Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1905. november 8

30 65- kor. esetleg a 34/250 kor. 80 fi 11.-nek gyümölcsöztető elhelyezése után nyerendő, eddig még el nem számolt időközi kamata, a káplántartás czímén 1904. évben felmerült és 1905. év folyamában még felmerülendő szükségletek fedezésére előreláthatólag elegendő lesz; a menynyiben pedig nem így volna, a beérkező számadás során beigazolt s elfogadhatónak talált túlkiadásnak megtérítése iránt annak idején azonnal fogok intézkedni. Budapest, 1905 május 4. A miniszter meghagyásából : dr. Axamethy Lajos, min. tanácsos, és az egyetemes felügyelőnek erre adott következő válaszát : Nagyméltóságodnak folyó évi május hó 5-én 38,939/905. szám alatt kelt nagybecsű leirata folytán mellékelve tisztelettel bemutatóin a dunáninneni, dunántúli és tiszai ág. hitv. evang. egyházkerületek által a káplántartási kongruáról szóló 1904. évi számadásokat az igazoló okmányokkal együtt oly megjegyzéssel, hogy a bányai egyházkerület részéről a lefolyt 1904. évben sem lett a kongrua-segély igénybe véve. Nagyméltóságodnak 1904. évi június 16-ról 38,495. sz. alatt kelt nagybecsű leirata az egyházkerületek miheztartása végett egész terjedelemben a mult évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvébe 68. pont alatt fel lett véve, minthogy azonban a mult évi egyetemes közgyűlés csak 1904. évi deczember hó 8-án fejezte be tárgyalásait és így a jegyzőkönyv csak a folyó év elején volt az egyházkerületeknek megküldhető, már ez okból sem tehettek eleget az egyházkerületek azon felhívásnak, hogy a kérdéses átalánynak 1904. évi összegéről ugyanazon év deczember havában beszámolhassanak. De ettől is eltekintve lehetetlenség lett volna az 1904. évben és lehetetlenség a jövőben is az, hogy az egyházkerületek elszámolásaikat a fent jelzett leiratban megjelölt határidőben, vagyis mindenkor az illető év végén beterjeszszék, a mennyiben a vonatkozó számadások az egyházkerületek évi számadásaiban felveendők, ezeknek keretében szabályszerűen megvizsgálandók, a mi csakis az igazoló okmányok felmutatásával történhetik és csak ennek megtörténtével terjeszthetők fel Nagyméltóságodhoz a káplántartási átalányról szóló számadások. Midőn tehát e körülményt a számadások megkésése tekintetében a múltra nézve mentségül elfogadni kérném, egyúttal azt a kérelmet terjesztem elő, hogy a jövőre nézve a számadások beterjesztésének határidejét a számadási évet követő év első felének végéig kiterjeszteni méltóztassék. A mi az eddig folyósított, de fel nem használt évi átalányokat illeti, tény az, hogy egyházkerületeink a segédlelkészek tartására évente rendelkezésre bocsátott átalányösszegeket a kitűzött czélra, az erre vonatkozólag érvényben álló szabályok korlátain belül felhasználni képesek nem voltak. Ámde ez első sorban épen az érvényben álló szabályok szűk korlátainak tulajdonítandó, a melyek nem a valódi szükségletnek, hanem csakis a tüzetesen körülírt ritkábban előforduló eseteknek kielégítését engedik meg. Igazolják ennek valóságát a múltnak tapasztalatai, a melyek szerint a tágabb értelmezés alapján utalványozott segélyek is kifogás tárgyát képezték. És ezért legyen szabad Nagyméltóságod szíves figyelmét arra felhívnom, hogy a káplántartási átalánynak egyházunk rendelkezésére bocsátása csak akkor fogja az igazi szükségletet kielégíthetni, ha az e részben érvényben álló szabályok szűk korlátai megfelelően tágíttatnak. Nagyméltóságod végül felhívni méltóztatott, hogy a káplántartási átalány kezelésénél 1903. év végével mutatkozó 26,250 kor. 80 fill.-t, valamint az 1904. évre folyósított 8000 kor.-ból feleslegesnek látszó 2800 kor.-t vagyis együtt 29,050 kor. 80 fill.-t fizettessem vissza. Eltekintve attól, hogy a jelen esetre az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-cz. határozmányai nem alkalmazhatók, mert a káplántartási átalány, a mely a kongruatörvényen alapul, nem tekinthető elszámolás alá eső előlegnek, Nagyméltóságod e felhívását csakis mult évi leiratának figyelmen kívül hagyásával történt tévedésnek tartom, a mennyiben a mult évben kibocsátott 38,495. számú leirat szerint az 1900—1903. évekre kiutalt összesen 32000 kor.-t a további nyilvántartásból töröltetni és egyúttal utasítani méltóztatott, hogy az 1904. évre folyóvá tett 8000 kor.-val együtt mutatkozó 34,250 kor. 80 fill.-nyi pénzmaradványt számadási kötelezettség mellett tovább kezeljem, azt az 1900. évi 95,722. számú rendeletben mondottak értelmében felhasználjam és ez összegről valamint az esetleges időközi kamatokról 1904. év végén, illetve azontúl minden év végén szabályszerűen elszámoljak. Minthogy pedig e meghagyás az egyetemes közgyűlésnek be lett jelentve, a közgyűlés által pedig tudomásul véve és így én nem vagyok abban a helyzetben, a visszafizetés iránt rendelkezni, kérem a visszafizetés iránti felhívást hatályon kívül helyezni és erről miheztartás végett az összeg átvételére és elszámolására utasított budapesti IX. ker. állampénztárt értesíteni. Fogadja Nagyméltóságod stb., mely leirat és válasz az egyházkerületekkel közöltetvén, a dunáninneni egyházkerület indítványozza, hogy a miniszter kéressék fel a káplántartási kongrua további folyósítására azzal, hogy az évi 8000 kor. összegből az egyes kerületeknek közvetlenül juttasson 2000—2000 kor.-t utólagos elszámolás mellett.