Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1894. május 23

4 1848. XX. törvényczikk alkotásával vált törvénynyé. Az 1848. évi törvények megalkotása válhatlan kapcsolatban áll Kossuth Lajos nevével. Már ez az egy tény is elég arra, hogy róla hálásan megemlékezni kegyeletes kötelességének tartsa. Ezután előterjeszti az Ácsán 1894. évi május 19-én kelt következő elnöki jelentést. 1. Mult évi egyetemes gyűlésünk jegyzőkönyve a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz felterjesztetett. 2. Mult évi egyetemes gyűlésünk után vettem főtisztelendő Zelenka Pál püspök úrnak részletes jelentését a wittenbergi templom felszentelési ünnepélyéről, melyen egyetemes egyházunkat képviselte volt, mely érdekes jelentés egyetemes levéltárunkba helyeztetett. 3. Az egyetemes egyház pénztárának számadásai megvizsgáltattak és rendben találtattak. 4. Az egyetemes levéltár mult évi egyetemes gyűlésünk jegyzőkönyvében 8. szám alatt foglalt határozattal kiküldött bizottság által Gobi Imre levéltárnok úrnak átadatott és a levéltár a pesti evang. egyháztól a bányakerülettel egyetértőleg bérelt újabb helyiségbe elhelyeztetett. 5. Mult évi egyetemes gyűlésünknek a jegyzőkönyv 12-dik pontjában foglalt határozatához képest a Fiúméban keletkezett ev. ref. és ág. hitv. evang. egyesült egyházra vonatkozó szerződést a jóváhagyási záradékkal ellátva az ev. ref. Convent elnökének, nagyméltóságú br. Vay Miklós úrnak megküldtem. 6. Tisztelettel bemutatom a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister úrnak 2238. számú leiratát, mely szerint az egyházunk javára eddig is megállapított 24.000 forint országos segély nem mint eddig közvetlenül az egyházkerületeknek, hanem közvetlenül az egyetemes közgyűlésnek utalványoztatott ki számadási kötelezettség mellett. Ezen leiratban egyúttal értesített a minister úr ő nagyméltósága, hogy az egyetemes egyházi közalap gyarapítására szolgáló s a törvényhozás által az 1894. évre megszavazott 150.000 forintból ev. egyházunk közalapját illető rész felében 50000 forint utalványoztatott. Az utalványozott összegeket a központi állami pénztárnál fölvettem s az országos segélyképen utalványozott 24.000 forint a takarékpénztárba téve, a közalap gyarapítására szolgáló 50.000 forint pedig záloglevelekbe fektetve lett az egyetemes pénztárban elhelyezve. 7. Mély sajnálattal kell megemlékeznem azon nagy veszteségről, mely egyházunkat dr. Samarjay Károlynak, a pozsonyvárosi esperesség felügyelőjének, az egyetemes törvényszék birájának s több egyet. biz. tagjának elhunytával érte. Hazafisága, bölcs mérséklete és valódi protestáns buzgóságánál fogva azon jeleseink közé tartozott, kiknek halála súlyos veszteség az egyetemes egyházra. Kétszeresen érezzük a veszteség súlyát most, midőn az átmeneti időszak és az átalakulások nehézségei között bölcs tanácsára és buzgó közreműködésére különösen a dunáninneni kerületben nagy szükségünk lett volna. Hálánk és kegyeletünk jeléül emlékezzünk meg róla jegyzőkönyvünkben is. 8. Meg kell emlékeznem azon nagy veszteségről is, mely első sorban az ev. ref. testvéregyházat sújtotta, de közvetve minket is ért, midőn nagyméltóságú br. Vay Miklós úr isteni végzés által kiszólíttatott az élők sorából. Hazánk közéletének egyik kimagasló alakja volt ő és az összes magyar protestantismusnak méltó büszkesége, a ki a két evangelmi testvérfelekezet között fennálló jó viszony fenntartására s a testvéri kapocs szilárdítására mindig nagy súlyt fektetett, miként arról számos egyéb tény között az is tanúskodik, a minek emlékezete kétségkívül még élénken él mindnyájunknál, hogy hajlott kora daczára is mily lelkes készséggel elnökölt a két evangelmi egyház zsinatainak az 1791. évi XXVI-ik törvényczikk emlékének megünnepelésére tartott együttes ülésén s nem csekélyebb készséggel volt mindig egyik főtényezője, sőt vezére a két testvéregyház csatlakozásának, ha jogaink együttes erővel való védelméről vagy erélyesebb érvényesítéséről volt szó. Mindez annak indítványozására késztet, hogy br. Vay Miklós ő nagyméltósága elhunyta felett érzett mély fájdalmunknak a testvér ev. ref. egyház Conventjéhez intézett részvétiratban adjunk kifejezést. Az egyetemes közgyűlés osztozva az egyetemes felügyelő által előadottakban, az elnöki előterjesztést és jelentést elismeréssel tudomásul veszi, és pedig azzal, hogy a jelentésnek külön határozatot igénylő pontjai külön fognak fölvétetni. 2. (F.) Fölvétetvén az elnöki jelentésnek néhai Samarjay Károly pozsonyvárosi esp. felügyelő és egyetemes törvényszéki biró elhunytára vonatkozó 7-ik pontja: az egyetemes közgyűlés mély fájdalmának ád kifejezést a maga részéről is egyházi közéletünk ezen egyik kiváló jelesének elhunyta felett s hogy emléke