Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1915. november 10

i. (Sz.) A gyűlést bevezető istentiszteleten Korbély Géza főesperes mondott meg- 1. ragadó hazafias beszédet, melynek meghallgatása és a Hymnus eléneklése után az egyetemes közgyűlés tagjai a budapesti testvéregyházak épületének dísztermében gyülekezvén, az egyetemes felügyelő következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Főtisztelendő és méltóságos egyetemes egyházi közgyűlés ! Alkotmányos életünk megújulása óta eltelt 55 esztendő alatt nem fordult elő, hogy magyarhoni evangéliumi egyházunk a régibb idő törvényes gyakorlataihoz, illetőleg most már zsinati törvényeink rendelkezéseihez képest ne tarthatta volna meg a szokott időben egyetemes egyházi közgyűlését. A mult esztendő november 4-ére kitűzött egyetemes közgyűlésünket — miként az köztudomású — több oldalról hozzám is érkezett felszólítások következtében mélyen tisztelt elnöktársammal, Baltik püspök úr őméltóságával, egyetértőleg kénytelenek voltunk bizonytalan időre elhalasztani. Midőn a közgyűlés elhalasztásához részemről is hozzájárultam, megvallom — ez augusztus vége felé volt —, még reméltem, hogy az 1914. évi naptári esztendőn belül megtarthatjuk majd közgyűlésünket. Ámde éppen mult év őszén is, deczember havában is oly válságosak voltak a körülmények és a háborúnak eseményei olyatén alakulást vettek, hogy az egyetemes gyűlésnek összehívására gondolni sem lehetett, Végre elérkezett az idő, hogy a mult évről elhalasztott egyetemes közgyűlésünket a mai napra összehívhattuk. Miként az értekezletnek is már jelezni bátor voltam, mivel zsinati törvényeink értelmében évenként kellene közgyűlést tartanunk, a mult évről elhalasztott egyetemes közgyűlés szabályszerűen össze volt híva és úgyszólván csak elnapoltatott, ezt a közgyűlésünket jelezhetnénk az 1914—15. évi egyetemes közgyűlésként, a minek talán némi gyakorlati jelentősége is lehet annyiban, a mennyiben bizonyos választások egy évre szólván — ez alatt természetesen nem a naptári évet kell érteni, hanem azt a cziklust, a mely egyik közgyűléstől a másikig terjed — a választások érvényessége ez időig tart. Főtisztelendő és méltóságos egyetemes egyházi közgyűlés! Szomorú események kényszerítettek minket egyetemes közgyűlésünk elhalasztására. Ez a háború, a melyhez fogható egy század óta nem volt és a mely még a mult század elején I. Napoleon alatt folyt háborúkat is terjedelménél,, az egymással szemben álló államok számánál fogva messze felülmúlja, fájdalom, még most sem ért véget. Tudjuk, hogy e háború kitörésére gyilkos merénylet szolgáltatott okot, a mely gyilkos merényletnek áldozatul esett a magyar királyi trón örököse és hitvese. Magyarhoni evangéliumi egyházunk időközben egyházker. közgyűlésein megdöbbenésének és az országos gyászban való részvételének immáron kifejezést adott. Mivel egyetemes egyházi közgyűlésünk nem egyéb, mint a négy egyházkerület képviselete, e tekintetben az egyetemes egyház már kifejezte a maga gyász- és részvétnyilatkozatát. De ha a háború megindítására ez a gyilkos merénylet szolgáltatott okot, sokkal mélyebben fekvő okai is vannak. Nem bocsátkozhatom taglalásába ama bonyolult nemzetközi viszonyoknak, ama hatalmi kérdéseknek, ama közgazdasági versengésnek, a mely mintegy előzménye és mélyebben fekvő, talán sokak előtt rejtett oka a háború kitörésének. Ez a kiválóan politikai jellegű oldala a dolognak nem illenék bele egyházi üléseink és tanácskozásaink keretébe. De azt mondom, hogy ha még általánosabb, még magasabb szempontra helyezkedünk, akkor igenis azt mondhatjuk, hogy a háborúnak általában —nemcsak ennek, de minden háborúnak oka a bűn ; és hogy ha a XIX. század azt mondhatnám uralkodó hitének látszott az emberiség végtelen haladásába vetett hit, nekem eszembe jut egy kiváló franczia történettudósnak mondása: „Korunk hisz az emberiség végtelen haladásában, mint a hogy elődeink hittek az eredendő bűnben". No hát igen is, ez a háború ezt az egyházi dogmát látszik megerősíteni. Irigység, kapzsiság, haszonlesés : ezek a háború okai. De mélyen tisztelt egyházi közgyűlés, midőn egy éven át nem tarthattunk egyetemes közgyűlést, teendőink természetesen igen megsokasodtak. És ezért nem akarom az időt tovább elméleti fejtegetésekkel tölteni, hanem a legmegfelelőbbnek vélem, hogy csak azzal az óhajtással üdvözöljem az egyetemes közgyűlésen megjelenteket: bár minél előbb következnék be az óhajtott békesség, bár minél előbb zavartalanul működhetne teljesen magyarhoni evangéliumi egyházunk is a maga működési körében. Mert a háború súlyát az egész magyar társadalom oly mértékben érzi, hogy ez szükségkép visszahat az egyetemes egyház szerves működésére is. Ezzel magyarhoni evangéliumi egyetemes egyházunk közgyűlésének tanácskozásait ezennel megnyitom. í*