Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1906. november 7
33 egyház részére fentartott alapítványi ügyek állásáról tájékozást szerezzen és az egyház jogainak 59. megóvására és érvényesítésére a szükséges lépéseket megtegye. Az 1791. évi XXVI. t.-cz. 12. pontjában kimondatott, hogy az elfoglalt templomok, iskolák és alapítványokra nézve a status quo fentartatik, úgy hogy ezentúl sem az evangélikusok a katholikusoktól, sem megfordítva, foglalás czímén semmit vissza nem követelhetnek, kivétel tétetett azonban a Szirmay-, Hrabovszky- és Apaffy-féle alapítványokra, a melyekre az evangélikusok igénye, a mennyiben azt bizonyítékokkal kimutathatják, fentartatott. A Szirmay- és Hrabovszky-féle alapítványokkal a magyar törvényhozás többször foglalkozott. Az evangélikusok sérelmi felterjesztéseiben ennek a két alapítványnak az ág. hitv. evangélikusoktól elvétele mint állandó sérelmi panasz szerepelt. A III. Károly által a vallásügyek tárgyalására — de negotio Religionis — kiküldött bizottságban már tárgyaltattak ezek az alapítványok, az 1723. évi CXX., 1729. évi XVII. t.-cz. is foglalkoztak velük, egyéb azonban nem történt, mint az, hogy a király fentartotta magának ezen alapítványok megvizsgálását és az eredményhez való intézkedést. Az Apaffy-féle alapítványról a régi törvényekben nincsen szó. Valószínűleg léteznek a mi egyetemes levéltárunkban is ezen ügyre vonatkozó iratok, de ezekre a levéltár ez időszerinti hozzáférhetetlensége miatt eddig hozzá nem juthattam, a miért is első sorban a m. kir. országos levéltárhoz folyamodtam, a hol a kutatási engedélyt megnyerve, nagymennyiségű irományok átkutatása után a következő adatokat találtam : Az udv. kanczelláriai levéltárban 1774. évi 1346. szám alatt fekszik a thuróczi konvent egy másolati kiadványa Hrabovszky Péter latin nyelven szerkesztett 1653-ban kelt végrendeletéről. Ebben a végrendeletben Hrabovszky Péter de Hrabona a bártfai ágostai iskolában hagyott egy summa pénzt, a melynek jövedelméből egy rendkívüli theologiai tanárt fentartani kötelesek és kötelesek ezenfelül négy jóindulatú és reményű tanuló ifjat, két tót, egy német és egy magyar ifjút, mindegyiket három éven át az akadémiákra küldeni, mindegyiket 100 frt költségen, a jövedelemfelesleg az Alumneumra fordítandó. Hrabovszky Péter be nem várván halálát, 1657. évi január 16-án a bártfai városi tanács kezéhez lefizetett 6510 magyar aranyforintot (egyenértékű 5425 rhénuszi forinttal), a melynek felvételét a bártfai tanács a szintén az országos levéltárban fekvő elismervénye szerint nyugtázott és kötelezte magát ezen a kamatokból 7171 forintra kiegészítendő tőkének jövedelmeit az ágost. hitv. evang. iskola czéljaira „in commodum Scholae Nostrae Status Evangel invariate Confessioni Augustanae addicti" fordítani. Az ellenreformáczió bekövetkeztével Bártfa város lakosainak nagyobb része katholizált és a tisztán katholikusokból álló városi tanács 1674-ben a Hrabovszky-féle alapítványt elvette és a város vagyonába beolvasztotta. A bártfai tanács ugyan ezt a későbbi tárgyalások folyamán tagadta és úgy akarta feltüntetni a dolgot, mintha ez a pénz az eredetileg evangelikus vallású tanácsosok kezén veszett el, de ezen kifogás alaptalan volta kitűnik a helytartótanács felhívására Bártfa város tanácsa által 1784. évi 14721. szám alatt beküldött kimutatásból, a melyben az is foglaltatik, hogy a bártfai városi tanács az alapítványt 1674-ben a lutheránusoktól elvette. II. József az udvari kanczellária útján foglalkozott ezen ügy gyei. A kanczellária és a helytartótanács elutasítandónak vette a bártfai evangélikusok folyamodványát, mert az igényt nem találta eléggé megindokoltnak. II. József a kanczellária előterjesztését helybenhagyta azzal a jóakaratú toldással, hogy „vacante autem normális Professons alicujus munero etiam Protestantes una cum Catholicis ad concursum admittantur, et inter eos il le, qui reliquos capacitate superat eligatur". A helytartótanács az elutasítást közlő leiratban nagy kegyesen kijelentette, hogy szabadságában áll a katholikusoknak gyermekeiket az elemi iskolába küldeni és ha egy tanári szék üresedésben lesz, erre protestáns is pályázhat és a pályázók közül az, a ki a legjelesebb lesz alkalmazandó. A bártfai evangélikusok ezzel nem elégedtek meg. 1786-ban újra folyamodtak, engedtessék meg igényüket per útján érvényesíteni. Ezt a kérelmet teljesítendőnek vélte a kanczellária és a király az előterjesztést jóváhagyta. Néhány évvel később már I. Ferencz idejében újból folyamodtak az evangélikusok, most már a négy ág. hitv. evang. szuperintendenczia, hogy taníttassanak ki arra, hogy miként és mily módon bizonyítsák be a Hrabovszky- és Szirmay-féle alapítványokra vonatkozó igényüket. A kérdés hosszasan tárgyaltatott megint az udvari kanczellária által és a kir. jogügyek igazgatójának véleménye is kikéretett, a ki magánjogi természetűnek véleményezte a Hrabovszky-alapítványra vonatkozó igényt, a miért is az evangélikusokat ezen igényükkel a rendes perútra utasítandónak vélte. A Szirmay- és Apaffy-féle alapítványokra, miután az ezekre vonatkozó iratok sehol sem voltak feltalálhatók, véleményt nem adhat. A király ezen előterjesztést 1795 május 11-én elfogadta, mindazonáltal szabadságukra hagyta az evangélikusoknak, ha perelni nem akarnak, esetleg újabb bizonyítékokkal előállhatni. 15
