Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1910. november 9

I — 8 25—26. 25. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 32-ik pontjánál olvastatott a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottság 1910. évi április hó 8-án tartott ülésének jegyzőkönyvi 2-ik pontja, a mely szerint a bizottság köszönettel elfogadta az egyetemes közgyűlésnek ajánlatát, hogy a bizottság eredeti jegyzőkönyvei és azok eredeti mellékletei az ág. hitv. evang. egyetemes egyház levéltárában elkülönített helyen őriztessenek meg. Tudomásul szolgál. 2(>. (Zs.) Ugyanezen jegyzőkönyv 3-ik pontja szerint a közös bizottság a következő felterjesztést intézte a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz : Azon feladatok között, à mélyek megoldására Nagyméltóságod kormánya vállalkozott, örömmel látjuk az 1848: XX. t.-cz. fokozatos végrehajtását, a melyet 1904-ben az ekkori kormány kezdeményezett és a melynek megvalósítására 1904-ben és a.következő években Nagyméltóságod elődje az első lépéseket megtette. A két evangélikus egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottság 1903-ban kidolgozott egy véleményt — a melyet a kormányhoz is beterjesztett — a melyben fel vannak sorolva azon sérelmek, a melyek orvoslását a protestánsok az 1848: XX. törvényczikk 2. §-;ának végrehajtásától és azon szükségletek, a melyeknek fedezését a hivatkozott törvényczikk 3. §-ának végrehajtásától várják. A törvény 2-ik és 7-ik §-a, a melyben a teljes vallásegyenlőség és viszonosság kimondatott, mai napig sincs végrehajtva, most is fennállanak és újra meg újra felmerülnek azok a sérelmi esetek, a melyeket a „Véleményben" felsoroltunk, ma sincs még szabályozva törvény által a párbér és a kegyursági terhek kérdése, a legközelebbi múltban is előfordultak esetek, hogy egyes állami hivatalok betöltésénél, különösen tanárok kinevezésénél, felekezeti szempontok voltak irányadók és ma is érvényben van az 1907. évi XXVII-ik törvényczikk 3-ik §-a, a mely a .szerzetes és apácza tanítókra kivételes szabályt állít fel, a mennyiben őket a világi nem állami tanítókkal szemben az államhatalmat megillető fegyelmi jog alól felmenti. A törvény 3-ik szakaszára nézve a „Véleményben" felsorolt szükségletek kielégítésére a volt kormány 1907 óta, az első évben egy milliót, a másodikban két milliót és a harmadikban három milliót állított be az évi költségvetésbe, és kilátásba helyezte, hogy ezen három milliót, mint állandó segélyt külön törvény által fogja biztosítani a két evangelikus egyháznak. Megígérte utóbb azt is, hogy ezen törvényben a vallásegyenlőség és viszonosságba ütköző sérelmek is orvosolva lesznek. Az állami törvényhozás által eddigelé nyújtott segély, a mely a kormány kifejezett akarata szerint elsősorban a túlmagas egyházi adó csökkentésére, a lelkészi nyugdíjintézetek segélyezésére és a közigazgatási költségek fedezésére fordítandó azonban, nemcsak hogy a Véleményünkben felsorolt egyéb égető szükségleteinkről, — a melyek összegét körülbelül évi hat millió koronában értékeltük, nem gondoskodik, hanem alig voltunk képesek ezzel az egyházi adó könnyítése körül valami számbavehető eredményt elérni. Azóta pedig, hogy hivatkozott véleményünket beterjesztettük, azon jogos igényeinknek, a melyeknek felkarolását és kielégítését az J 848 : XX. törvényczikk alapján az állami törvényhozástól várjuk — mértéke annyira növekedett, hogy az 1903-ban beterjesztett vélemény számbeli adatait egyáltalában fenn nem tarthatjuk. Hogy csak egy égető szükségletet említsünk, az a lelkészi kongruának legalább 2400 koronára való felemelésének szüksége. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy az állam valláserkölcsi érdekei szempontjából annyira fontos lelkészi állás tekintélye megkívánja, hogy lelkészeink nyomorral küzdeni ne legyenek kénytelenek. Szükségleteink mértékét Nagyméltóságodnak azon tárgyalások alkalmával szándékozunk részletesen előterjeszteni, a melyeknek küldötteink közbenjöttével leendő meghallgatását Nagyméltóságod elődje már két évvel ezelőtt kilátásba helyezte és a melyek megtartására a törvény egyenes utasítást ad, a midőn az 1848 : XX. t.-cz. 3. és 7. §-a a vallásfelekezetek megtartását rendelte el. Nagyméltóságod elődje felhívására megjelöltük bizottságunk azon tagjait, a kiket a tárgyalásra kiküldöttünk, névszerint : báró Bánffy Dezső, Antal Gábor, gróf Tisza István, dr. Nagy Dezső, Szentiványi Árpád, Scholtz Gusztáv, Gyurátz Ferencz és Laszkáry Gyula és ezek mellé folyó év április 8-án tartott ülésünkben kiküldtük még bizottságunk előadóját, Sztehló Kornél bizottsági tagot. Hogy már most az 1848: XX. törvényczikk 3. §-a szerint tervbe vett meghallgatás és ezzel az ügynek a törvényhozás elé való előkészítése mielőbb megtörténhessen, arra kérjük mély tisztelettel Nagyméltóságodat: méltóztassék bizottságunk tagjait mielőbb meghallgatásra meghívni, hogy azok a mi kívánságainkat előterjeszthessék és a mennyiben Nagyméltóságod egy törvényjavaslatnak velük való közlését czélszerűnek találja, a kormány javaslatára észrevételeiket megtehessék. Tudomásul szolgál.