Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1901. november 13
3 b) Jegyzőkönyvi kiv< Br. Podmaniczky Géza Dr. Szelényi Aladár Solcz Gyula Osztroluczky Miklós Zsigmondy Géza Ivánka Pál Dr. Malczovich László Dr. Zolnay Jenő Bulla Sándor Br. Solymossy Lajos Dr. Hösz Mihály Dr. Mágócsy Dietz Sándor Vasskó Endre Földváry Elemér Kaufmann Kamii Dr. Haberern J. Pál Famler G. Adolf 1. Horváth Sándor Schranz János Scholtz Gusztáv Bierbruuner Gusztáv Kruttsehnitt Antal Vitális Gyula Galle István IV. A tiszai egyházkerületből : a) Megbízó levéllel: Szentiványi József Dr. Markó Sándor Mitnich Kálmán Kubinyi Géza Benczúr Géza Meskó László Dianiska András Wéber Sámuel Simkovics János Székely Gyula Weisz Antal Masznyik Gyula Hrobony János Oravecz Mihály és Martinyi József, tanárok. b) Jegyzőkönyvi kivonattal: Hámos László Dr- Zelenka Lajos Szentiványi Márton Kulcsár Károly Ujlaky Jenő Szopkó Róbert Madarász Pál Hronyecz József Adorján Károly Geduly Henrik 1. (P.) Ünnepélyes templomi istentisztelet után, az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő a pesti egyház Deák-téri disztermében egybegyűlt nagyszámú gyűlési tagokat meleg szavakkal üdvözölvén, a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést : Midőn az új század elején, annak első esztendejében tisztelettel üdvözlöm evang. egyházunknak egyetemes közgyűlésünkön egybegyűlt tagjait, mindenekelőtt arra kell utalnom, a mi a kezdődő századnak az egyházra nézve legnagyobb fontosságú jelensége. Kétségtelen, hogy a legújabb időkben a közfigyelem nagyobb mértékben fordul a vallásos kérdések felé. Kétségtelen, hogy a közel múlthoz viszonyítva a vallásos érzés vagy legalább annak kiilső nyilvánulásai élénkebbeknek látszanak. A vallásos érzés ezen megélénkülésén örvendenünk kellene. De a vallásos érzés ezen külső nyilvánulásainak megélénkülése mellett élesebbekké válnak a felekezeti ellentétek is és a felekezetek közötti viszony oly irányban ke^d módosulni, a minő irányban való fejlődés a hazánkban a közel múltban uralkodó szellemmel szemben legalább is meglepő. Ennélfogva természetes, hogy egyházunknak jövője az, a mi első sorban foglalkoztat, a mi gondolkodásunknak és gondoskodásunknak legfőbb tárgya. Nem nehéz annak az okát felderíteni, hogy miért lett ismét élénkebb az érdeklődés a vallási kérdések iránt. A mult században oly meglepő, olyan óriási volt a haladás az anyagi téren s oly meglepő a természettudományok haladása is, hogy az szinte elkápráztatta az emberiséget. De sem az ipari termelés, a közlekedés, szóval az összes anyagi javak előállításánál feltűnő óriási haladás, sem a tudománynak bámulatos fejlődése nem adta meg az emberiségnek azt, a mit ettől várt. Nem tette boldogabbá az emberiséget, sőt az óriásinak látszó haladással legalább arányban álló, viszonylagos megelégedésnek sem lett forrásává. Odafordul tehát az emberiség ismét, a hova csalódások és kiábrándulások után fordulnia kell. Megnyugvást keres a keresztyén hitben, mert új eszmét, melynek erkölcsi értéke lenne és a melynek lényege ne volna meg a keresztyénségben, a lefolyt 19 század, a tudo1*
