Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1894. november 8
7 12. (T.) U. a. jkv 34. pontjánál jelenti az egyetemes felügyelő, hogy a Reischel Károly-alapítványt kezelő dunáninneni kerületi bizottság elnöke, Baltik Frigyes püspök a Reischel Károly alapítványra vonatkozó alapokiratot, kezelési szabályzatot és számadásokat beküldötte, melyekből a nagybizottság meggyőződött, hogy a hagyományozó végrendeletében csak «theologiai akadémiát» ismer és sem «Pozsonyban», sem «pozsonyi»-t nem említ; hogy az eredetileg 112,584 frt 74 krnyi vagyon részint a kamatjövedelem előnyösebb állása, részint conversio útján 152,410 frt 30 krra emelkedett, mely összegben azonban benfoglaltatik az akadémia felállításának idején rögtön be nem töltött tanszékeknek fizetéséből gyűlt s kizárólag a theologiai akadémia tulajdonát képező 5400 frt 30 kr., a fenmaradó 147,010 frt pedig oly közös törzsvagyon, melynek V 4 része a végrendelet értelmében a theologiai akadémiát illeti. Miután az 5400 frt 30 krnyi összeg nem tartozik a végrendeleti törzsvagyonhoz s a felett, mint kezelési eredmény felett az egyetem szabadon rendelkezhetik: az egyetemes gyűlés helyesli a nagybizottság azon intézkedését, hogy a theol. akadémia folyó évi költségvetésében ez összegből fedezetűi 400 frtot vett fel és Baltik Frigyes püspököt, mint a Reischel Károly-bizottság elnökét fölkéri ezen összeg folyóvá tételére s az akadémia pénztárába való beszolgáltatásának elrendelésére. 13. (T.) A theol. akadémiai nagybizottság jelenti, hogy az akadémia igazgatójának, Schneller Istvánnak, az igazgatói pénztár kezelését illetőleg az 1893/94. évre a felmentést köszönettel megadta. Tudomásul vétetik. 14. (T.) Jelenti továbbá ugyanazon bizottság, hogy nagyméltóságú Pálffv János gróf úr ez évben is egy szegény beteg theologusnak 50 irtot kegyeskedett adományozni. A közgyűlés hálás köszönettel fogadja akadémiánk nagylelkű pártfogójának kegyet tanúsító nemes tettét. 15. (T.) Ugyancsak a theol. akad. nagybizottság azon kérelmet terjeszti elő, hogy tekintve az akadémia tanárainak tarthatlan anyagi helyzetét s azon veszélyt, mely a tanárok elkedvetlenedéséből s kivágyódásából hárulhat az intézetre, e nagy bajon segíteni méltóztassék. Az egyetemes gyűlés szükségesnek ismeri el, hogy az akad. tanárok fizetése emeltessék, s ezen kérdést, az országos segély ügyében a folvó 1894. évi máj. 23. és 24-én tartott egyetemes gyűlésen, a jkv 14-ik pontja alatt kiküldött bizottsághoz utasítja azzal, hogy ezen kérdést az egyetemes egyház szükségleteinek megállapításánál első sorban vegye tekintetbe. 16. (Szt.) A m. é. egyet. gyűl. jkv 27-ik pontjánál jelenti az egyetemes felügyelő, hogy az oroszvári párbérsérelmi ügyben a vallás- és közoktatásügyi ministerhez folyamodott, tőle azonban mai napig választ nem kapott. Tudomásul szolgál. 17. (Gy. T.) A mult évi egyet. gyűl. jkv 40-ik pontjánál előterjeszti az egyetemes felügyelő, hogy az 1893. évi október 4., 5. és 6-ik napján tartott egyetemes közgyűlésen, a jkv 13-ik pontja szerint, a dunáninneni egyházkerületnek azon kérelme, hogy tóttannyelvű algymnasiumnak Turócz-Szt.-Mártonban leendő felállítását tárgyazó határozata hagyassék helyben, az egyidejűleg bemutatott iratokkal együtt véleményes jelentéstétel végett a tanügyi és pénzügyi bizottságoknak adatván ki: a tanügyi bizottság véleményes jelentésével elkészült s azt bemutatta. Úgy találván pedig, hogy a jelentés kimerítő s a mennyiben az anyagi erő tanügyi szempontból is fontos, a tárgy ezen oldalára is kiterjedő, nem látta egyelőre szükségesnek a pénzügyi bizottság részéről való tárgyalást s a tanügyi bizottság jelentését ezennel a közgyűlés elé terjeszti. Olvastatván erre a bemutatott véleményes jelentés, ebben a hozzá áttett iratok csatolása mellett előadja a bizottság, hogy a dunáninneni kerület részéről a kérelem támogaI
