Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1899. október 18
45 A közgyűlés, az erre kiküldött bizottság véleményéhez képest, a kerületi közgyűlés határozatát helybenhagyja, mert Ó- es Új-Pazua törvény szerint mindig a bányai kerülethez tartozott, a miért is hátrálékos egyházi tartozásaikat, késedelmi kamataival együtt, az 1894. év óta megállapított adó szerint tartoznak megfizetni. 88. (L.) Tárgyaltatott Molnár Endre szemlaki tanítónak a bányai egyházkerületnek az egyházmegyei határozatot jóváhagyó határozata ellen beadott fölebbezése, mely szerint azzal, hogy a IV—VI. elemi osztályból annak I— III. osztályába helyeztetett át, rajta sérelem történt. A közgyűlés, az erre kiküldött bizottság véleményéhez képest, helybenhagyja a bányai kerületnek ama határozatát, mely kimondja, hogy az iskolafentartó hatóság jogosítva van a tanítót a tanítás érdekében a felsőbb osztályból az alsóbb osztályba áthelyezni a nélkül, hogy ezáltal az illetőn sérelem esnék. 89. (L.) Tárgyaltatott a ráhói egyházközségnek fölebbezése az adókulcs tárgyában hozott tiszai egyházkerületi 84. számú határozat ellen, a melynek értelmében a fölebbezés visszaadatott azért, mert az az egyházkerületi hatóságnak mellőzésével közvetlenül az egyetemes közgyűléshez intéztetett volna. A közgyűlés, tekintettel arra, hogy a ráhói egyház a kishonti egyházmegyei határozat elleni felszólalásban első sorban az egyházkerületnek határozatát kérte ki és így tévesnek jelentkezik az, mintha az egyházkerületi hatóság mellőztetett volna ; tekintettel továbbá arra, hogy a kerület érdemleges határozatot nem hozott, hanem a fölebbezést visszaadta: az egyházkerületnek a fölebbezést visszaadni rendelő határozatát feloldja és a kerületet a ráhói egyháznak a kishonti egyházmegyei határozat ellen beadott, fölebbezésének érdemleges elintézésére fölhívja. 90. (L.) Tárgyaltatott Zemplén-Csanálos egyházközség fölebbezése a tiszai egyházkerületi közgyűlés ama határozata ellen, a mely szerint br. Prónay Sylvester Gábor ajánlata, hogy az egyházközség közalapjárulékának megváltására kész a járulék húszszorosát a község helyett megfizetni, oly kikötés mellett, hogy a csanálosi egyházközség a közalap járulékának fizetésétől örök időkre fölmentessék, el nem fogadtatott, mert a Zs. T. 306. §-a szerint ily mentesség az illető családfőknek csak saját személyökre nézve adható ; miért is a hegyaljai egyházmegye fölhívatott, miszerint igyekezzék az ajánlatnak oly módosítását kieszközölni, a melynél fogva az a Zs. T. 306. §-ával összeegyeztethető legyen. Az egyetemes közgyűlés a tiszai egyházkerületnek határozatát egész terjedelmében, az abban felhozott indokok alapján, helybenhagyja. 91. (L.) Felvétetett id. Jeszenszky Pál volt iglói főgymnasiumi tanár kérvénye, melyben arra kéri az egyetemes közgyűlést, hogy a közoktatási ministeriumhoz kegydíj iránt előterjesztett kérelmét pártolólag terjeszsze föl. A közgyűlés a kérvénynek pártolólag leendő fölterjesztését határozta el. 92. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 100-ik pontjánál felvétetett az elnöki jelentés 12-ik pontja, mely szerint a nógrádi, honti és barsi esperességek és a bányai egyházkerület között az egyházkerületek arányosításánál fogva bizonyos alapokra nézve fenforgó vitás kérdések egyezség útján el nem intéztetvén, az illető esperességek a választott bíróság megalakítását kívánták és ez iránt előterjesztést is tettek. Az egyetemes közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul, hogy az érdekelt egyházmegyék és a bányai egyházkerület között a fenforgó vitás kérdések egyezségileg elintézhetők nem voltak, mihez képest a további eljárásra nézve az egyházkerületek arányosításáról s az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló zsinati törvény 24-ik és következő szakaszainak intézkedései irányadók. 93. (P.) A mult évi közgyűlés 101-ik jegyzőkönyvi pontja kapcsán beterjeszti a Reischel Károly alapítványát kezelő bizottság a hozzá áttett tiszai és dunáninneni egyházkerületi nyilatkozatokra s az egyetemes egyházi ügyésznek e tárgyban 1897-ben beterjesztett véleményes javaslatára vonatkozó jelentését. Úgy ezen, valamint a megelőző években e tárgyban beterjesztett ügyiratokból kitűnvén az, hogy egyfelől a dunáninneni egyházkerület, mint az alapítvány kezelésére hivatott testület, másfelől az e kerületből a zsinati törvény értelmében kikebelezett egyházmegyék, melyek az alapítvány iránt jogigényt támasztanak, nyomós érvekre támaszkodva, a vitás kérdés eldöntését sürgetik, az egyetemes közgyűlés az előadó javaslatának elfogadásával beható tanácskozás után következőleg határozott: Miután az ügy a törvénykezési útra tartozik, az egyetemes közgyűlés, 12
