Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1907. október 23
12 29. 27. (Zs.) A m. évi jegyzőkönyv 15-ik pontjánál bemutattatott az egyházkerületi határozatok ellen beadott és a jogügyi bizottság által nem tárgyalhatott két rendbeli felebbezés, valamint Jeszenszky Pálnak perújítási kérvénye. Az egyetemes közgyűlés a felebbezéseket és a kérvényt oly felhívással adja ki a Gyurátz Ferencz és dr. Fischer Sándor elnöklete alatt, Terray Gyula, Földváry Elemér és dr. Szelényi Aladár tagokból álló bizottságnak, hogy véleményes javaslatát még a közgyűlés tartama alatt előterjeszteni szíveskedjék. 28. (Zs.) U. a. jegyzőkönyv 16-ik pontjánál felvétetett a bányai egyházkerület idei közgyűlésének jegyzőkönyvi 24-ik pontja, a melylyel az ó-pazuai adótartozás ügyét azzal terjeszti elő, hogy a báni kormány a tényállás kifejtésével az iránt kerestessék meg, miszerint az alsófokú közigazgatási hatóságok elutasító határozatainak megváltoztatása mellett az ó-pazuai egyházközségtől ennek 2585 korona és járulékaiból álló tartozása beszedessék. Tekintettel arra, hogy ez ügyben az egyetemes felügyelő a kívánt értelemben már is intézett a horvát bánhoz megkeresést, a közgyűlés ezt tudomásul veszi és egyelőre további intézkedés szükségét fenforogni nem látja. 29. (Zs.) Az előző ponttal kapcsolatban felvétetett a horvát bánnak az egyetemes felügyelőhöz intézett következő átirata: Zágrábban, 1907. évi április hó 19-én 3356/1907. szám. Tárgy: Az ágostai hitvallású evangelikus lelkészek és tanítók képesítése. Méltóságos Uram! Az 1906. évi november hó 11-én 16. szám alatt kelt becses átiratára, a melylyel velem az 1906. évi november hó 7-én és a következő napokon megtartott konventusnak a Horvát-Szlavonországok területén működő ágostai hitvallású lelkészek és tanítók képesítése tárgyában hozott határozata közöltetett, van szerencsém a következőket konstatálni és Méltóságoddal tiszteletteljesen közölni: Az egyetemes konventus határozata lényegileg azonos azon határozattal, a melyet ezen konventus már 1905. évi november hóban (a jegyzőkönyv 12. pontja) ugyanezen tárgyban hozott. Ugyanis : az új határozat szintén megmarad azon álláspont mellett, hogy az egyházszervezési zsinattörvény 65. és 197. §-ai nem állanak ellentétben Horvát-Szlavonországok autonom törvényeivel és közjogi helyzetével. A horvát-szlavon-dalmát kir. országos kormány — hivatkozással a vonatkozó törvényes határozmányokra — ismételten bebizonyította Méltóságodhoz intézett átirataiban részletesen és világosan ezen álláspont helytelenségét, 1906. évi szeptember hó 25-én 1/2284. szám alatt kelt utolsó átiratában pedig különösen hangsúlyozta azt is, hogy a zsinattörvény és a protestánsokról szóló 1898. évi május hó 7-én kelt horvát autonom törvény 2. §-ából kifolyólag a Horvát-Szlavonországokat megillető jog közti ellentét folytán rendezetlen marad a HorvátSzlavonországok területén működő lelkészek és tanítók képesítésének kérdése, miért is szükséges volna, hogy ezen kérdés, összhangban Horvát-Szlavonországok közjogi helyzetével és törvényeivel, legalább ideiglenesen rendeztessék. Ezen törvényes állásponttól nem térhetek el én sem. Ennélfogva magától értetődik, hogy az említett új konventi határozat, sajnálatomra, szintén nem elégíthet ki. Igaz ugyan, hogy ezen határozatban megengedtetik azon esetleges szükségesség, hogy a zsinattörvény idevonatkozó határozmányai kiterjesztessenek, mely czélból az iigy tanulmányozás czéljából a zsinati bizottság elé utasíttatik, de ez nem elégítheti ki a horvát-szlavon-dalmát kir. országos kormányt, mert Méltóságod 1906. évi november hó 7-én kelt átiratából világosan kitűnik, hogy a zsinattörvény illető határozmányainak kiterjesztése a legkedvezőbb esetben abból állana, hogy a Horvát-Szlavonországok területén működő lelkészi és tanítói jelöltektől az követeltetnék, hogy a magyar nyelv mellett a horvát nyelvet is kell bírniok, azonban a magyar theologiai intézetek kötelező látogatására és a vizsgáknak magyar nyelven való letételére vonatkozó határozmányok egyáltalán érintetlenek maradnának. Mindaddig pedig, míg az ágostai hitvallású evangelikus egyetemes egyház fentartja azon követelményét, hogy Horvát-Szlavonországok területén minden lelkészi és tanítói jelöltnek a magyar nyelvet kell bírnia, ellenkezni fog ezen követelmény a magyar-horvát kiegyezésről szóló 1868. évi I. t.-cz.-ben (1868: XXX. magyar törvényczikk) foglalt horvát autonómiával s így az ily követelményhez a horvát-szlavon-dalmát kir. országos kormány soha nem fog hozzájárulhatni A szt. István koronája alá tartozó országok állami közössége Magyarországból és Horvát-Szlavonországokból áll, azaz két territóriumból és két politikai nemzetből (Az 1868. évi I. (XXX.) t.-cz. 59. §-a és az 1868. évi XLIV. magyar törvényczikk 29. §-a.) Ezen két politikai nemzet mindegyikének megvan a maga politikai, azaz hivatalos nyelve. Ez Magyarországban a magyar (1868 : XLIV. t.-cz.), Horvát-Szlavonországokban pedig a horvát nyelv. (Az 1868 : 1. (XXX.) t.-cz. 56—60. §-ai.) Horvát-Szlavonországokra nézve tehát a horváton kívül nem létezhetik más hivatalos nyelv, épp úgy, mint Magyarországban csak a magyar a hivatalos nyelv. Midőn ugyanis a törA szent István koronájának országai ágostai hitvallású evangelikus egyházának egyetemes konventusa tekintetes elnökségének, méltóságos báró Prónay Dezső, a templomok és egyházak főfelügyelője, főrendiházi tag stb., stb. kezeihez. Budapesten.
