Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1898. október 19

— 5 nyugvó pontot a világ történetében? Találhatunk. Ez az evangeliomi kereszténység, mely mint absolut tökéletesség ragyog. Ha előveszem a világ minden remek íróját, nem találok, nem ismerek oly szép könyvet mint Máté evangelioma, nem ismerek oly szép beszédet mint a hegyi beszéd. Az embernek embertársaihoz való viszonyát kifejezésre juttatni akaró bármennyi elmélet között nem találok szebbet annál, a mely azt mondja : «szeresd felebarátodat, mint önmagadat». Annál magasztosabbat pedig még képzelni sem lehet, mint azt hogy szeresd még ellenségedet is. Azért a haladás eszméjének viszonylagos értékével szemben a nyugvó pontot, az evangeliomi kereszténység absolut fenségében látom. Az egyedül értékkel bíró haladás tehát az evangeliomi kereszténység fenséges elveinek, a mennyire az emberi gyarlóság engedi, a megközelítése. Ha ezt a tudatot és az e fölött való elmélkedést tudnám csak néhány pillanatra az egybegyűltekben fölkelteni, akkor nem volt czéltalan az a rövid elmélkedés, a melynek fogyatékosságát és hiányosságát a mennyire érzem, épen annyira meg vagyok győződve alaptételeinek igazságáról. Mi tehát, mélyen tisztelt egyetemes gyűlés, midőn összejöttünk, hogy egyetemes egyházunk közigazgatási ügyeit tárgyaljuk, ne feledkezzünk meg soha arról, hogy a főfeladat, a főczél, a mely felé törekednünk kell, az evangeliomban lefektetett igazságok megközelítése. Mai tanácskozásunk megkezdésekor is ehhez adjon nekünk Isten erőt. A gyűlési tagok székeikből felemelkedve, megindult szívvel hallgatták meg az egyetemes felügyelő azon kegyeletes szavait, melyekkel a koronás királyt és hűséges magyar népét ért megrendítő csapásról megemlékezvén, a hazai evang. egyház összes hívei osztatlan mélységes bánatának méltó és találó kifejezést adott, feszült figyelemmel s közhelyesléssel kisérvén a kegyelet e szavaihoz fűzött, mély, vallásos szellemtől áthatott azon tanulságos elmélkedését is, melyben korunk társadalmi bajaira s az evangeliomnak, azok gyökeres s biztos orvoslását egyedül eszközlő hatalmára utal. A közgyűlés b. e. Erzsébet királyasszony dicső emlékének megörökítése s a megnyitó tanulságos eszméinek tágabb körben való ismertetése ezéljából, az egyetemes felügyelő hatásos beszédének egész terjedelmében, jegyzőkönyvbe való felvételét elhatározván, neki egyházunk buzgó s bölcs vezetéseért hálás köszönetet szavaz. 2. (Zs.) A jegyzői kar jelenti, hogy az egyházkerületek kiküldöttei megbízó leveleiket és igazolványaikat beadván, a jelenlévők jegyzéke össze van állítva. Tudomásúl szolgál. 3. (Zs.) Ezután olvastatott az egyetemes felügyelő következő évi jelentése: 1. Midőn köztudomásúvá lett azon megrendítő esemény, mely O Felségét Erzsébet Királynét az élők sorából kiragadta és hazánkra mély gyászt borított nem véltem bevárandónak az egyetemes gyűlést annak megállapítására, hogy egyházunk részvétele az országos gyászban külsőleg is miképen nyilvánuljon, hanem az 1889-ik évben követett eljárást is figyelembe véve az egyházkerületi felügyelő és püspök urakkal egyetértőleg egyetemes egyházunk nevében hódolatteljes részvétiratot intéztünk Ö Felsége a Királyhoz és azt küldöttségileg adtuk át a vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úr O Nagyméltóságánál O Felségéhez való hódolatteljes fölterjesztés végett. — Továbbá fölkértem egyházkerületeink püspökeit, hogy intézkedjenek; miszerint összes templomainkban gyászünnepélyek tartassanak. 2. Mult évi egyetemes gyűlésünk jegyzőkönyve fölterjesztetett a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. Minisztériumhoz. 3. A tiszai egyházkerület felügyelőjévé Szentirányi Árpád úr választatott meg, a kit ezen hivatalában való beiktatásakor egyetemes egyházunk nevében is már üdvözöltem és most is szerencsém van tiszteletteljesen és örömmel üdvözölhetni. 4. Fabiny Teofil úr Ö Kegyelmessége a bányai egyházkerületben viselt felügyelői hivataláról lemondott; 15 éven át vezette Fabiny Teofil Úr Ö Nagyméltósága bölcs mérséklettel, ritka tapintattal és rendkívüli valóban páratlan buzgósággal a bányai egyházkerület ügyeit. Nagy sajnálattal látjuk őt távozni ezen állásáról. Meg vagyok győződve, hogy egyetemes gyűlésünk közérzületét nyilvánítom, midőn egyházi ügyeink körül való buzgó fáradozásáért és kiváló érdemeiért elismerésünket és hálánkat, valamint azon reményünket is kifejezzük, hogy Ö Nagyméltóságának egyházi ügyeinkben való szives közreműködésére továbbra is számíthatunk. 5. A bányai egyházkerület felügyelőjévé Zsilinszky Mihály úr választatott meg, a kit hivatalába való beiktatása alkalmából szerencsém van egyetemes egyházunk nevében tisztelettel üdvözölni. 2