Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1915. november 10
51 alapfeltételek 3. pontja értelmében, az illető theol. tanárok részére nyilvántartásba veendő 91. lelkészi pót-nyugdíjat, még pedig Payr' Sándor részére 1044-92 K, Pröhle Károly részére 784 K, Stráner Vilmos részére 1337'92 K, Draskóczy Lajos trészére 1155*44 K összegben. S végül megállapította a pót-térítményeket azon esetre, ha az előbbi pót-nyugdíjak érvénytelenné válnának, akár önkéntes lemondás, akár a lelkészi évek beszámítása következtében, — még pedig Payr Sándornak 356-70 K, Prőhle Károlynak 460-62 K, Stráner Vilmosnak 1079-70 K, Draskóczy Lajosnak 958-08 K összegben. Miután pedig mind a három e. theol. akadémia fenntartó hatósága bejelentette a vall. és közokt. minisztériumhoz, hogy az 1914. évi XXXVI. t.-cz. 2. §-ában biztosított joggal élve az ugyanazon törvény által szervezett állami nyugdíjintézetbe belépnek, még pedig a 90. §-ban szabályozott visszamenő hatálylyal : — ezzel a pozsonyi, soproni és eperjesi e. theol. akadémiáknak és tanáraiknak az egyetemes nyugdíjintézetből az alapfeltételek 2. pontja értelmében való kilépése befejezett ténynyé vált s az 1915. évi szeptember l-jétől kezdve jogérvényes. 6. Az 1913. évi egyetemes közgyűlés 77. jegyzőkönyvi számú határozatának megfelelően a. lelkészi korpótléknak a nyugdíjigénybe való beszámítása ügyében a nyugdíj intézeti ügyvivő a megkívántató számadatokra épített indokolás mellett következő javaslatát terjesztette előzetes tárgyalás végett az egyetemes nyugdíj intézeti bizottsághoz : 1. A lelkészi korpótléknak a nyugdíjigénybe való beszámítása az egyetemes nyugdíjintézet mathematikai mérlege alapján, a mai aktívák mellett, lehetetlennek és így megengedhetetlennek bizonyulván: az a végből megnyilvánult óhajok teljesítése halasztassék el azon időre, a mikor a korpótlékot, eltérően az 1913. évi XXXVIII. t.-cz. többféle korlátozó határozmányaitól, kivétel nélkül mindenik lelkész számára egységes alapelveken nyugvó törvény fogja biztosítani s viszont a mikor egyetemes nyugdíjintézetünk a korpótlék beszá- ' mításával járó teher elviselésére újabb dotácziók által képessé lesz. 2. A mennyiben mégis az egyházegyetem fenntartási járulékának utóbb két ízben történt emelése lehetővé teszi már most, a nyugdíjigények bizonyos mérsékelt mérvű javítását: rendszeríttessék az 1916. évi január 1-től kezdődő hatálylyal a lakbérnyugdíj akként, hogy az egyetemes nyugdíjintézet mindenik tagja, a jelleg különbözőségére való tekintet nélkül, nyugalomba .vonulása esetére, szabályszerű nyugdíján felül, évi 600 K lakbérnyugdíjat kapjon : még pedig 40 évi szolgálata után a teljes összeget, a szolgálati időhatárt megelőzőleg pedig a 600 K-nak a .betöltött szolgálati időhöz képest a szabályrendelet 12. § 5. pontjában foglalt kulcs szerint megszabott hányadát. E lakbérnyugdíj egyenlő évnegyedes részletekben, mindig január, április, július és október 1-én esedékes s e havi nyugdíjrészletekkel együttes összegben nyugtázandó. A lakbérnyugdíjat tevő 600 K után is fizetendők a szabályrendelet 40. §-a szerint kötelező 10% és 3%-os járulékok, a nyugdíjigény összege után előírt járulékokkal együttesen. A lakbérnyugdíj, mivel rendszeresített illetmény természetével bír, csak annyiban esik a nyugdíj intézeti szabályrendelet 19. § b) pontjának rendelkezése alá, hogy azon esetben,ha a nyugdíjba lépő tag a lakbérdíj után kötelező 10%-os járulékot még nem róvta le s a 3°/o-os járulékot még nem fizette volna 5 éven át, akkor az elmaradt részlet az illetőnek első évi nyugdíjából levonandó. 3. Azon özvegyet, a kinek egyetemes egyházi nyugdíjra jogosult férje 1915 deczember 31-én még hivatalban állott s ez időpont után akár aktív állapotban, akár pedig mint nyugdíjazott húnyt el, a nyugdíjintézeti szabályrendelet 26. §-a szerint igényelt özvegyi ellátási díján felül, a 600 K lakbérnyugdíjnak 20%-a, vagyis évi 120 K illeti meg. Ha az elhúnyt tag a lakbérnyugdíj után köteles járulékokat még nem róvta le egészen, a hátralékos részletek özvegyének illetményéből levonandók. Az e czímen történő levonás azonban legfeljebb 120 K lehet. 4. Ámbár az érvényben levő nyugdíj intézeti szabályrendeletnek megfelelő módosítását részint a remélhetőleg megvalósuló ezen javaslat, részint a nyugdíjintézet újjászervezése óta tartott egyetemes közgyűlések által hozott pótló határozatok, különösen pedig a theol. akadémiáknak s tanáraiknak az egyetemes nyugdíjintézet kebeléből történt kilépése kívánatossá teszik : mind a mellett azon szempontból, hogy az egyetemes egyházi zsinat által hozandó törvények valószínűleg a nyugdíjintézeti szabályrendeletre is kihatással lesznek, e szabályrendeletnek módosítása s ily alakban való új kiadása a zsinat utáni időre halasztassék. E javaslatot az egyetemes nyugdíjintézeti bizottság 1915 szeptember 22-én tartott ülésében tárgyalta s jegyzőkönyve 10. pontjában arra nézve ezt határozta: A bizottság a jelen jegyzőkönyvhöz csatolt javaslatot magáévá teszi s azt elfogadás és megállapítás végett a f. é. egyetemes közgyűléshez beterjeszteni határozza, a maga részéről kívánt és javasolt következő két pótlással: a) A javasolt 600 K lakbérnyugdíj utáni járulékok fizetésére nézve kifejezetten mondassék ki, hogy a fizetési kötelezettség kiterjed azon tagokra is, a kik a 40 évi szolgálati korhatárt meghaladták. b) Utasíttassék az ügyvivő, hogy a nyugdíjintézeti szabályrendelet módosítása, illetőleg kiegészítésére nézve az időközben hozott egyetemes közgyűlési határozatokat össze5*
