Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1906. november 7
27 48. (H.) Kapcsolatban az előző ponttal és vonatkozással a levéltárosi jelentés 2-ik 48-49. pontjára is, olvastatik Sztehló Kornél egyetemes ügyész következő indítványa: A magyarhoni ág. hitv. evang. egyház története okirati kutatások alapján még nincsen megírva. A magyar protestáns irodalmi társaság a magyar protestáns egyháztörténeti adattárban sok becses kútfőt közölt immár, de ezen adatok elenyészően csekély töredékét képezik azon nagyszámú becses történelmi adatoknak, a melyek az esperességi levéltárakban, egyes egyházak sekrestyéiben, sőt többnyire a lelkészek lakásán, csaknem kizárólag nem tűzmentes helyen szerteszét hevernek és a tűzveszélytől eltekintve, mindig, ha egy lelkészi állás megüresedik, az elkallódás veszélyének vannak kitéve. A mult századokban általában szokásos volt, hogy nemcsak az illető egyházközséget, de magát az egyetemes egyházat érdeklő dolgok is a lelkész által az anyakönyvben megörökíttettek, sőt ebbe foglalták az egyházat érdeklő jogügyleteket is. Ezért a régi anyakönyvek sok becses egyháztörténeti adatot tartalmaznak, a melyek csak a szorgalmas, szakavatott gyűjtőre várnak, hogy az elenyészés veszélyétől megóva, majdan egy nagy munkában, a melyben a magyarhoni egyház története oknyomozó kutatások alapján meg lesz írva, feldolgoztassanak. Egyháztörténeti emlékeink és kútforrásaink megőrzése ezért az egyetemes egyház érdeke. Ezen érdek parancsolólag követeli, hogy azok az országban elszórt kútforrások, a központban biztos helyen, szakszerű levéltári kezelés által hozzáférhetővé téve, összegyűjtessenek és megőriztessenek. Egyetemes levéltárunk a szentkirályi-utczai házunkban egy új tágas és kényelmes helyiségre tett szert. A helyiség tehát, a hol az országban elszórt egyháztörténeti kútfők összegyűjtve elhelyezhetők, rendelkezésünkre áll. Csak az összegyűjtést és azután a levéltárnak újabb szervezését kellene foganatba venni. Ezekre való tekintettel indítványozom, méltóztassék az egyetemes egyházi közgyűlésnek elrendelni: hogy az esperességi levéltárakban és az egyes egyházközségekben őrzött régi okiratok, anyakönyvek és jegyzőkönyvek a XVI., XVII. és XVIII. századokból, 6 hónap alatt az egyetemes egyház levéltárában helyeztessenek el, hogy a levéltár berendezésére és annak a buvárkodók részére is hozzáférhetővé tétele mellett leendő kezelésére új levéltárnoki állás rendszeresítessék, úgy hogy az egyetemes egyház levéltára az esti órákban legalább az abban kutatni szándékozóknak naponként nyitva legyen. A levéltárnoki állást ideiglenesen az elnökség, véglegesen a jövő évi közgyűlés töltené be. Az ezzel összekötött javadalmazást már az idei közgyűlés állapítaná meg oly összegben, hogy ezzel a levéltárnoktól követelt munka, naponként 2—3 óra, megjutalmazva legyen. A kútforrások összegyűjtésével és beszolgáltatásával a püspökök felügyelete mellett az esperesek lennének megbízva. Kérelem lenne végre intézendő a családi magánlevéltárak tulajdonosaihoz, hogy azon egyháztörténeti kútfőknek, a melyek levéltáraikban őriztetnek, katalógusát az egyetemes egyház levéltárával közöljék, hogy a kutatók a magánlevéltárakban nagy mennyiségben meglevő becses adatoknak ismeretére jussanak. Budapesten, 1906 október 18. Az indítvány alapján kiküldi az egyetemes közgyűlés Zsilinszky Mihály és Gyurátz Ferencz elnöklete alatt Sztehló Kornél, Góbi Imre és Mikler Károly tagokból álló bizottságot azzal a megbízással, hogy kidolgozva az egyetemes levéltár szervezése tervezetét, azt a jövő évi rendes közgyűlés megtartása előtt terjessze be az elnökségnél. 49. (H.) A mult évi jegyzőkönyv 49. pontjánál olvastatnak Góbi Imre levéltárosnak a levéltár szervezésére vonatkozó következő javaslatai : Az egyetemes levéltár betűrendes katalógusának elkészítése módját illetőleg szerény véleményem az, hogy mindenekelőtt a czédulakatalogust kellene nagyon gondosan revideálni. Revizió alatt nemcsak a szűkszavú, határozatlan fogalmazású czéduláknak érthető és szabatos fogalmazásúakkal való helyettesítését értem, hanem magokkal az iratokkal való összehasonlítását is, annál is inkább, mivel csak így lehetne megállapítani, megvannak-e valósággal is azok az iratok, melyek a czédulákon fel vannak jegyezve? Ezt tartom a legtöbb időt igénylő munkának, olyannak, melyet csak a felelős levéltáros végezhetne el. A revíziót követné az időrendnek és némi tárgyi csoportosításnak szemmeltartásával készítendő betűrendes katalógus munkábavétele, melyben már leírók és másolók is segíthetnék a levéltárost. Ha olyan ember vezeti a munkát, a ki naponként szentelhet rá néhány órát, egy év, legkésőbben másfél év alatt a katalógus elkészülhet és nyomtatásban megjelenhet. A sajtó alá készítés és a kinyomatás költségeit előre pontosan megállapítani nem lehet. A Hornyánszky-czégnek idecsatolt ajánlata szerint és nyolcz nyomatott ívet véve alapul, és csupán a leírók és a nyomda költségeit véve számításba, a katalógus 2000 példányban körülbelől 1000—1200 koronába kerülne. A nyomdai kiállításra, a papiros minőségére és a füzet alakjára vonatkozólag a mellékelt papír-minta és nyomdai költségelőirányzat nyújt tájékozást. A közgyűlés e javaslatokat, az egyetemes levéltár szervezési tervezetének kidolgozásával az előző pont szerint megbízott bizottsághoz rendeli áttétetni. 14*
