Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1904. november 9

9. §. Az alapítványi hatóság- az alapítvány rendes kezelését egy az illető közgyűlés által választott bizottságra, vagy a pénztárosra és gondnokra is bízhatja, a rendelkezés és ellenőrzés azonban mindig az alapítványi hatóság joga és kötelessége. 10. §. Ha vita támad az iránt, hogy melyik alapítványi hatóság illetékes, azt az egyetemes közgyűlés dönti el. 11. §. Az alapítvány elfogadása. Arra, hogy egy az ágostai hitvallású evangélikus egyház, illetve ezen egyháznak az I. pontban körülírt czéljaira rendelt alapítvány jogi léteit nyerjen, megkívántatik, hogy az alapítvány az alapítványi hatóság részéről elfogadtassék. Az alapítványt elfogadó, vagy annak elfogadását megtagadó határozat ellen a közgyűlés bármely tagja, valamint az alapító is az egyetemes közgyűlésig felebbezéssel élhet. 12. §. Azok az alapítványok, a melyek az egyház vagyoni megterheltetésével járnak, csakis a felsőbb egyházi hatóság jóváhagyásával fogadhatók el és csak ennek részéről történt jóváhagyás után nyernek jogi léteit. 13. §. Nem fogadhatók el oly alapítványok, a melyek egyházi czél ürügye alatt nemzetiségi vagy államellenes és az egyház érdekével meg nem egyező czélok támogatására irányulnak. 14. §. A püspöknek kötelessége arra ügyelni, hogy ilyen czélokat támogató alapítványok létre ne jöjjenek és ha ilyenek létezéséről bármikor tudomást szerez, köteles erről a legközelebbi kerületi közgyűlésnek jelentést tenni, a mely ha az alapítványt elfogadhatónak illetve megengedhetőnek nem találja, azt megsemmisítési indítványnyal az egyetemes gyűléshez felterjeszti. Az alapítvány létesülése vagy megsemmisítése iránt az egyetemes közgyűlés végérvényesen határoz. 15. §. Az alapítvány visszautasítása vagy megsemmisítése esetében a már felvett vagyonérték az alapítónak visszaadandó és ha ez nem volna lehetséges, az illetékes biróságnál letétbe helyezendő. 16. §• Mihelyt az egyházi elöljáróság akár hivatalos, akár magánúton annak tudomására jut, hogy valaki az evangélikus egyházat érdeklő alapítványt tett, azonnal köteles az alapítvány biztosítása és befizetése iránt a megfelelő intézkedéseket megtenni és ezt az egyházi közgyűlésnek vagy képviselőtestületnek, ha pedig az alapítvány valamely felsőbb hatóság kezelése alá tartozik, a felsőbb egyházi hatóságnak bejelenteni. Ha addig is, míg a közgyűlés jogérvényesen határoz, az alapítvány elfogadása vagy biztosítása iránt sürgősen intézkedni kell, eziránt az egyházi elnökség a közgyűlés jóváhagyásának fentartása mellett azonnal intézkedik. 17. §. Ugyanez a kötelessége a felsőbb alapítványi hatóságok elnökségének, illetve az egyetemes felügyelőnek is, ha akár közvetlenül, akár az alsóbbfokú hatóság jelentéséből értesülnek oly alapítványról, mely őket vagy felettes hatóságukat érdekli. 18. §. Az alapítólevél. Az alapítványi hatóság köteles, mihelyt valamely hatásköre alá tartozó alapítványról értesül, az alapítólevelet és ha az alapítvány végrendeletben tétetett, a végrendelet hiteles másolatát megszerezni. Ha az alapítvány szóval, vagy nem teljes bizonyító erővel bíró okiratban (1868 : 54. t.-cz. 167. §,) tétetett, az alapító, ha pedig végrendeletben tétetett, a végrendeleti örökös, esetleg a végrendeleti végrehajtó szabályszerű alapítólevél kiállítására felhívandó és ha azok e felhívásnak eleget nem tennének, úgy az alapítólevél, az alapító, illetve a végrendelet intézkedéseinek megfelelőleg, az alapítványi hatóság által készítendő el. Ha a törvény az alapítólevél jogérvényességéhez bizonyos alakszerűséget kívánna, az alapító, ha életben van, felhívandó, hogy ezen alakszerűségeket teljesítse.