthon javára tett alapítványokért köszönetét nyilvánítja. Tudomásul szolgál. 31. (Sz.) A theol. fakultás ügyében kiküldött bizottság jelenti, hogy 1916. évi márcz. 16-án tartott ülésében hosszas beható vita után abban állapodott meg, hogy az ev. egyház törvényben biztosított jogának és történelmi, kulturális és társadalmi jelentőségének egyedül az felel meg, ha egy állami egyetemmel szerves kapcsolatban teljesen állami költségen állíttatik fel az ev. theol. fakultás, és erre ezidőszerint legalkalmasabbnak a pozsonyi egyetemet minősítette. Elhatározta a bizottság, hogy a kezdeményező lépések ily irányban veendők fel a m. kir. kormánynyal és e czélból egy szűkebb bizottságot küldött ki, mely bizottság kiküldetésében el is járt és 1916 ápr. 18-án egy a fentebbi megállapodásnak megfelelően kiállított felterjesztést nyújtott át küldöttségileg a vallás- és közokt. miniszternek. Ezen felterjesztésre a mai napig sem érkezett válasz, a bizottsági elnök részéről történt ismételt sürgetés daczára, úgy, hogy a bizottság 1916 nov. 6-án tartott ülésében kénytelen volt megállapítani, hogy a kormány vagy nem akarja vagy nem tudja jogos igényünket keresztülvinni. Annál inkább volt kénytelen a bizottság ezt tényként leszögezni, mert a v. és k. miniszternek 5806/913. sz. leiratában jelzett akadályt, a fedezet hiányát is áthidalta a bizottság, midőn átmenetileg, a míg a kormány a fedezetet előteremtheti, a szükséges összegek rendelkezésre bocsátását is felajánlotta. A beható tárgyalás során egyértelműleg megállapítást nyert azon felfogás, hogy a bevett vallásfelekezetek törvényben biztosított egyenjogúságánál fogva egyházunknak is jogos igénye van arra, hogy épp úgy, mint más két bevett felekezet részére történt, a mi részünkre is valamely egyetem szerves részét képező hittudományi kar állíttassék fel, de míg a bizottság egy része határozottan ragaszkodott ezen elvi álláspont fenntartásához és kívánta, hogy annak elérése czéljából minden alkotmányos eszköz felhasználtassék és az E. A. 150. § aa), pontja értelmében felirat intéztessék Őfelségéhez és a magyar országgyűléshez, egy más része pedig a bizott-