Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1907. október 23
45 teendőket a jövőben még- díjazás mellett sem hajlandó elvállalni, a házkezelői teendők ellátásával dr. Győry István egyetemes aljegyzőt bízza meg, kinek e minőségbeni díját és pedig 1908. évi január hó 1-től kezdve évi 600 koronában állapítja meg. 97. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 81. pontjánál felvétettek a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottság 1907. évi márczius hó 11-én és október 21-én tartott üléseinek jegyzőkönyvei, melyek szerint a mult évben a bizottsággal közölt sérelmes ügyekben felterjesztést intézett a kormányhoz, és a melyek egyéb érdemleges határozatot nem igénylő pontokon kívül, a következő miniszteri leiratot tartalmazzák : 99,491. szám. A magyarországi ág. hitv. ev. keresztyén egyház egyetemének. A lókúti róm. kath. plébános és kántortanító fajárandósága ügyében Veszprém vármegye közigazgatási bizottságához egyidejűleg intézett leiratomat van szerencsém az egyetemnek hivatali elődömhöz 77/1902. egyet, közgy. sz. a. intézett beadványára és az ezen ügyben 84,289/903. itteni sz. a. kelt leiratra hivatkozással szíves tudomás vétel végett '/. alatt másolatban megküldeni. Budapest, 1906 deczember hó 21-én. Apponyi, s. k. •/. alatti melléklet másolata: A lókúti plébános és kántortanító fajárandósága ügyében f. évi április hó 18-án 856. sz. a. kelt előterjesztésére hivatkozással, a bemutatott összes tárgyirátok 7. a. visszazárása mellett, értesítem a bizottságot, hogy a f. évi márczius hó 10-én tartott üléséből 429. sz. a. hozott határozatát, az ellen Rupprecht Tasziló városhodási lakos, lókúti nagybirtokos által beadott fellebbezés folytán, megváltoztatom és a panaszos lókúti róm. kath. hitközséget nevezett földbirtokos elleni követelésével a polgári pörútra utasítom. Ugyanis a lókúti róm. kath. hitközség a plébános és kántortanítónak az egyházlátogatási jegyzőkönyvben a földesúr terhére megállapított fajárandóságok behajtását szorgalmazza Rupprecht Tasziló földesúr ellenében. Minthogy pedig a panaszlott földesúr az ág. hitv. ev. egyház híve, ennélfogva vele szemben a szóban levő egyházi szolgáltatás csak az esetben lenne közigazgatási úton érvényesíthető, ha kétséget kizárólag megállapítható volna, hogy a szolgáltatás kötelezettsége nem személyes, hanem dologi teherként terheli a nevezett földesúr uradalmát, illetve birtokát. A közölt ügyiratokból kétségtelen, hogy a keresetbe vett szolgáltatás sem pártbért, sem 7 kegyúri terhet nem képez, hanem a lókúti róm. kath. lelkész és kántortanítónak oly javadalmi járandóságát képezi, a melyet 51 éven át az uradalom róm. kath. vallású tulajdonosai a nevezett javadalmasoknak mindig önként kiszolgáltattak. Ilyen szolgáltatás pedig az állandó, igazolt gyakorlat alapján mint dologi teher közigazgatási úton a más vallású földesúr ellenében csak akkor állapítható meg jogszerűen és csak akkor hajtható az be tőle, ha beigazolást nyerne azon körülmény, mely szerint a követelésbe vett egyházi szolgáltatásokat a róm. kath. hitfelekezethez nem tartozó más vallású földesurak is teljesítették s mint uradalmi terhet azt tényleg elismerték. Ilyen gyakorlatot azonban panaszlók a panaszlottal szemben nemcsak nem igazoltak, de egyáltalán nem is vitatnak. A szóban lévő egyházi szolgáltatás jogi alapja a jelen esetben tehát vitás lévén, a más vallású földesúrral szemben alkalmazható állandó gyakorlat hiányában kizárólag azon jogkérdés birálandó el: vájjon a vitatott egyházi szolgáltatás a panaszlott földesúr birtokát dologi teherként terheli-e, vagy pedig ez csak a hitfelekezeti földesurak személyes terhét képezte-e ? Minthogy pedig ezen tisztán magánjogi kérdés a kir. Curia 30. sz. döntvénye szerint a polgári biróság, nem pedig a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, annálfogva a panaszlott földesúr a követelt egyházi szolgáltatásban közigazgatási úton nem volt elmarasztalható s a róm. kath. hitfelekezethez nem tartozó földesúr elleni követelésével a panaszos hitközség a vitatott dologi jog érvényesítése végett polgári perútra volt utalandó. Az egyetemes közgyűlés örvendetes tudomásul veszi a miniszteri leiratot. 98. (Zs.) Ugyanazon jegyzőkönyv ugyanazon pontjánál felvétetett a dunáninneni egyházkerület idei közgyűlésének jegyzőkönyvi 47 pontja, a melylyel a tatai ref. egyházmegyének az ácsi evang. hívekre vonatkozó sérelmes határozatát, továbbá egy megyeresi birtokos révkomáromi evang. egyháztagnak református egyházi adóval való megterhelését, panaszképen intézkedés végett felterjeszti. Minthogy az iratokból nem derül ki, hogy az ev. ref. egyház sérelmesnek jelzett határozataihoz a mi egyházunk részéről minő vagyoni érdek fűződik, az egyetemes közgyűlés az ügyet bővebb felvilágosítás végett visszaszármaztatja a dunáninneni egyházkerületnek. 99. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 84. pontja kapcsán felvétettek a dunáninneni és a tiszai egyházkerületek felterjesztései, a melyekben panaszolják, hogy a vallás- és közoktatásügyi kormány kijelentette, hogy többrendbeli iskolától tanerőváltozás esetében megvonja az államsegélyt, mert az iskolákban 30 tanulónál kevesebb van. Az egyetemes közgyűlés elhatározza, hogy utalással arra, miszerint a szóban forgó iskolákban a tanulók számának csökkenése csakis ideiglenes és átmeneti
