Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1902. október 1

6 10. beépítésére vonatkozó előkészítő lépések és javaslatok tételére, szakértők bevonásával, egy külön bizottság küldessék ki, melynek megválasztása az ülés második napjának napirendjére tűzetik ki. 6. (Zs.) Fölvétettek az elnöki jelentés 2-ik pontja kapcsán az egyházkerületek fölterjesztései, a melyekkel az 1848: XX. törvényczikkben lefektetett alapelvek végrehajtása, a felekezetek közötti teljes jogegyenlőség és viszonosság megvalósítása és az egyházi és iskolai szükségleteknek fedezésére szolgáló megfelelő államsegélynek biztosítása czéljából, újabb erélyes fölterjesztéseket kivánnak a kormányhoz intéztetni. Az egyetemes közgyűlés az 1848: XX. t.-czikkben foglalt elvek, első sorban tehát a jogegyenlőség és viszonosság teljes megvalósulására, valamint az ebben foglalt egyéb elvek alkalmazására vonatkozó ügyet, az egyházkerületek indítványai kapcsán, átteszi az egyházunkat és az evang. ref. egyházat közösen érdeklő ügyekre kiküldött bizottsághoz azzal, hogy ez, kiterjeszkedve a kérdés részleteire is, tegye meg az ügy érdekében szükségesnek jelentkező intézkedéseket. 7. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 6. pontjánál felvétetett az elnöki jelentés 3. pontja, a mely szerint az egyházunkat és az evang. ref. egyházat közösen érdeklő ügyekre kiküldött bizottság a kereszt-(utó-)nevek kiigazítására vonatkozó miniszteri leiratot tárgyalta. A bizottság egyértelmű határozata következőleg szól: „A Krisztus evangéliumán, mint egyetlen fundamentumon felépült protestáns egyház, a keresztséget úgy tekinti, mint a keresztyén anyaszentegyházba való beavatás sakramentumát, mely által a megkereszteltek: az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek tiszteletére, lélekben és igazságban való imádására kötelezik el magukat; s éppen ezért, a keresztség sakramentumának kiszolgálásánál a lényeget a megkeresztelteknek, az Atya, Fiú és Szentlélek tiszteletére, lélekben és igazságban való elkötelezésébe helyezi és nem a név adásába, elannyira, hogy, ha a keresztség kiszolgálásánál ezen névadásban, vagy annak anyakönyvezésében, bármi okból tévedés fordul elő, ezen tévedésnek utólagos kiigazítását hitelvébe ütközőnek nem tartja ; sőt az ily módon előfordulható tévedésnek, minden bebizonyított esetben s a megállapított törvényes eljárás mellett leendő utólagos kiigazítását, hitelvével megegyezőnek, s a jó rend érdekében kívánatosnak vallja". Ez egyhangú megállapodásról mindkét részről értesítve lett a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr. Az egyetemes közgyűlés e bejelentést helyeslőleg tudomásul veszi. 8. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 9-ik pontjánál bemutattattak az Eperjes városi és vidéki egyháznak, Kovácsi Gyula sókúti lelkésznek és Abaffy János lelkésznek felebbezései és Urban János slatinai levita kérvénye. Az egyetemes közgyűlés a felebbezéseket és a kérvényt oly felhívással adja ki a Laszkáry Gyula és Gyurátz Ferencz elnöklete alatt kiküldött, Horváth Sámuel, dr. Győry István, dr. Purgly Sándor és Benczúr Géza tagokból álló bizottságnak, hogy véleményes jelentését még a közgyűlés alatt előterjeszteni szíveskedjék. 9. (Gy.) A mult évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 12-ik pontjánál fölvétetett a dunántúli egyházkerület fölterjesztése, melyben az Antonovácz, Hrastovácz és Zágráb egyházközségek azon kérelmét, hogy a somogyi egyházmegyéből kiválva, egy önálló egyházmegyét alkossanak, pártolja; ezzel kapcsolatban jelenti a dunántúli egyházkerület püspöke, hogy Zágráb egyházközség a somogyi egyházmegye kötelékébe beosztatott. Az egyetemes gyűlés a dunántúli egyházkerületnek azon jelentését, hogy a zágrábi egyházközség a somogyi egyházmegyébe beosztatott, tudomásul veszi ; azon határozatát, mely az Antonovácz, Hrastovácz és Zágráb egyházközségeknek önálló egyházmegyévé alakulását javasolja, megváltoztatja, és mivel a három misszói egyháznak egy egyházmegyévé alakulását sem szükségesnek, sem czélszerűnek nem találja, közigazgatási szempontból való hovátartozás tárgyában a jelenlegi állapotot tartja fenn. 10. (P.) A mult évi egyetemes közgyűlés 13-ik jegyzőkönyvi pontja kapcsán tárgyalás alá került a theologiai akadémiai nagybizottságnak Budapesten folyó évi szeptember hó 29-én tartott üléséről beterjesztett jegyzőkönyv. Ennek 2-ik pontja értelmében a nagybizottság hálás kegyelettel emlékszik meg téthi Karsay Sándor kiérd, dunántúli püspökről, Csemez Miklós nyug. lyceumi tanárról s Richter Ede volt pozsonyi ügyvédről, a kik az akadémia életbeléptetése s fejlesztése körül, buzgó közreműködésükkel, illetve nagylelkű alapítvány létesítésével, kiváló érdemet szereztek. Istenben boldogult e jeleseink emlékét jegyzőkönyvében örökíti meg. A közgyűlés teljes méltánylásával az elhunyt férfiak, az akadémia szervezése s felvirágoztatása körül tett közhasznú szolgálatainak s nemeslelkű alkotásainak, emlékezetüknek jegyzőkönyvében való megörökítését elhatározza.