Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1893. október 4

9 jában foglalt hivatali esküt, tekintettel továbbá arra, hogy a hivatali utasítás, a mennyiben azon a zsinati törvény nem változtatott s addig míg erre nézve újabb törvényes intézkedés nem történik, fentartandó úgy, miként az szintén az 1875-ik évi egyetemes gyűlési jegyzőkönyv 2-ik pontjában foglaltatik, indítványoztatok, hogy ez alkalommal a már letett esküre való hivatkozással s annak a zsinati törvényekre is kiterjesztésével, a zsinati törvények 162. §-ban említett felesketés teljesítettnek tekintessék s a megválasztott egyetemes felügyelő elé elfogadás végett s a fenebbi értelemben, az eddigi hivatalos utasítás terjesztessék. Ezen indítvány elfogadtatván és határozattá emeltetvén, az egyetemes egyházi s iskolai felügyelőnek értesítésére s a gyűlésbe való meghivására Radó Kálmán ker. felügyelő és Baltik Frigyes püspök elnöklete alatt, a szavazatok felbontásában eljárt bizottság tagjaiból álló küldöttség neveztetett ki. Mire az ülés az egyetemes felügyelő megérkezéséig felfüggesztetett. 19. (Gy. E.) Megérkezvén a küldöttség kiséretében báró Prónay Dezső; a gyűlés az ismételten megválasztott egyetemes felügyelőt lelkesült zajos éljenzéssel fogadta, melynek lecsillapultával báró Prónay Dezső az elnöklő kerületi felügyelőnek Péchy Tamásnak, a gyűlés nevében hozzá intézett kérdéseire kijelentette: hogy megválasztatását elfogadja, hogy a hivatali esküt, melyet 10 év előtt az oltárnál tett le, kész ugyan ismételni, de miután ez nem kívántatik, ezennel hivatkozik reá, azt fennállónak ismeri el és ámbár az egyház törvénye amúgy is kötelezi, kiterjeszti azt, hogy esküvel is szentesíttessék, a zsinati törvényekre is; végre, hogy feltétlenül kötelezőnek ismervén az egyház minden tagjára nézve, mindazon szabályt, melyet az egyház törvényesen megállapított vagy megállapítani fog, természetesen elfogadja mindabban, mit eddig rajta törvény nem módosított és mindaddig, míg törvényesen meg nem változtatik, azon hivatali utasítást is, mely 1883-ban állapíttatott meg s a melyet akkor is elfogadott. Péchy Tamás ezekután lelkesült beszéddel üdvözölvén az egyetemes felügyelőt és kiemelvén, hogy érdemeit leg-ékesszólóbban tolmácsolják a lefolyt választásban reá adott szavazatok ; átadta neki a hivatal jelvényeként az egyetemes felügyelői pecsétet s átadta neki az elnöki széket ; ki azt zajos tetszésnyilvánításokkal kisért fényes beszéddel foglalta el. Beszédében ez alkalommal is, úgy mint 10 év előtti beiktatásakor, megszólalt a fiúi kegyelet fohásza, kérve, hogy lebegjen felette atyjának és elődeinek áldó szelleme. Kiemelte ezután, hogy most tapasztalatokban gazdagabban foglalja el helyét, de reményekben nem; s a lefolyt 10 évre visszatekintve személyére nézve kevés biztatót talál ; ha azonban magára nézve nem lát is biztatót, meg kell hajolnia, midőn az egyház máskép itélt s a bizalomból bizalmat is merít. Utalva ezután azon irányra nézve, mely őt vezeti a tíz év előtti beiktatásakor mondottakra, megjegyezte: hogy ez alkalommal inkább csak néhány alapelvre kiván hivatkozni. Egyházunk alapelve — úgy mond — röviden két szóba foglalható össze: szeretet és szabadság. Az egyház belső életének, alapja a szeretet; a külső, a látható egyházé, a kormányzásé a szabadság, melytől el nem választható az önkormányzat. Az önkormányzat, melynek alapelvét oly találóan fejezte ki Pál apostol, mondván: „engedelmeskedjetek egymásnak Elfogadja ő ennek minden következményét s engedelmeskedni fog az egyház törvényeinek, de a mikben az egyház tisztséget ruház rá, ennek hatáskörében ezt ő is hangoztatni fogja. Beszéde további folyamában hangsúlyozta ezúttal, hogy ép úgy, mint egyházához, ragaszkodik politikai elveihez is; ezután pedig felemlítette még, hogy az is késztette az egyetemes felügyelői tisztség ujabb elfogadására, mert nehézségekkel találja magát szemben. Kívülről veszélytől nem tart ugyan, de belső válság jelenségei mutatkoznak s a midőn a helyzet nehézségekkel van összekötve, az önkormányzatot sértené, ha az, a kit tisztségre választanak azt kérdezné, mily következményekkel jár az személyére, mert valódi önkormányzatnál nem az egyén jelöli ki helyét, hanem az egyénnek jelölik ki a helyet s épen a küzdelemben kell vezér, a ki nem nézi személyét, mert lehet, hogy a vezér elesik, de a harcz diadallal végződik. „Bizalommal tekintek — végzé beszédét — egyházam jövőjére, saját személyemre nézve történjék bármi, de nem félek, mert bízom abban, hogy az örök igazság törvénye uralkodik a mindenség felett." 2