Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1905. november 8

3 1. (P.) A Deák-téri templomban lefolyt ünnepélyes istenitisztelet végeztével a nagy 1. számban megjelent egyházi képviselők a pesti gyülekezet iskolai dísztermében összegyülekezvén, az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő következő üdvözlő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: . 1 „ ^ főtisztelendő Egyetemes Közgyules! Megilletődve tekintek körül e teremben, midőn a magyarhoni ág. hitv. evang. egyet, egyház képviselőit, az egyházi ügyek iránt érdeklődő tagokat ily szép számmal együtt látom. Mély tisztelettel és megilletődéssel üdvözlöm magyarhoni ág. hitv. evang. egyházunk egyetemes gyűlését. Midőn sötét felhők borítják az eget, habár tudjuk, hogy a felhők mögött ragyog a fényes nap, a legtöbb embernek hangulata önkéntelenül komolylyá változik, különösen ha a felhő zivatart enged sejtetni. Ám a zivatar elől a biztos hajlék még nyújt menedéket, de vannak természeti erők, a melyekkel szemben az emberi előrelátás tehetetlen. Például a földrengés a legszilárdabb épületet is romba döntheti. Hazánk egét sötét felhők borítják. Evangélikus egyházunk jogi önállósága kétségtelen, ámde a történet tanúsága szerint hazánk közviszonyai és evangelikus egyházunk állapota között a kölcsönhatás tagadhatatlan. Századok tanúsága megdönthetetlen történeti igazságként hirdeti, hogy evangelikus egyházunk és hazánk alkotmánya szorosan összefügg. Más a számunkra kijelölt tér, a melyen egyházi közügyeink intézésére hívatva vagyunk és más, ettől elkülönített feladat az, melyet mindnyájan mint honpolgárok teljesíteni kötelesek vagyunk ; ámde mégis minden egyes emberre nézve felette nehéz, hogy, midőn egész valóját átható érzelmek uralják, ő mindenkor szorosan, egész szabatossággal megtarthassa azt a vonalat, a mely a jogilag elkülönített működési tereket egymástól elválasztja. De bár a feladat nehéz, erre mégis mindenkor törekedni kell. Egyházi tanácskozásaink tüzetes feladata az egyházi ügyek közigazgatási menetének biztosítása és ez által fentartása ama keretnek, a melyben az egyház magasztos eszményi feladatain való munkálkodásra vagyunk hivatva. A vallási élet fejlesztése, a hit igazságainak hirdetése, a keresztyéni erkölcsnek tanításban, tettekben való terjesztése, ez az egyház legfőbb és legmagasztosabb feladata; az egyházjog csak a külső keretet adja, a melyben a vallásos élet működése legbiztosabban történik. Ezért, főtisztelendő közgyűlés, habár mély aggodalmak között fogtam ezúttal ama feladat teljesítéséhez, a mely reám egyházain bizalma folytán hárul, hogy az egyetemes gyűlésen egyházi közigazgatási ügyeinknek elintézésével emberileg lehetőleg legnagyobb tárgyilagossággal foglalkozzam, a rövid utalás arra, hogy a helyzet, a mely jelenleg hazánk közviszonyait uralja, többé-kevésbbé körünkben is érezteti hatását, mellőzhetlen volt. Azt hiszem, hogy jobb mindig nyíltan szembe nézni az z a1, a mi aggodalmat kelthet, mint takargatni és titkolni. Európa-szerte szervezett pártokban mozog a politikai élet, de a mitől az egyházi téren óvakodnunk kell, az épen az, hogy az egyház párttusák színhelye legyen. Mindenki előtt lebegjen az egyház magasztos feladata, a mely képes legyen egyesíteni azokat, a kiket egyébként a közélet néha nemcsak elválaszt, de egymással szembe is állít. Különben, főtisztelendő egyetemes közgyűlés, bármily aggodalmas legyen a helyzet, bármily sötét felhők borítsák hazánk egét, úgy hogy aggodalom szállja meg lelkünket: keressünk biztató jelenségeket és keressünk biztos irányítást. Azt a biztos irányítást pedig hol találjuk ineg? Ha a jövőbe tekintünk, nem találjuk azt; az a gyarló emberi elme előtt el van fedve. A jelen körülmények mérlegelésénél nehéz a teljes elfogulatlanság. A múltba tekintsünk tehát vissza, onnét merítsünk tanulságot és reményt. Magyarhoni evangelikus egyházunk múltja tanúsítja azt, hogy a vallásszabadság kivívásáért és alkotmányunk sérthetetlenségéért folyt küzdelmek oly annyira egybe vannak forrva, hogy minden egyes mozzanatánál nehéz megmondani, melyik volt a vallásszabadságért folyó küzdelem és melyik volt a haza fenmaradásáért folytatott harcz; oly annyira, hogy sokszor lehetetlen megmondani, hol végződött az egyik és hol kezdődött a másik. Ez oly történeti igazság, a mely felette áll minden pártvéleménynek. E megdönthetlen történeti igazság mellett egyházunk története még más biztosító és biztató tanúságot is szolgáltat: azt a nagy tanúságot, hogy a lelki erő mindig diadalmaskodik az anyagi erőn; hogy a jog csak addig érdemli meg ezt a nevet, hogy a törvény csak addig érdemli meg a jog és törvény nevét, a míg erkölcsi elveken sarkallik, a míg a jog, törvény és alkotmány ethikai alapon áll. Az a jognak vagy törvénynek nevezett valami, a melynek nincsen ethikai alapja, az voltaképen nem jog többé, annak neve hatalom vagy önkény, mely ellentétben áll a jog és törvény magasztos fogalmával. Nemcsak magyarhoni protestáns egyháztörténetünk tanúsítja ezt; tanúsága ez az egész világ történelmének. Avagy a keresztyénségnek diadala a pogányság felett nem az erkölcsi eszme diadalát jelenti-e az anyagi erőszak felett?! Es ezért, főtisztelendő egyetemes közgyűlés, midőn mai tanácskozásunkat megnyitom és mély tisztelettel üdvözlöm egyházunk ez egyetemes gyűlésén megjelent képviselőit, teszem ezt azzal a reménynyel, hogy az erkölcsi elv diadalában vetett hit most és mindenkoron egyházunk minden tagjában él, hogy ép oly törhetlentil él egyházunk minden tagjában a protestáns autonomiához való szilárd ragaszkodás, hogy ép oly törhetlenül él mindnyájunkban az óhaj hazánk felvirágzásáért. Még egyszer mély tisztelettel üdvözölve a megjelenteket, egyetemes gyűlésünk tanácskozását megnyitom. í*