Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1904. november 9

31 67. (Zs.) Ugyanazon jegyzőkönyv 61. pontjánál jelenti a dunáninneni egyházkerület,67—68. hogy a káplánkongruát ez idő szerint csak a losonczi káplán élvezi. Tudomásul vétetik. 6$<--(Zs.) Az előző ponttal kapcsolatban felolvastatott a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minister úrnak következő rendelete: 38.495. szám. Méltóságos Báró, Felügyelő Úr! A f. é. április 29-én 13. sz. a. kelt becses felterjesztésével hozzám juttatott és a magyarhoni ág. hitv. evang. egyetemes egyház 1900—1903. évi káplántartási átalányára vonatkozó számadást megvizsgáltattam és mindenekelőtt a számadás kiállítása, formája és az ezzel kapcsolatos egyéb teendők tekintetében óhajtom Méltóságod becses figyelmét következőkre tisztelettel felhívni. 1. A számadás „Kiadás" hasábjába csak azon összegek állíthatók be, melyek az arra igényjogosult egyének kezéhez tényleg kifizettettek. Nincs megengedve tehát ebben a hasábban oly összegeknek részben vagy egészben való elszámolása, melyek az egyetemes egyház által a különböző egyházkerületek javára további fölhasználás végett átengedtettek, mert ezen összegek tettleg fel nem használt része épp oly pénzmaradvány, mint az egyetemes egyháznál tovább kezelt készlet. 2. Az 1900. évi 95.722. sz. leirat értelmében kiérdemelt összegek közvetlenül az igényjogosultak vagyis a segédlelkészek nyugtájára és kezéhez fizetendők. Nincs megengedve tehát a segédlelkészi díjaknak az illető segédlelkész helyett a segédlelkészt tartó lelkész, munkaképtelen, vagy javadalma egy részének élvezete mellett nyugalmazott lelkész, végre a lelkészi özvegyek nyugtájára és kezéhez való kifizetése. 3. A nyugtatvány szövegében mindenkor kitüntetendő, hogy a nyugtázott összeg az 1898. évi XIV. t.-cz. alapján jár, mely időtartamra szól, mely lelkészi állomáson és mely okból teljesíttetett a segédkezés. S mindezen adatok a kerületi esperes által a nyugtán láttamozással igazolandók. 4. Nem díjazhatok a segédlelkészek olyan állomáson töltött szolgálataikért, mely állomások a kongruás lelkészségek közé fölvéve nincsenek. Ezt különben már az alapvető 1900. évi 95.722. számú rendelet is hangsúlyozza, az 1898. évi XIV. t.-cz. folyományaképen. Épp ezért a szkálnoki segédlelkész és a magyarhermányi lelkészözvegy nyugtáját tulaj donképen vissza kellett volna utasítanom. Mérlegelvén azonban ama nehézségeket, melyekkel már kifizetett és az érdekeltek által jóhiszemtíleg fel is használt összegek visszakövetelése jár, s melyek már eleve valószínűvé teszik, hogy azokat behajthatlanság czíméni egészben vagy részben elengedni, vagy törölni keilend, az itt szóban lévő egyenként 250 ^együttvéve 500 koronának megtérítésétől ez egyszer kivételesen és csakis méltányosságból eltekintek. Fel kell azonban kérnem Méltóságodat, méltóztassék oly intézkedések megtételéről gondoskodni, melyek alapján az itt szóban jlévő pénzbeli javadalmazást kezelő közegek a fentebb idézett szabályzatot pótló rendeletem tartalmáról kellő tudomást nyerjenek, hogy ezentúl ilyféle illetéktelen kifizetések határozottan/ egyszer-mindenkorra mellőztessenek, mivel jövőre nem volnék azon helyzetben, hogy azoknak megtérítésétől eltekintsek. Noha a beterjesztett számadás mindezen kívánalmak tekintetében hiányos, azt a további számadás alapjául kivételesen és megfelelő helyesbítés után elfogadtam, s mérlegét következőkép állapítottam meg : Bevétel . . . . , 33.400 kor. 46 fill. Kiadás , 7.149 „ 66 „ Maradvány " ? I 26.250 kor. 80 fill. Miről Méltóságodat a számadásnak és mellékleteinek hivatalos használatra itt tartása mellett azzal van szerencsém tisztelettel értesíteni, hogy mivel az 1900. évi 95.722., 1901. évi 22.332., 1901. évi 93.709. és 1902. évi 90.306.^sz. rendeletekkel azJ1900 —1903. évekre mondott czélra kiutalt 8000—8000 kor.-t, összesen 32.000 kor.-t a további nyilvántartásból töröltettem s erre vonatkozólag Méltóságodnak a fölmentvényt ezennel megadom, a fent számjelzett huszonhatezerkétszázötven kor. és 80 fill, pénzmaradványt számadási kötelezettség mellett tovább kezelni az 1900. évi 95.722. sz. rendeletben' mondottak értelmében felhasználni és úgy ezen összegről, valamint az időközben az 1903. évi 103.874. sz. rendelettel az 1904. évre folyóvá tett 8000 kor.-ról összesen tehát harmincznégyezerkétszázötven kor. 80 fill.-ről és az esetleges időközi kamatokról legközelebb f. é. deczember havában, azontúl minden év végén szabályszerűen és a fent 1—4. pontok alatt mondottak szerint elszámolni méltóztassék. Egyben tisztelettel arról is értesítem Méltóságodat, hogy tekintettel a fentjelzett nagy pénzkészletre, az 1900. évi 95.722. sz. rendelettel kilátásba helyezett évi 8000 kor. káplántartási átalányt f. é. végével további intézkedésemig beszüntetem illetőleg káplántartási segélyt általában csak akkor fogok utalványozni, ha a többször hivatkozott pénzkészlet az elfogadott számadások tanúsága szerint kimeríttetett. Budapest, 1904 június 16. A minister helyett: Zsilinszky, államtitkár. Az egyetemes közgyűlés a ministeri leiratot az egyházkerületek miheztartása végett egész terjedelmében jegyzőkönyvébe felvenni rendeli.