Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1905. november 8
36 77—80. 5. A nyugdíjat pótló egyetemes kegy díj-alapnak, az 1904. évi zárszámadása szerint, volt bevétele: előző évi maradvány 21,228 kor. 42 fill., a közalapból az 1904. évi jutalék 9600 kor., kamatból 834 kor. 70 fill., összesen 31,663 kor. 12 fill. Kiadás kifizetett kegydíjakra 9802 kor. 86 fill. Maradvány egyenleg 21,860 kor. 26 fill. Kegydíjat élveznek a következő nyugalomba vonultak: 1. Kiss Lajos bobai 420 kor., 2. Alexy János poltári 800 kor., 3. Pántyik János resiczai 480 kor., 4. Hafenscher Károly sárvári 600 kor., 5. Krno András cserencsényi 400 kor , 6. Hrencsik Károly selmeczbányai 800 kor., 7. Hetyey Mór csikvándi 600 kor., 8. Höncz Adolf matheóczi 600 kor., 9. Michäelisz Izidor kőszegi 400 kor., 10. Matisz János sikátori 480 kor., 11. Bucsek Gyula podluzsáni 800 kor., 12. Roy Pál kochanóczi 660 kor., 13. Mocko János csácsói 800 kor., 14. Borcsa Mihály bácsfalusi 800 kor., 15. Pálovics Lajos kuntaploczai 660 kor., 16 Pósch Frigyes levéli 600 kor., 17. Geduly Elek Ferencz tiszai püspöki missionárius 480 kor., 18. Laucsek Jónás vadosfai 800 kor., 19. Ábrahám Vilmos alsó-pinczédi volt lelkész 800 kor., 20. Fadgyas Pál volt győri vallástanító 660 kor. 21. Klirno Mihály volt boczabányai lelkész 660 kor. Á kegy díjazottak közül a már előbb elhalt kettőn kívül a mult évben öten haltak meg. — Hat év óta tehát összesen 26 lelkész ment nyugalomba, mely ténykörülmény kézzelfogható czáfolata az egyetemes nyugdíjintézettel szemben elhangzott azon kicsinylő érvelésnek, hogy az egyetemes nyugdíj annyira csekély, hogy azt alig fogja valaki igénybe venni. íme, egyelőre csak a nyugdíjat pótló kegydíj állott nyitva s eddig már 26-an vették igénybe, a kik a munkában összeroskadtak. A gyakorlati élet szükség-kényszere tehát nyomósabb és erősebb az elméleti feltételezésnél. 6. Az egyetemes nyugdíjintézet ügymenete fennakadás nélkül halad szabályos útján. Tudomásul vétetik. 78. (G.) A nyugdíjintézeti jelentés kapcsán tárgyaltatott Kolbenhayer Samu nagyklirtösi lelkész felebbezése a nyugdíjintézeti bizottságnak azon határozata ellen, melylyel ő a nyugdíjintézetbe való utólagos felvétele iránt intézett folyamodványával ismételve elutasíttatott. Nevezett lelkész ugyanis a nyugdíjintézet életbeléptekor özvegy s 65 éves lévén, a szabályrendelet 7. §-ában megállapított kivétel jogával élve, a nyugdíjintézetről önkényt lemondott s tagul be nem lépett. Utóbb azonban újból megnősülvén, az iránt folyamodott, hogy most már felvétessék az egyetemes nyugdíjintézet tagjául ; ámde a nyugdíj intézeti bizottság, a szabályrendelet 18. §-ának b) pontja alapján, vagyis az aggkorban történt házasságkötésből a nyugdíjintézetre háramló veszélyeztetés miatt, e kérelmet nem találta teljesíthetőnek. A közgyűlés a nehézményezett határozatot az egyetemes nyugdíj intézeti szabályrendeleten nyugvónak s így a bizottság eljárását szabályszerűnek és helyesnek találja. Mégis minthogy felfolyamodónak házassága óta már hat esztendő folyt le s így a nyugdíjintézetnek oly értelmű veszélyeztetése, a milyen ellen a szabályrendeletnek az elutasító bizottsági határozat alapjául szolgáló 18. §. b) pontja nyújt védelmet, most már tulajdonképen nem forog fenn : ennélfogva a közgyűlés méltányossági tekintetből s kivételesen megengedi, hogy felfolyamodó az egyetemes nyugdíjintézetbe jogosult tagul utólagosan felvétessék oly feltétel mellett azonban, hogy köteles visszamenőleg az összes évekre eső tagsági járulékokat 5°/ 0-tóli kamattal, az ügyvivő részletes kiszámítása alapján 688 kor. 32 fill.-t tevő összegükben egyszerre a folyó 1905. év végéig, a nógrádi esperességí pénztár útján az egyetemes nyugdíj intézeti pénztárba befizetni. 79. (G.) Ugyanazon pontnál tárgyaltatott a bányai egyházkerület ez évi közgyűlésének 35. jegyzőkönyvi szám alatt intézett felterjesztése az iránt, hogy az egyetemes közgyűlés a püspöki külön nyugdíj megvalósítása czéljából a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék. Egyszersmind bejelenti az egyházkerület, hogy addig is, míg e kérdés az egyetemes nyugdíjintézet keretében megoldást nyerne, közgyűlésileg elhatározta, hogy püspökének, az egyetemes nyugdíj intézeti szabályrendelet 27. §-a szerint megállapítandó munkaképtelenség esetére, egyéb nyugdíjigényén kívül 4000 kor. évi nyugdíjat, özvegyének pedig szintúgy más nyugdíján felül évi 1200 kor. ellátási díjat biztosít, előleges havi egyenlő részletekben, saját egyházkerületi pénztárából. Ennek ellenében a püspök tartozik rendszeresített püspöki illetményének, — hozzászámítva a báró Baldácsy-alapítványból járó illetményt is, — 5%-tóliját az egyházkerületi pénztárba évenkint befizetni. Az egyetemes közgyűlés a bányai egyházkerületnek saját hatáskörében tett ezen intézkedését tudomásul veszi. Egyébiránt a maga részéről, a püspöki külön nyugdíj egyetemes létesítése czéljából bármely intézkedést, az egyetemes nyugdíjintézet mathematikai mérlegének közelálló revisiójára való tekintettel, nem lát időszerűnek. 80. (H.) A mult évi jegyzőkönyv 81. pontjánál olvastatik a selmeczbányai ág. hitv. evang. lyceum kormányzásával megbízott iskolai tanácsnak az 1904-—1905. tanévben kifejtett működéséről szóló, jegyzőkönyvi kivonat alakjában szerkesztett jelentése :
