Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1909. november 17

13 Fájdalom azonban, a magyar püspöki kar oly körlevéllel bocsátotta ki a pápai 4 konstitucziót, a mely többek között a következő utasításokat tartalmazza: „Nem tudunk benneteket tisztelendő testvérek eléggé arra buzdítani, hogy a mindkétnemű katholikus hívőket, a mennyire csak lehet, a vegyes házasságoktól rettentsétek vissza és az ily házasságkötéseket eszélyes gondossággal megakadályozni igyekezzetek. Legnagyobb veszedelemnek tekintjük az ilyen házasságokat a katholikus fél hitére nézve, mert az ily házasságok a vallásos közönyt terjesztik." A püspöki körlevél így folytatja: „Ha azonban a hívők közül valaki az ilyen házasságra lépéstől elállani egyáltalán nem akarna, akkor minden erővel azon legyetek, hogy a katholikus fél az előírt biztosítékokról, főképen pedig a mindkétnemű gyermekeknek a katholikus vallásban leendő neveltetésének törvényes biztosításáról aképen gondoskodjék, hogy a vegyes házasság gátló akadálya törvényszerű felmentvénynyel elháríttassék. ..." De nemcsak a vegyes házasságok megakadályozását követeli a püspöki utasítás, hanem arról is gondoskodik, mi a teendő akkor, ha az ily házasság az egyház engedelme nélkül köttetett meg. Szavait ekképen folytatván : „A mi pedig azokat illeti, a kik a megkívánt biztosítékok megadása és az egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyes házasságot, különösen gondjaitokba ajánljuk őket. Semmi fáradságot nem sajnálva arra törekedjetek, hogy buzgólkodástokkal, eszélyességetekkel és leleményességetekkel az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek és az anyaszentegyházzal kibékítsétek. Azokat a katholikusokat, a kik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek az Isten szeretetében és a Krisztus kegyelmében, hogy bűnbánatra indíttatva a maguk és származandó gyermekeikre vont lelki veszedelmet elhárítani törekedjenek és kötelezettségeiknek eleget tegyenek, főként pedig annak, a melylyel gyermekeik iránt mindenkor tartoznak, t. i. hogy azok katholikus neveltetéséről gondoskodjanak. Mert habár a polgári törvények és főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek katholikus neveltetését nehézzé teszik is, de hogy nem teszik lehetetlenné, a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja." „A mennyiben pedig az ilyen katholikusok bűnüket meg nem bánnak és azokat, a melyeket az egyház, a mikor a vegyes házasságokat megengedi, el nem mulaszt megkívánni, teljesíteni nem volnának hajlandók, az ilyenek kétségtelenül teljességgel méltatlanokká teszik magukat a feloldoztatásra. " Ezen püspöki körlevél irányzata teljesen azonos a Ne temere irányzatával. Mind a kettő a katholikus fél lelkiismeretére akar kényszert gyakorolni, hogy a vegyes házasságot meg ne kösse és ha már megköti, azt csak azon feltétel alatt tegye meg, ha a házasságból születendő gyermekek mind katholikusok lesznek. A Ne temere igaz, azzal, hogy a házasságot érvénytelennek jelentette ki, erősebb eszközhöz nyúlt, de ez egyes konkrét esetekben éppen a katholikus egyház ártalmára volt, mert találkoztak olyanok, a kik azért, hogy ne sújtsa őket az érvénytelenség kijelentése, a katholikus egyházból inkább kiléptek. A püspöki körlevél változtatott eszközökkel szintén a lelkiismeretre akar kényszert gyakorolni. A híveket feloldoztatásra érdemteleneknek jelenti ki, a mi a kegyszerek elvonásával egyértelmű. Ez nem új követelmény ugyan, de a harczra való ösztönzés éppen akkor, a midőn a Ne temere hatályon kívül helyezésétől a felzaklatott közvélemény éppen a felekezetközi viszonyok javulását remélte, mindenkit, a ki a vallási békét óhajtja, kínosan érint. Különösen visszatetsző pedig ezen harczrabuzdítás módja. Nem az igazság győző erejével akar a püspöki kar egyházának híveket szerezni, hanem eszélyességgel, leleményességgel és a törvények kijátszására való felhívással. A püspöki körlevél a Provida közhírré tétele alkalmából jónak látja a papokat arra is utasítani, hogy ne nyugodjanak meg abban, ha a vegyes házasulok minden rábeszélés és zaklatás ellenére reverzális nélkül házasságra lépnek. Azt kivánja a papoktól, hogy . az ily szerencsétlen házasokat a házasság megkötése után is semmi fáradságot nem sajnálva folyton zaklassák, a vallási békét a legszűkebb családi körben folyton és állandóan bolygassák, a házastársakat buzgólkodással, eszéfyességgel és leleményességgel állandóan körülvegyék és jobb meggyőződésre térítsék. Ezzel a támadással szemben védekeznünk kell. A katholikus klérus ezen akczióját a protestáns lelkészi kar nem nézheti tétlenül. A jogos önvédelem terére kell lépnie. Egyházunk jogos érdekeit, híveink lelki nyugalmát védenie kell, nem a leleményesség, a törvény kijátszására oktató furfang, hanem az igazság, a testvéri szeretet, a lelkiismereti szabadság és a jogegyenlőség nemes fegyvereivel. Fel kell támasztania azt a protestáns hithűséget és önérzetet, a mely gyermekeinek hitét közönyösségből vagy éppen alacsony világi érdekből alkuba nem bocsájtja, a szégyen bélyegét nyomva azokra, a kik e nemtelen alkura hajlandók; őrt kell állania mindazon hitsorsosaink mellett, a kik vegyes házasságra lépés előtt vagy után, annak a fáradságot nem kimélő „leleményes" aknamunkának lehetnének kitéve. Ismételjük, nem a támadás, a jogos önvédelem nagy munkája ez, a melyben