Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1908. október 7
62 kiküldött állandó bizottsághoz teendők át, a mely bizottság kettős elnökség alatt, a jegyzőből, a ki egyúttal az előadói tisztet látja el és egyházkertiletenkint választandó 4—4 tagból áll. 8, §. Az egyetemes adóalapi bizottság a kellő időben beérkezett kérvények alapján megállapítja a segélyt kérő egyházközségek összes évi szükségleteit, továbbá a segélyt kérő egyházközségek összes tagjai évi egyenes állami adóinak, valamint egyházi járulékainak összegét. Ez adatok, valamint az adóalap rendelkezésre álló fedezetének egybevetése alapján megállapítja a bizottság az állami adóknak azt a százalékát, a mely az egyházközségi tagok által a folyamodó egyházközségekben maximális egyházi adóként fizetendő. Az ily módon megállapított egyházi adó által nem fedezett szükségletet egyházközségenkint megállapítja és azt az egyházközségeknek évi segélyként kiutalványozza. 9. §. Az előző szakasz szerint megállapítandó százaléki arányszám csak tört nélküli kerek szám lehet. A segélyösszegek tíz-tíz évenkint állapítandók meg és e tízévi cziklusok alatt változás alá nem esnek és csak azon esetben módosíthatók, ha valamely egyházközségnek rendes bevételei az egyházközség által el nem hárítható állandó természetű körülmények következtében legalább 25%-al csökkentek. Ehhez képest a cziklus első évében megállapított segélyösszegek a cziklus egész tartama alatt minden újabb kérvény és utalványozás nélkül évenkint január hó első felében az egyetemes egyházi pénztár által kifizettetnek. 10. §. Az 1909. évben első ízben megállapítandó segélyösszegek kivételesen csak 1913. év végéig maradnak érvényben és ehhez képest a rendes tízévi cziklus csak az 1914-ik évben kezdődik. Minden cziklus utolsó évében új segélykérvények adandók be, a melyek a fentebb körülírt eljárás szerint intézendők el. 11. §. Az előzőleg megállapított öt-, illetve tízévi cziklusok tartamán belül, illetve azok lejárta előtt csakis oly egyházközségek folyamodhatnak a fentebbi előfeltételek fennforgása esetében az adóalapból segélyért, a melyek újonnan keletkeztek. Ily rendkívüli segélykérvények egyébként ugyanoly elbánás alá esnek, mint a rendes időben beadandó kérvények. 12. §. Minthogy a 9-ik szakasz értelmében a megállapítandó százaléki arányszám csak tört nélküli kerek szám lehet, előreláthatólag évenkint kiosztás alá nem kerülő kisebb vagy nagyobb összeg fog fennmaradni. Az ily fennmaradó összegekből, valamint az adóalapnak időközi kamatjövedelmeiből tartalékalap létesítendő, a mely gyümölcsözőleg elhelyezendő. 13. §. A tartalékalapnak rendeltetése az, hogy a mennyiben a 11. §-ban foglalt esetek beállta következtében az egyetemes adóalap rendelkezésre álló bevételeiből a felmerült újabb szükséglet fedezhető nem volna, e czélra a tartalékalap igénybe vehető legyen. 14. §. Rendkívüli szükségletek (E. A. 246., 247. és 249. §§) fedezésére az egyetemes adóalap segélyezés iránt egyáltalán igénybe nem vehető. Az egyetemes közgyűlésnek azonban fenn van tartva, hogy különösen súlyos esetekben, az adóalapi bizottság javaslatára ily rendkívüli szükségletek fedezésére a tartalékalapból, ennek állagához képest, megfelelő segélyeket megszavazhasson és kiutalványozhasson. 15. §. Az adóalapi bizottság a jelen szabályrendelet utasításai, valamint az egyetemes közgyűlésnek esetenkint hozott határozatai által megszabott feladatát, a szükséghez képest összehívott gyűléseiben jegyzőkönyvi határozattal végzi. Különösen pedig: a) a segélyért beadott kérvényeket érdemlegesen elbírálja s ehhez képest a segélyeket folyóvá teszi. b) Javaslatokat tesz az egyetemes közgyűlésnek a rendkívüli szükségletek fedezése iránti segélykérvények tárgyában. c) Megállapítja a szükséghez képest ügyrendjét és a segélykérvények kellő felszerelése tárgyában utasításokat ad ki, különösen a természetbeni szolgáltatások egyöntetű értékelése tárgyában. d) Működéséről s az egyetemes adóalap állapotáról évenkint jelentést tesz az egyetemes közgyűlésnek.
